A grinderek sem tudják elűzni a nyarat… (2011)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Menza pri koritu, Ljubljana
A koncert dátuma: 2011. szeptember 22.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 7€/10€
Az idei ősz első péntek estéjére a BangYourBrain csapata egy szingapúri-amerikai Wormrot/Maruta grindcsomagot hozott Ljubljanába, és alaposan megtámogatta a brežicei Dickless Tracyvel.
A Metelkova-beli Menza ajtaja előtt a meleg estében összegyűlt a várt tömeg (kb. 50) grinder, akik egy kis rubintos nedű, komlótea és zöld szivarkák mellett várták, hogy brutálisan megerőszakolják a fülüket (síkosító nélkül, persze…). A koncert egyébként az eredetileg tervezettnél egy órával később kezdődött, ami a kellemes ittasodást, khm… társasági együttlétet nem rontotta el (sőt), a csúszás pedig a fellépők többségének kiadott zenei anyagát elnézve nem volt meglepetés.
Este tízkor így aztán a Dickless Tracy támadott minket a színpadról, és ezúttal négyen álltak ott! A hangzás megfelelő volt, a közönség (mint később kiderült, az este legnagyobb létszámú) jókedvű, a zenekar szintén, és a már n-szer hallott nótákat megint a fülünkbe, a fejünkbe és a beleinkbe zúdították. Ahogy már néhány korábbi beszámolóban is szó volt róla, a farkatlanok grindje nagyon vidám és fülnek kellemes, zenei tudatlanságot sem lehet a szemükre vetni, bár tény, hogy minden koncertet nyilvános próbának tekintenek. Másrészt, ha figyelembe vesszük, hogy a közönség 90%-át személyesen ismerik, tényleg nem lehet felróni nekik. A fellépés szokás szerint túl gyorsan véget ért (hogy az emberek nullára ismerik a számaikat, és ehhez illően a buli is megvolt, azt nem kell hangsúlyozni), a közönség pedig hamarosan megint az éjszakai Metelkova illatait élvezte, sőt maga is hozzátette a magáét (értsd: a szagokhoz)…
Gyorsan, nagyon gyorsan a helyi matadorok után a floridai Maruta foglalta el a színpadot. Hivatalosan 2005 óta léteznek, amikor is a hangszerkezelés (nem)tudását olyan fiatalok kovácsolták össze, akik korábban helyi death/grind bandákban edződtek, amelyek többnyire elég rövid életűek voltak. Fennállásuk alatt két albumot adtak ki és megszámlálhatatlan koncertet toltak le, pénteken pedig vadállati grinddal támadták a közönséget, de van egy elég komoly gondjuk a banda hosszú távú életét illetően: a színpadon monotonok… A grind, ami lemezen fiatalosan vidáman szól, és két magasra emelt ujjat (nem a hüvelykujjat) mutat a társadalmi normáknak, ezen az estén fáradtan, ötlet és energia nélkül szólt. Talán a kis létszámú közönség miatt is (de hát baszki, a grinderek nem pont teltházas stadionokban játszanak) a banda unottnak tűnt, és fogalma sem volt, hogyan vigye át a zenéje energiáját a közönségre. Korrektül lenyomták a szettjüket, megköszönték a közönségnek, és lelépték a színpadról. Aki a „zajért” jött, annak gond nélkül megfelelt a produkció, mi, akik még (viszonylag) józanok voltunk, viszont enyhén keserű szájízzel (és nem a sörtől) mentünk ki cigiszünetre…
Mivel az esten a szünetek a bandák között majdnem túl rövidek voltak (vagy a Menza előtti viták túl hosszúak, ki tudja…), hamarosan megint beléptünk a „koncertterembe”, hogy megnézzük a szingapúri háromfejű attrakciót, a Wormrotot is. Akárcsak előttük a Maruta, a Wormrot is két albumot adott ki, mellé pedig még néhány splitet. Ők viszont lényegesen vidámabbak voltak, mint az amerikai fiúk előttük, és a zenéjüknek a származási országuk hangulata által biztosan meghatározott értelmezését olyan lelkesen adták elő, mintha felvették volna őket az úttörőszervezetbe. A talán 30 fős közönséget csontig megmozgatták, igazi grindos belerúgást adtak a gyomorba, és remek bevezetőt az őszhöz, amely próbál belopakodni a kis országunkba, de azért még mindig süt a nap… Az egész túl gyorsan elszaladt, de egy két lemezes bandától tényleg nem várható el 90 perces szett.
Lehet, hogy a fenti beszámolóban kevesebb szó esik a fellépő zenekarok zenéjéről, de az igazi grind egyszerűen lelkiállapot, amely az embert minden alkalommal atomjaira szedi, ugyanakkor feltölti azzal az energiával, amire szükségünk van, hogy büszkén mutogathassuk a világnak a kinyújtott mutatóujjunkat… hát ez a grind. Aki érti, az érti, a többieknek úgyis mindegy. Aki tehát értette, az egy vidám estét tölthetett a megfelelő emberek társaságában és jó zene mellett, a többiek meg úgysem voltak ott…
Fotók: Nina Grad
Képgaléria





































