Kiadó: Escape Music
Megjelenés dátuma: 2020. 9. 18.
Produkció: Brian Anthony
Az album hossza: 48.28 perc
Stílus: AOR/Hard Rock
Értékelés: 8.0/10
Steve Overland az AOR-rajongók szemében szinte szent énekesikon. Nem tudom, Szlovéniában hányan ismerik, hallgatják vagy követik ezt a mára meglehetősen archaikus műfajt, amelynek a bolygó skandináv felén számos új zenekarnak köszönhetően igencsak erős revivalista hátországa van. Mindenesetre olyan műfajról van szó, amelyet a kereskedelmileg óriási sikerű Journey, Foreigner, Boston, Night Ranger és Survivor tett a lábára. Úgyhogy ezzel nem szabad viccelni, még ha kénytelen is vagyok egy kis bevezető oktatást tartani egy olyan köztársaság polgárainak, ahol valaha láthatóan kötelező iskolai gyógykezelés folyt az AOR ellen.
A brit AOR tulajdonképpen a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján született meg. Akkor jelent meg a „Wildfire” azonos című debütalbuma (1980), amely egyben a zenekar egyetlen lemeze maradt. Ezen mutatkozott be először szélesebb közönség előtt a bevezetőben említett énekes, aki nem sokkal később megalapította az egyik legfontosabb brit AOR-formációt, az FM-et. Az „Indiscreet” az egyik alapvető album, amelyen a zenerajongók átverekszik magukat, amikor ismerkedni kezdenek az AOR-ral.
Mindenesetre Steve mindig is rendkívül aktív zenész volt, és az ma is. Hangszerelői, szerzői és produceri szempontból is. Az FM folyamatosan jelen van a színtéren új albumokkal, a legutóbbi, a „Synchronized” (RockLine recenzió) idén májusban jelent meg. Emellett ott a Shadowman projekt is, amelynek keretében tavaly a Heartland gitárosával, Steve Morrisszal új Shadowman-album helyett az „Attitude” látott napvilágot Lonerider néven (RockLine recenzió), tavalyelőtt szeptemberben pedig a svéd Robert Sallal (Work Of Art, W.E.T.) közös, azonos című Groundbreaker-album (RockLine recenzió). Éppen ezért hihetetlen, hogy Steve Overland ennyi kötelezettség mellett még mindig talál időt önálló stúdióalbumok kiadására is. Idén júliusban jelentette meg az ötödiket, és az elsőt négy év után, a 2016-os „Contagious” óta. Lássuk hát a „Scandalous”-t! A botrányos zenei sztori ismét az Escape Records gondozásában látott napvilágot.
Mit tehet az ember ennyi kiadott album után? Egy kicsit eltávolodik a bejáratott, várt stílusától. Nos, a „Scandalous” valóban botrányos abban az értelemben, hogy Steve most kitért a megszokott AOR-hűség elől. Ezt rögtön a nyitó Don’t Give Up jelzi, amely korrekt funkos rugózást kapott. A lemez második száma, a Never Say Die meglepően hardrockos keretet kap (a versszak), a torzított gitárok pedig a refrénben fenomenális összjátékot hoznak létre a vokális többszólamúsággal, ami… AOR-osan hat. Pompásan tehát. Valami hasonló később a Black Heart című számban is megismétlődik, csak egy kicsit kevésbé meggyőzően. Hardrockosan hangsúlyos, még kemény Hammond-hanggal is megtámogatott szám a Diamond in the Dust, ahol Overlandnak megint minden nagyszerűen összejön.
Igen. Az AOR-pillanat ezúttal az album egészében kissé „kontrollált”, de azért hűen jelen marad. Overland ezúttal több figyelmet fordít más műfaji elemekre is. A bluesra is. A Lost in the City ezt igazolja. Ennél a számnál a fúzió annyira sikerült, hogy akár művészi hangulatról is beszélhetünk. A Closest Thing to Heaven kiváló ballada, amely egy nagyobb AOR-hatású albumon is jól mutatna, távoli Foreigner-érzést hordoz, a záró átvezetés pedig „csibészesen átemelve” a verse-frázisba a Whitesnake-slágerből, az Is This Love-ból. A Changing Times hallgatása közben az az érzésünk támad, mintha Overland különleges vendégként Joe Bonamassát hívta volna meg az albumra, mert Denander blues rockos riffje rendkívül „zsíros”. Bluesos siratóról van szó, amelyet Overland soulos énekfrizurájában remekül vezet el a refrénig, ahol viszont a vokális harmóniákkal való túlzott muzikalitás inkább kontraproduktív. Az „AOR–blues” kombináció sosem „fogott vizet”. Ilyenkor Tommy Denander remek szólózása tartja egyenesben a lemezt. A The Trouble With Love ennek az ellentéte. Disco- és funkalap, fenomenális zenei kibontakozás, megragadó refrénnel. A Testify az, amit az AOR-rajongók Steve-től valójában várnak. Az album egyetlen ilyen száma, vagyis tősgyökeres AOR-szám.
De nincs ok nyafogásra, aggodalomra vagy félelemre. Ez a sok eltérés szintén nagyon jó eredményeket hozott. Többnyire nagyon jókat. Az Unchainedben is, amely megint határozottabban nyúl a hard rockhoz. A zenei sajátosságokkal való kísérletezésből egy hajszállal túl sok jut az elnyújtott „altatódalra”, a God Made An Angelre, amely ígéretesen, bluesosan nyit, de ennyi is. Az albumot egy újabb erős hard rockos lüktetés zárja, a Hole In My Heart, amely irigylésre méltó drámai színházi kontraszttal zárja a lemezt. Figyelem. A refrén szinte swingritmusba szalad. De ez egy szórakoztató eltérés az album farkán, ami kompozícióként mindenben meggyőzően áll a lábán.
Gyengébb-e hát az album egésze csak azért, mert stílusbeli eltéréseket hoz ahhoz képest, amire számítani lehetett? Egyáltalán nem. A válasz Overland hangjának karakterében rejlik, amely más műfaji szférákban is zseniálisan működik. Ugyanez igaz híres honfitársára, Glenn Hughesra. Bárhová állítod, a hangja zseniálisan fog működni. Kiváló. Nincs mitől tartani. Steve Overlandnek az új albummal kicsit el kellett távolodnia a kiszámítható formáktól, amelyekbe az FM-nél, más projektjeiben és korábbi szólóalbumain beleszorult. Élt a művészi szabadsággal, és a „Scandalous” olyan album, amely mindenben megőrzi a rendkívüli hallgathatóságot, a szerves megragadó erőt, az erős ritmikus groove-ot, néhány többnyire sikeres kiruccanást az AOR műfaji keretein túlra, és természetesen annak felismerését, hogy Overland hangja egészen valamennyi szférában fenomenálisan megállja a helyét.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Don’t Give Up (3:29)
2. Never Say Die (3:46)
3. Lost In The City (3:20)
4. Closest Thing To Heaven (4:50)
5. Black Heart (3:24)
6. Changing Times (5:17)
7. The Trouble With Love (3:54)
8. Diamond In The Dust (4:20)
9. Testify (3:48)
10. Unchained (3:41)
11. God Made An Angel (4:31)
12. Hole In My Heart (4:02)
Felállás:
Steve Overland – ének, vokál
Tommy Denander – gitár, billentyűs hangszerek
Brian Anthony – basszusgitár, Hammond-orgona
Brian Tichy – dob
