Előadó: Factory of Dreams
Kiadó: Progrock Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 69:46
Értékelés: 2/5
A Factory Of Dreams projekt második stúdióalbuma nem hoz sok újdonságot a 2008-ban megjelent „Poles” debütálóhoz képest. A projekt alapja továbbra is két emberen nyugszik. Az egyik Hugo Flores, a portugál multiinstrumentalista, aki ismét mindent megszólaltatott, megkomponált és felaranzsált, amit csak elképzelhetsz az „A Strange Utopia” albumon, a másik pedig a finn énekesnő, Jessica Lehto, aki elénekelt mindent, amit csak el lehetett.
Ezúttal is progresszív zenének vagyunk tanúi, némi riffelős felvezetéssel, amelyek a produkciót a prog metal felé közelítik. Az aranzsálás megint a gondok forrása. Egyszerűen az az érzésed, hogy Flores többet akar bemutatni, mint amennyit az egészséges ízlés határa megenged. Túl sok az információ, vagy nem hat összefüggően, így a zenei ötletek és hangzásbeli építőelemek egyesítése nem éri el a szimbiózis és a kölcsönös kompatibilitás megfelelő szintjét. Egyszerűen szólva: a motívumok nem igazán férnek meg egymás mellett, a hangszerek „verekednek” egymással még az egyes motívumok sorjázása közben is. Így az album ismét azzal a bajjal küzd, hogy nincs felismerhető vezérfonala, igazi karaktere és egyedi arca. Az aranzsmanok klasszikusak, zenekari alapúak, és a bombasztikusság és a pompa fokozását szolgálják!
Mostanra talán rájöttetek, hogy az „A Strange Utopia” nagyon nehezen hallgatható album, amely megköveteli, hogy az ember teljesen ráfigyeljen. Sokrétűen megkomponált, és számos motívumra töredezik. A hallgató gyakran szembesül azzal, hogy egy riff, amely éppen értelmesen beindulna, a következő pillanatban átugrik egy teljesen más zenei hangulatvilágba. Ha ez túl gyakran ismétlődik, azzal találjuk szemben magunkat, hogy a zene motivikusan szétesik, és elvész a valódi kifejezésbeli magja – hacsak nem az a célod, hogy a kifejezésbeli magnak ne legyen sem karaktere, sem kifejezőereje.
Az albumon érezni, hogy mesterségesen rakták össze. Flores mp3-fájlokat küldött e-mailben Jessicának, aki elénekelte rájuk az énekdallamokat, majd visszaküldte az anyagot Hugónak. A két alapelem, az ének és a zene, nem titkolja, hogy igazi kötőanyag nélkül illesztették össze őket, ezért nem jön létre köztük az igazi kémia.
A Dark Utopia az album azon ritka, öt perc körüli dala, ahol észrevehető a számot összetartó vezérfonal. Floresnek érdemes lenne azt javasolni, hogy hagyja szabadon lélegezni az aranzsmanjait, és ne töltse meg minden motívumot Jessica operettes hangjával. Gyakran az az érzésünk is támad, hogy helyenként jobban illene ehhez a zenéhez a vokálok harmonizálása. Vagyis többszólamú dallamok, amelyek a mélyebben szóló férfihangok megfelelő melegségét is tartalmazzák. Az Ayreon projekt korábbi életművével ezt nagyon sikeresen hozta. Hugo Flores sokat tanulhatna az Ayreon-életmű hallgatásából.
A Factory Of Dreams ötlete merész marad, csak ügyetlenül van megvalósítva. A befogadás szigorú fókuszt és a zenére való összpontosítást igényel. Igényes album ez, amelyet jó párszor meg kell forgatni a lejátszóban, mire a bőröd alá mászik. Már ha egyáltalán. A fő szűrő Jessica hangja. Ez a bonyolult hangszerelés mellé összetett operettes énekhangot tesz. Ezért az az érzés, hogy a zene gyakran összeütközik az énekdallamok vonalaival. Az egész természetesen elsüthető a „progresszív”, „kalandor”, „kísérletező”, „valami mással való próbálkozás” címkével. Válasszatok kedvetekre. Ám az ilyen szépítgetés sem bírja el azt a tényt, hogy sok ötletet erőszakosan gyömöszöltek össze, és hiányzik az érzék a világos, tömör, kifejezésben kiemelkedő és dallamilag lezárt aranzsmanok megteremtéséhez. Igen. Még a progresszív metalnak is megvan a határa. Így az egész szinte a kaotikus prog metal címkéjét súrolja.
A projektben van potenciál és tudás. Ám a töredezettségben nem fogja megtalálni a kifejezésbeli megformáltság igazi lezárásait, hát még a saját karakter felismerhetőségét. Flores ugyanis nem jazzt játszik, ezért a kifejezési skálája eleve korlátozottabb. És ezt figyelembe kell vennie. Ezért mindenképp más megoldást kell találnia az aranzsálásban. Vagy teljesen le kell mondania az ének használatáról, vagy más, kompatibilisebb énekmegoldást kell behozni a projektjébe. Az „A Strange Utopia” tehát a progresszív rock és metal erotika legvastagbőrűbb rajongóinak szól!
Felállás
Jessica Lehto – ének
Hugo Flores – minden hangszer
VENDÉGZENÉSZEK:
Gaby Koss – kísérőének a 12. dalon
Antonella – kísérőének a 7. dalon
Zara – kísérőének a 3. és a 9. dalon
Hugo Flores – kísérőének az 1. és a 7. dalon
Cherryl Childs – kísérőének a 3. dalon
David Ragsdale – hegedű a 3. és a 10. dalon
Taoashi Gotto – billentyűk a 3., a 10. és a 12. dalon
Shawn Gordon – billentyűk a 7. és a 8. dalon
Chris Brown – gitár a 8. és a 12. dalon
Producer
Hugo Flores
Dallista
1. Voyage To Utopia (4:36)
2. The Weight Of The World (5:54)
3. Inner Station (6:18)
4. Sonic Sensations (4:19)
5. The Road Around Saturn (4:21)
6. Garden Of All Seasons (4:21)
7. Dark Utopia (4:50)
8. Vacation In Venus (4:26)
9. Chaotic Order (4:09)
10. Slow Motion World (5:08)
11. Destructible Destruction (5:57)
12. E-Motions (9:32)
13. Broken* (2:23)
14. The Weight Of The World (Radio Edit)* (3:26)
*….bónuszdalok
