Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Banks, Tony
Kiadó: Charisma Records
Megjelenés: 1979
Játékidő: 54:24
Értékelés: 4.5/5
A klasszikus Genesis-felállás tagjai közül egyedül Tony Banks billentyűs nem dicsekedhet sikeres szólókarrierrel. Peter Gabriel és Phil Collins óriási sikereket ért el önálló előadóként, Steve Hackett folyamatosan színvonalas albumainak köszönhetően, amelyeken megőrizte a progresszív rockos vonalat, a mai napig széles támogatásnak örvend a Genesis régi híveinek körében, Mike Rutherford pedig a Mike and the Mechanics-szel popronkos előadóként szinte felért Collins sikeréhez. Tony Banks a várakozásokkal ellentétben, zenésztársaihoz képest szólóelőadóként „kis hal” maradt.
Legjobb pillanata szólóművészként éppen a debütáló „A Curious Feeling”, amely stílusában egyúttal a leginkább hasonlít ahhoz, amit abban az időszakban a Genesisszel csinált, és Banks mindössze két szólóalbumának egyike, amely felkerült a brit slágerlistára. Az „A Curious Feeling” akkor készült, amikor a Genesis Collins magánéleti gondjai miatt átmeneti szünetet tartott, így Banks és Rutherford is úgy döntött, hogy felveszi a maga szólódebütjét.
Tony két remek zenészt tudott megnyerni az együttműködéshez: a kultikus jazz fusion dobost, Chester Thompsont (ex-Weather Report, Frank Zappa stb.), aki ekkor már koncertdobosként Collins helyettesítésével volt megbízva a Genesisnél, valamint Kim Beacon énekest a kultikus folk rock zenekarból, a String Driven Thingből. Érdekes, hogy Beacon, aki eredetileg folk rock énekes volt, az AOR-ban is nagyon jól feltalálta magát. Tiszta, dallamos énekstílusa kétségkívül AOR-os árnyalatot ad az egyes szerzeményeknek, és kereskedelmi szempontból is érdekessé teszi az albumot.
Az „A Curious Feeling” egészében többnyire szimfonikus progresszív rock, és tartalmazza Banks jellegzetes, sokféle billentyűs textúrát egymásra rétegező játékát, amellyel a Genesisben ismertté vált. Finom, lágy módszere, ahogyan hatalmas szimfonikus hangszerelést sző, az egyes dalok alapköve. Tony a gitár- és basszusszólamokat is rendesen eljátszotta, így multi-instrumentalistaként is bizonyított. A gitár persze végig a „második vonalban” marad, míg az előtérben a billentyűs szimfonikus remekművei állnak. Sajnos pályájának ebben a szakaszában már felhagyott a mellotron használatával, ezért az album nem dicsekedhet azzal a titokzatos romantikával és misztikummal, amely a Genesis progresszív rockos korszakának lemezein uralkodott. A hangulat azonban még mindig elég nosztalgikus és epikus ahhoz, hogy könnyedén felidézze a progresszív rock aranykorának emlékét. A meglepően igényes szövegek részben Daniel Keyes Virágot Algernonnak című könyvére utalnak.
A nyitó szimfonikus bemelegítést, a „From the Undertow”-t felhasználták az 1978-as „Shout” című brit filmben. A filmhez készült zenei anyag sajnos nem létezik, az viszont érdekes, hogy ezt a szerzeményt eredetileg az „…And Then There Were Three…” (1978) albumon szereplő Genesis-klasszikus, az „Undertow” intrójának szánták. A zenekari motívum elég érdekes és drámai ahhoz, hogy ne csodálkozzunk, miért esett rá a választás filmes aláfestésként. A „Lucky Me”-ben éteri szimfonikus hangszerelés uralkodik, miközben Beacon éneke végig erős dallamos rockos színt visz a dalba.
A drámai „The Lie”, amelyben a lüktető ritmus fölé vetülő, hatalmas szintetizátorfüggönyök finom rétegezésében gyönyörködhetünk, hasonló stílusú, csak éppen valamivel összetettebb dobátmenetekkel és még jobb énekteljesítménnyel. Az éteri „After the Lie” úgy szól, mintha könnyedén ott lehetne a Genesis „And Then There Were Three” albumán is, ami azt jelenti, hogy Banks szólódebütjének egyik csúcspontjáról van szó: kiváló szimfonikus progresszív rock, rengeteg drámai átmenettel, Banks jellegzetes billentyűs futamaival és energikus énekkel.
A címadó szám a dallamos refrénre, a finom gitárakkordokra és az epikus szimfonikus futamokra helyezett hangsúly miatt rendkívül sikerült híd a pop és a progresszív rock között. A „Forever Morning” instrumentális szám, amelyben maestro Banks néhány igazán ízletes zongora- és szintetizátorfutammal villanthat, és ezekből számos érdekes szimfonikus motívumot épít fel. A „You” AOR-balladaként indul, majd váratlanul összetett hangszeres részbe fordul, szellemes szintetizátorszólókkal és hatalmas dobátmenetekkel, míg végül olyan epikus lezárásba csap át, amilyet csak Banks mester képes megteremteni.
A kiváló „Somebody Else’s Dream” az album leghosszabb és legösszetettebb alkotása, amelyben a fenséges szimfonikus hangszerelések egymásba folynak, miközben Beacon dallamos éneke egészen a végső csúcspontig fokozza a drámai hangulatot. A „The Waters of Lethe” romantikus instrumentális szám, tele fenséges szimfonikus futamokkal, amelyek lassan grandiózus hangulatot teremtenek. A „For A While” újabb sikerült AOR-ballada, amely nagyon jól illeszkedik az album zárányához, a melankolikus „In The Dark”-hoz, ami a megindító szimfonikus függönyök kíséretében igazán gyászmisének hangzik a búcsúhoz.
A Genesis legkomolyabb és legvisszafogottabb tagja alacsony fokozatról indította a pályáját, és rögtön az elején megalkotta élete legjobb szólóalbumát. Igazi kár, hogy nem folytatta hasonló stílusban, mert utána többé-kevésbé átlagos, sőt átlag alatti kiadványok következtek, amelyeken főleg filmzenékkel és könnyed dallamos rockkal foglalkozott. Egy ilyen kaliberű zenésztől a szólókarrierje a progresszív rock rajongóinak többsége szemében kétségkívül jókora csalódás volt.
A Genesis-társai kereskedelmi sikerére irányuló próbálkozások általában rosszul végződtek. Talán közrejátszott ebben az is, hogy Tony sosem érezte igazán kényelmesen magát a Genesis ölén kívül, a legendás zenekar pótolhatatlan tagjaként. Az „A Curios Feeling” az egyetlen albuma, amelyen sikerült megteremtenie az ideális arányt a szimfonikus progresszív rock, amelyről a legtöbben a legszívesebben emlékeznek rá, és a dallamos rock között, amely a nyolcvanas években uralta a rádióhullámokat.
Felállás
Tony Banks – billentyűs hangszerek, gitár, basszusgitár, ütőhangszerek
Kim Beacon – ének
Chester Thompson – dob, ütőhangszerek
Produkció
Tony Banks, David Hentschel
Számlista
1. From The Undertow (2:46)
2. Lucky Me (4:26)
3. The Lie (4:58)
4. After The Lie (4:49)
5. A Curious Feeling (3:58)
6. Forever Morning (6:02)
7. You (6:28)
8. Somebody Else’s Dream (7:50)
9. The Waters Of Lethe (6:31)
10. For A While (3:38)
11. In The Dark (2:58)
