Blaze Bayley bemutatta élete dalait (2014)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Gradisca d'Isonzo (Gorizia) / Slot Bar Prestige / Olaszország
A koncert dátuma: 2014. 03. 18.
Látogatók száma: 130
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
Blaze Bayley nemcsak ismerős arc, nyugodtan kijelenthetjük, hogy régi jó barát. 1995 óta, amikor megjelent az Iron Maiden híres albuma, a »The X Factor«, amely egyeseknek örökre elátkozott, másoknak fantasztikus alkotása a brit szigetek ezen híres és sok tekintetben úttörő metálformációjának.
Telnek a napok, telnek az évek. Némán. Blaze Bayley pedig már jó ideje alkot szólóelőadóként, és gyorsabban cseréli az „alkalmazottait”, mint ahogy a fák a lombjukat. A meglehetősen szerencsétlenül „The King Of Metal” (2012) címre keresztelt, sikertelen lemez után, amely méltatlan volt a „Promise And Terror” és a „Man Who Would Not Die” erényeihez, tavaly ünnepelhette harmincéves zenei pályafutását. Az első évtizedet a Wolfsbane-nel töltötte, aztán öt évet az Iron Maidennel, majd megalapította a Blaze együttest, amellyel a szólókarrierbe lendült. Bárhogy nézzük, és bármennyi szimpátiát táplálunk is a zenész iránt, vitathatatlan tény, hogy a férfi már jó ideje a kisebb klubkoncertek átkára van ítélve, olykor valódi testi és lelki kimerülésre is, miközben kitart az egész földkerekséget behálózó, megállás nélküli turnék mellett. Ezzel láthatóan teljesen megbékélt. Mindent a saját kezébe vett, a hivatalos merchandise-októl kezdve a saját kiadásban megjelenő albumaiig. Ő a saját ura. Rengeteg a fellépés, de a belőlük származó bevétel egyre kevesebb. Így hát marad a szuvenírek árusítása. A férfi még annyira is megsajnál az ember, amikor a koncert előtt látod, ahogy a merchandise-asztal szélén kuksol, hogy a stúdióalbumainak „lejtmenete” is afféle eredendő bűnné válik.
A nem túl meggyőző „The King Of Metal” után, amelynek népszerűsítésére 2012-ben Ljubljanában és Mariborban is járt, tavaly megjelentette a „Soundtracks Of My Life” című dupla „best of” válogatást. Bayley-nek ez a lépés most több mint kapóra jön! A két vadonatúj stúdiószám (Hatred, Eating Children) közül Blaze az Eating Children-t választotta az új turné koncertprogramjába, a lemez többi részén pedig zenei karrierje csúcspontjai szerepelnek, ami garancia volt a jó setlistre a jelenlegi turnén.
Így volt ez ezen az estén is az olaszországi Gradisca d’Isonzo kisvárosban, amely karnyújtásnyira van a régi Goriziától. A belépés teljesen ingyenes volt, a klubszíntér kellemes, nagyjából 150 embert fogad be. A hely zsúfolásig megtelt. Blaze erre a turnéra új kísérőcsapatot toborzott, amely amúgy az Absolva! tagjaiból áll. A zenészek, akik a mostani turnén körülveszik őt a színpadon: Chris Appleton (gitár), Dan Bate (basszusgitár) és Martin McNee (dob). Appleton már dolgozott együtt Bayleyvel a múltban, néhányatoknak pedig talán az Iced Earth 2011-es európai „Dystopia” turnéjáról lehet ismerős. Akkor Chris Appleton a Fury UK énekeseként és gitárosaként nyitotta az Iced Earth koncertjeit. És mivel kicsi a világ, a testvére, Luke, aki akkoriban a Fury UK basszusgitárosa volt, később az Iced Earth teljes jogú tagja lett, ahol ma is ugyanazt a hangszert püföli.
