Kiadó: Toff Records/The Merch Desk
Megjelenés dátuma: 2020. 2. 14.
Producer: Nick Barrett
Az album hossza: 64.04 perc
Műfaj: Neo-Progressive Rock
Értékelés: 9.5/10
A neoprogresszív műfaj kultikus képviselői, a Pendragon ismét itt vannak új albumukkal, a „Love Over Fear”-rel, amellyel a prog metallal és időnként elektronikus mintákkal folytatott többéves kísérletezés után több mint sikeresen visszatértek dallamos, szimfonikus progrock gyökereikhez, és megalkották legjobb albumukat a klasszikus „The Masquerade Overture” (1996) óta. A „Love Over Fear” háromrészes kiadásban jelent meg, amely a ‘hagyományos’ verzió mellett akusztikus és instrumentális változatot is tartalmaz, vagyis a zenekar hívei háromféleképpen élvezhetik az angol progresszívrock-mesterek új zenéjét.
Ez az első albumuk az új taggal, Jan-Vincent Velascóval, a filippínó származású dobmesterrel, aki öt éve váltotta Craig Blundellt. Velasco már a negyedik Pendragon-dobos Fudge Smith, a zenekar hosszú ideje dobosának 2006-os távozása óta. A két éve fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Pendragont továbbra is két alapító tag, Nick Barrett gitáros-énekes és Peter Gee basszusgitáros vezeti, míg Clive Nolan billentyűs, aki az Arena és a Shadowland tagjaként is ismert, 1986 óta a soraikban játszik.
Talán éppen a nosztalgia, amely a jubileumi ünneplés alatti koncerteken néhány már ‘poros’, régmúltbeli klasszikus előadása közben áthatotta a fellépéseiket, járult hozzá ahhoz a hirtelen fordulathoz, amellyel a „Love Over Fear” a zenekar hangzásbeli gyökereihez nyúl vissza. A Pendragon a dalok többségén ismét dallamos, szimfonikus progrockot játszik, amelyre Barrett melankolikus gitárszólói és Nolan eklektikus, gyakran epikus billentyűs textúrái jellemzők. Ezt a stílust a kilencvenes években tökélyre csiszolták, egészen addig, amíg a „Not Of This World” (2001) után prog metallal, elektronikus mintákkal és sötétebb ambient elemekkel nem kezdtek kísérletezni, hogy ‘modernizálják’ magukat.
Ennek az eredményei elég vegyesek lettek, bár a „Pure” (2008) még mindig az eddigi diszkográfia csúcspontjai közé tartozik. A „Love Over Fear” ott folytatja, ahol a Pendragon a „Not Of This World”-del abbahagyta, ami minden klasszikus neoprog rock rajongót megörvendeztet, ugyanakkor egy-egy számban néhány érdekes újdonságot is felvonultatnak. A szövegeiben jó pár mély üzenetet hordozó „Love Over Fear” albumon a Pendragon sokkal pozitívabban és optimistábban szól, mint az előző négy stúdiólemezén, bár a melankolikus darabokból sincs hiány. A nyitó „Everything” vágtázó ritmusaival és magas szintetizátorhangjaival rögtön jelzi, hogy a klasszikus Pendragon visszatért, de az album legjobb dalai ‘csak’ az első két szám után következnek.
A „Starfish And the Moon” melankolikus power ballada, Nolan ünnepélyes szimfonikus hangszereléseivel, amelyekhez ‘síró’ gitárfutamok és a zenekarvezető Barrett rendkívül érzelmes éneke társul. A „Truth And Lies” hihetetlen ambient mélységével, főleg a szívszorító gitárfutamoknak és a hullámzó szintetizátorfüggönyöknek köszönhetően az a pillanat, amikor a zenekar magasabb fokozatba kapcsol, és jelzi, hogy a „Love Over Fear” nem egy szokványos Pendragon-album, hanem a kilencvenes évek vége óta legambiciózusabb teljesítményük. Az optimista, vidám refrénű „360 Degrees” érdekes és újszerű kísérlet, amelyben a Pendragon szerencsésen belekóstol a folk prog rockba. Barrett rendkívül szórakoztató mandolinbetétei jócskán feldobják ezt a remek dalt.
