Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jethro Tull
Kiadó: RCA Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 41:58
Értékelés: 3.5/5
Az „A Classic Case” különleges koncertkiadvány, amelyen a Jethro Tull néhány legnagyobb slágere új hangszerelésben szólal meg a London Symphony Orchestra közreműködésével. Az eredeti kiadványt ugyan a londoni szimfonikusoknak tulajdonították, de mivel a zenekarvezető, fuvolista és énekes Ian Anderson, valamint a volt tag, billentyűs, karmester és hangszerelő David Palmer (ma Dee Palmerként ismert) mellett szinte a teljes 1985-ös Jethro Tull-felállás játszik rajta (csak a akkoriban még frissen érkezett dobos, Doane Perry hiányzik), az album fenntartások nélkül beilleszthető a legendás progresszív rockzenekar gazdag diszkográfiájába.
A Tull-klasszikusok zenekarra újrahangszerelt változatai a várakozásoknak megfelelően nagyon jól sikerültek és érdekesek, ami aligha meglepetés, hiszen a zenekar zenei nyelvezetét mindig is táplálta a klasszikus zene hagyománya. Ian fuvolája remekül megtalálja a helyét a zenekari hangszerelések közepette, és mintha egyenesen szimfonikus zenekarnak teremtették volna. Mivel különleges albumról van szó, amely a zenekar adaptációját ötvözi rock- és folkelemekkel, nem hiányzik a karizmatikus éneke, amely éppen 1985-ben került súlyos válságba, amikor szinte teljesen elment a hangja.
A zenekarra átírt dalok válogatása szerencsés, sőt néhány kellemes meglepetést is tartogat. Közülük különösen ki kell emelni a „Fly By Night”-ot, amely eredetileg Ian szólódebütjén, az elektronikus rockos csődtömegnek bizonyult „Walk into Light” (1983) albumon jelent meg. Zenekari változatában az elektronikus eredetivel ellentétben teljesen más, kifejezetten hallgatható szerzemény. Egyébként az összes újrahangszerelt változat nagyon jól sikerült. A várakozásoknak megfelelően különösen jól teljesít a barokk hangszeres szám, a „Bourrée”, amely alapjáraton is klasszikus zene, hiszen Johann Sebastian Bach klasszikusának átdolgozása.
Nagyon szerencsés választás a gyászdal, az „Elegy” is, amely eredetileg a „méltatlanul elfeledett” „Stormwatch” (1979) albumot záró hangszeres szám volt, és több mint méltó főhajtás a tragikus hirtelenséggel elhunyt egykori basszusgitáros, John Glascock előtt, akinek ez az album jelentette az utolsó közös munkát a zenekarral. A zenekarra átírt dalok közül, amelyek soha (többé) nem kerülnek elő a Tull koncertrepertoárján, a „War Child” és az kiváló „Teacher/Bungle in the Jungle/Rainbow Blues/Locomotive Breath” egyveleg emelkedik ki. Ian egyébként görcsösen tiltakozik mindkét említett nagy amerikai sláger előadása ellen, mert számára mindig is túlságosan kommersznek tűntek ahhoz képest, ahogyan a szokásos Tull-hangzásvilágot elképzeli.
A „Too Old to Rock’n’Roll, Too Young to Die” némiképp logikus választás, hiszen az azonos című album is bővelkedett Palmer zenekari hangszereléseiben. A szélesebb közönséget minden bizonnyal a legnépszerűbb klasszikusok zenekari feldolgozásai érdeklik majd a legjobban, elsősorban a kemény rockra épülő „Locomotive Breath” és az „Aqualung”, amelyek a zenekarral párosítva teljesen más hangulatot teremtenek, míg a „Thick As a Brick” és a „Living in the Past” talán a legmeggyőzőbben szólnak a Tull-klasszikusok összes zenekari változata közül.
A „A Classic Case” elsősorban a zenekar nagy rajongóinak és ezeknek a megsemmisíthetetlen folk prog rock úttörőknek az összes kiadványát gyűjtőknek szól. David Palmer karmesteri és hangszerelői pálcája alatt a régi Tull-klasszikusok zenekari változatai igazi balzsamot jelentenek a fülnek. Ian énekének hiánya és Barre gitárjának megnyirbált szárnyai miatt az album természetesen nem ad hiteles képet a Jethro Tullról, de nem is ez a célja, hiszen rendkívül szórakoztató kísérletről van szó a szimfonikus zenekarral való kacérkodásra, amelyet mindig öröm hallgatni, nemcsak különleges alkalmakkor. A zenekar eddigi különleges kiadványai közül például sokkal jobb, mint a 2003-as karácsonyi album és a 2005-ös koncertalbum, amely az „Aqualung” teljes előadását tartalmazza. A kiadvány megfelelő „kísérője” Ian 2005-ös dupla koncertalbuma, amely a nagyon is kifejező „Ian Anderson Plays the Orchestral Jethro Tull” címen jelent meg.
Felállás
David Palmer – zenekari hangszerelés, a zenekar karmestere
– Londoni Szimfonikus Zenekar
VENDÉGZENÉSZEK:
Ian Anderson – fuvola, ének
Martin Barre – elektromos gitár
Dave Pegg – basszusgitár
Peter-John Vettese – billentyűs hangszerek
Dave Burgess – dob
Produkció
David Palmer
Számlista
1. Locomotive Breath (4:16)
2. Thick As A Brick (4:24)
3. Elegy (3:41)
4. Bourée (3:10)
5. Fly By Night (4:12)
6. Aqualung (6:22)
7. Too Old To Rock ‘n’ Roll; Too Young To Die (3:27)
8. Medley: Teacher/Bungle In The Jungle/ Rainbow Blues/Locomotive Breath (3:58)
9. Living In The Past (3:29)
10. War Child (4:56)
