Előadó: Serpentine
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 54:18
Értékelés: 3.5/5
A Serpentine a melodikus rock fiatalabb generációjához tartozó brit csapat, akiknek kissé elfogyott a szuflájuk ahhoz, hogy korban is hozzájuk illő énekessel erősítsék meg a soraikat. Az óiskolás stílust, a dalszerzői hozzáállást és a hangzásvilágot elnézve viszont nem is volt más választásuk, mint megkeresni a lehető legjobb hangot a csúcsminőségű, tisztán dallamos énekhez. Ez rendkívül nehéz feladat, amely pillanatok alatt kétélű fegyverré válhat. Éppen ezért az ilyen kényes választásnál olykor megéri a már bevált minőséghez nyúlni.
A megoldást a Serpentine a TNT énekesében, Tony Millsben találta meg. Tonynak, aki a TNT utolsó két albumának (az albumok egészének) minőségét aligha tudná érdemben megvédeni, a Serpentine-ben való részvétel pont jókor jön, hogy újraélhesse a nosztalgikus napokat a brit AOR-hangzás nagyjaival, a Shy-jal, amelynek Tony karizmatikus hangjával kitörölhetetlen bélyeget nyomott. A Serpentine nem a Shy. Semmi aggodalom. Az alapvázat tekintve viszont egy fiatalabb stílus- és hangzásbeli unokatestvérről van szó. Ha pedig ehhez hozzájön a fenomenális Mills ultradallamos, kristálytiszta, határozott, robbanékony és végig tekintélyt parancsoló éneke, egyértelmű, hogy a Serpentine végig kicsit a Shy-ra emlékeztet.
És mivel Mills már bizonyítottan „a brit Steve Perry”, tudd, hogy a Serpentine a háttérben a Journey rejtélyes énekesének felejthetetlen dallamos vokális „ívei”nek esszenciáját is közelebb hozza. Igen. A Serpentine nem csupán a brit megközelítésű AOR rock rajongóinak lesz érdekes, hanem az olyan bandák kedvelőinek is, mint a Journey, a Valentine vagy a korai Two Fires.
A Serpentine kiváló érzékkel vezet végig a kidolgozott dallamokon, amelyek világosak és fülbemászóak, a vezérmotívumok tökéletesen ki vannak emelve. A produkció kisimított és filigránul aprólékos. Az építőelemek hangzásbeli egyensúlyban állnak, Mills éneke a központi figura szerepét tölti be, és a figyelem javát magára vonja. A hangszeres részek jóval, de jóval egyszerűbben vannak felépítve, mint ahogy azt a Shy-tól megszoktuk, a zenei tehetség, a tapasztalat és a tudás arzenálja a Serpentine-nél általában sokkal gyengébb és kevésbé izgalmas, mint a honfitársaknál, a Shy-nál. Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy a dalokban még van némi kiaknázatlan potenciál. Az alapkő viszont irigylésre méltó, és magas színvonalú AOR rock albumot kínál, amely büszkén követi a nyolcvanas évek régi, bevált iskolájának nyomát.
A dalok között minőségben nincs nagy eltérés. Néhány pillanatot érdemes kiemelni, amelyek fülbemászóságukkal különösen kitűnnek: ilyenek a Lonely Nights, a Fashion és a Love Suicide kifejezetten remek AOR-refrénjei. Az albumon kissé kilóg, de a Serpentine átfogó képét nem rontja el a Toni Braxton amerikai énekesnő örökzöldjének feldolgozása, az Unchain My Heart, amelyet viszont hogy a lehető legkevésbé „zavarjon”, a végére tettek. A közhelyes felhígulás veszélyét pedig végig határozottan szétzúzza Tony páratlan varázsú és esszenciájú, kiváló énekmegoldása.
A Serpentine olyan zenei egység, amely az elsőszülöttjével bizonyítja, hogy minőségi új csapatról van szó, amely tudja, mit csinál és mit akar csinálni. A dolgok a stúdióban teljesen tiszták, az ötletek kicsiszoltan, kompakt, AOR-os nagyfeszültséggé formálva jelennek meg. Az „A Touch Of Heaven” kiváló alap a még határozottabb zenei lépésekhez a jövőben. A zenekarban van potenciál, és a debütálóalbum még rejt némi tartalékot, amelyeket kétségkívül kamatoztatnak majd a következő kiadványokon. Az „A Touch Of Heaven” igazi sebtapasz mindazoknak, akik vérző szívvel hiányolják a Shy új lemezét, amely 2005 óta nem mozdult, és azoknak is, akik tudják, hogy Mills potenciálja a klasszikus norvég melodikus hard rockereknél, a TNT-nél egyelőre még mindig mélyen kihasználatlan. Az „A Touch Of Heaven” az AOR-hangzás rajongóinak íródott, különösen azoknak, akik a műfaj brit megközelítését szeretik.
Felállás
Tony Mills – ének
Christopher Gould – gitár
John Clews – gitár
Gareth David Noon – billentyűs hangszerek
Gareth Vanstone – basszusgitár
Charlie Skeggs – dob
Producer
Mark V Stuart
Dallista
1. A Touch Of Heaven
2. Whatever Heartache
3. Lonely Nights
4. For The Love Of It All
5. Let Love Rain Down
6. In My Blood
7. Fashion
8. We Belong
9. Love Suicide
10. Unbreak My Heart