Az epikus mestermű, a „Soul An The Sea”, amelyben a vendég hegedűs és háttérénekes, Zoe Davenish hegedűszólamai is hallhatók, csendéletszerű, álmodozó ambientjével talán a legjobban tükrözi az album ‘vizes’ borítóját. Az album hangulatára és a vízről, illetve a tengerről szóló számos szövegre bizonyára hatással volt Barrett költözése az angliai tengerparti Cornwallba.
Az „Eternal Light”-on, ahol hatalmas kórusharmóniák, kifejezetten finom gitárfutamok és hipnotikus zenekari hangszerelések uralkodnak, a Pendragonnak sikerül új szintre lépnie a komplex, tágas ambient tájak megteremtésében. A csúcspont a záró résszel érkezik, amikor Nick egy szívszorító, ‘gilmouri’ gitárszólót játszik, miközben kórus- és zenekari harmóniák kísérik, igazi csemege a fülnek. A „Water”-en, egy újabb ambient szempontból rendkívül erős és eklektikus darabon, elsősorban a Julian Baker által megszólaltatott vendég szaxofon nyűgöz le, ez az az újító elem, amelynek segítségével ez a kiváló szám még jobban sikerül. A kórusvokálokat ugyan Nolan billentyűivel szimulálják, de Barrett melankolikus gitárfutamaival és szólóival párosítva újra és újra remekül szólnak.
A „Whirlwind” melankolikus, törékeny zongoraszólamokra épülő ballada, amelyben Barrett és Nolan rendkívül intim hangulatot teremt. A prog metal elemekkel átszőtt epikus mestermű, a „Who Really Are We?” a „Love Over Fear” legütősebb dala, és az egyetlen, amely az ütős gitárfutamokkal és bravúros dobátmenetekkel kissé az előző négy album stílusára emlékeztet. Az ambient tágasság és a ritmikai eklektika ismét irigylésre méltó szinten van, a záró részben megszólaló diadalmas gitárszóló pedig külön történet. Az album szinte ideális fináléja, a melankolikus csemege, az „Afraid Of Everything” sikeresen egyesíti a kultikus zenekar legjobb hangszerelési, lírai és ambient erényeit.
Amikor a Pendragon bejelentette a „Love Over Fear”-t, kevesen számítottak arra, hogy vele visszatérnek a „The Masquerade Overture” és a „Not Of This World” magas színvonalához. Még kevesebben képzelték, hogy a klasszikus stílushoz való visszatérés mellett néhány rendkívül érdekes újdonságot is bemutatnak majd, amilyet az előző albumokon még nem hallottunk. A mesterien megírt, hangszerelt, eljátszott és producerelt „Love Over Fear” egyszersmind kifejezetten nosztalgikus, ambient hangulatú lemez, amely leginkább a hosszú évek óta kitartó hívek szívét melengeti, hiszen váratlanul megkapták 2020 egyik legjobb progresszívrock-albumát. Barrett úr a „Love Over Fear”-rel ismét emlékeztetett minket arra, hogy a progresszív rock egyik legnagyobb zeneszerző-mestere, akinek kivételes érzéke van az időtlen dallamok és a hipnotikus hangulatok megteremtéséhez.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Everything
2. Starfish and the Moon
3. Truth and Lies
4. 360 Degrees
5. Soul and the Sea
6. Eternal Light
7. Water
8. Whirlwind
9. Who Really Are We?
10. Afraid of Everything
Felállás:
Nick Barrett – ének, gitár, Roland V-Piano a 4. számon, Nord Stage 3 zongora a 8. számon, mandolin a 3. számon, billentyűprogramozás
Clive Nolan – billentyűs hangszerek, háttérének
Peter Gee – basszusgitár, basszuspedál, háttérének, billentyűs hangszerek
Jan-Vincent Velazco – dob, ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Zoe Devenish – háttérének, hegedű a 3. és 5. számon
Julian Baker – szaxofon a 8. számon