Blaze továbbra is tetőtől talpig karizma. Bevezetőként villámgyorsan lábra állította a közönséget a Blaze-korszak klasszikusaival! Az The Launch, a Speed Of Light és a The Brave csapott le egymás után, majd hamarosan csatlakozott hozzájuk az Iron Maiden-szám, a Futureal („Virtual XI”, 1998). A hang az első perctől az utolsóig remek volt, a terem akusztikája sem maradt el mögötte. A kísérő trió kiválóan teljesítette a feladatát, és megmutatta, hogy kemény fából faragták őket, ha az első vonalba állítják őket. Különösen Appleton, aki mesterien betöltötte az egész teret egyetlen gitárral (egy Gibson SG-vel). Blaze jellegzetesen üreges, tompa hangja pedig nem téveszthető össze mással. Egyedülálló. Megint nem kerültük el a híres, ébresztő hangvételű konferálásokat, amelyekkel Bayley „a nagy harcát az igaz ügyért” a gyerekmesék szintjének határáig vitte, és nem tudod, hinni vagy inkább nevetni rajta. Mindegy. Mindenesetre ezek a szónoklatok betalálnak. Az ember néha azt kívánja, bár neki is lenne olyan szónoki tehetsége, mint Bayley-nek a bal keze kisujjában. Egyszer alaposan megnevettette a közönséget. A hosszú beszédek közben nem felejtett el kötelezően köszönetet mondani a megszokott módon, valahogy így: „….to each and everyone who came to blah, blah, blah,…”. A közönségnek egyebek mellett azért is megköszönte, hogy megvette a jegyet a mai koncertre, nem tudva, hogy a belépés ingyenes volt. Kacagásvihar a jelenlévők között! Ez már a pohár széle volt. Vagy a köszönetből is sok.
Egyébként érezni, hogy Blaze Bayley már nem abban a korban van, amikor szétvetette az adrenalinlöket. Többször is levegő után kapkodott, aminek eredményeképp a hangját néhol egyszerűen „elnyelte” a zene. Itt azért ki kell állni mellette, hiszen végig ki volt téve a színpadi reflektorok könyörtelenül égető fényének, amely mindössze egy-két méterre volt a négyes fejétől. Mindenesetre Blaze (főleg a záró részben) ismét mindenkit megnyert a klubban, amikor a csapat nekilátott a várt Iron Maiden-eposznak, a Clansmannek. A csodás meglepetést a végére tartogatta: elővette a Wolfsbane-feldolgozást, a (Tough As) Steelt, utána pedig, ahogy várható volt, egy harmadik Iron Maiden-számot, a Man on the Edge-et, amellyel lezárta a koncert hivatalos részét. A műsorban a következő dalok is szerepeltek: Leap Of Faith, Eating Chidlren, Robot, Samurai, Ghost In The Machine, Kill And Destroy, Stare At The Sun, Soundtrack Of My Life, Silicon Mesiah és The King Of Metal.
A ráadásban még egy dal következett. Blood And Belief! Egy új bevezető szöveggel ismét alaposan felhergelte a közönséget, és utoljára még bátran feltüzelte, ahogy csak ő tud, kicsikarva az utolsó atomot is a keményen leizzadt, csuromvizes publikumból, amely valóságos metálpofont kapott a homlokára!
A heavy metal varázsának szentelt gyönyörű koncertest véget ért, és nem akadt hős, aki bármi miatt panaszkodott volna. Ingyen jöttél el a koncertre, és volt mit látni és élvezni. Blaze Bayley új stúdióalbumot jelentett be. Reméljük, hogy ez a turné új alkotói ihletet ad neki, hogy kijavítsa a legutóbbi stúdiólemez lehangoló benyomását, addig pedig örömmel forgatjuk pályafutása legnevezetesebb pillanatait, amelyeket a legújabb kiadványa, a „Soundtracks Of My Life” remekül összefoglal.
Képgaléria






















