Önkiadás
Megjelenés: 2020. 1. 31.
Produceri munka: Matej Gobec
Az album hossza: 28.37 perc
Műfaj: Rock/Alternative Rock/Pop Rock
Értékelés: 8.0/10
A Klon újabb hazai rockzenekar Szlovénia Savinja-vidékéről, pontosabban Celjéből. A kvartett négy technikailag irigylésre méltóan felkészült zenészből áll, akik – legalábbis az „1” című bemutatkozó lemez zenei anyaga alapján – már egy csomó tapasztalattal és komponistaérettséggel rendelkeznek.
A stúdiódebütön mindössze nyolc dal és fél óránál kevesebb zene hallható, így ezt a teljesítményt szinte EP-nek is lehetne tekinteni, de mindegy. Igaz, hogy nyolc szám van rajta, de az is igaz, hogy például a Deep Purple „Machine Head” albumán mindössze hét található. Szóval? A minőség számít, nem a mennyiség. Ha egy zenekar ismeri és használja a „kevesebb több” komponálási axiómáját, a minimalizálás terén már el is végezte szerzői küldetésének legfontosabb részét.
A Klon tipikus rockos képviselője annak a földrajzi helynek, amelyet Szlovénia területe foglal el. Nem a zenekarnév jelentése miatt, hanem mert ezt a benyomást szinte automatikusan kelti a szlovén nyelv, a vokális metrika és az ebből következő énekdallamok kombinációja.
A nyitó, ébresztő jellegű Osamljen volk jól jelzi azt, amit a kritika bevezetőjében leírtam: technikailag jól megmunkált zenészekből álló csapatról van szó, és a rövid, ám lelkesítő dúrhangulatú, kiszámítható dallam mellett a ritmusszekció – főleg a szellemes dobjáték – az, ami a hallgató figyelmét az album meghallgatására felhívja. A felpörgetett Bam! Bam! Bam! aztán végre lendületet ad a lemeznek, és magasabb adrenalinadaggal száll fel. Az ügyes rock’n’roll-rutin jegyében szól, ahol a lázadó düh és a tetszetős, garázspunkos nyomulás fog kezet, bár a frazírozás végig a rock and roll „groove”-os kinetikájára épül. A zenekar egyébként még keresi önmagát. Bizonyos mértékig olyan komponálással próbálkozik, amely megnyithatná előtte a rádiós játszhatóság kapuját, ezt az album további részében főleg az Iskra és a Dlan v dlan mutatja. Éppen a kettő sorrendje, a 3. és a 4. helyen, érezhetően lelassítja az album középső részét. A dalok ilyen egymás mellé rakása amúgy nem a legjobb ötlet. A torzított gitársugárzás oltalmába a Sistemski heroj hozza vissza a dolgokat: lecsupaszított, garázsos kontúrokkal díszített klasszikus rock’n’roll megoldás, jó adag csődörtesztoszteronnal. A Naboj, amely ezután jön, hasonló rock’n’roll-misét tart fenn, miközben a vezető gitárfrázis inkább a régi hard rock iskola hagyatékából merít egy csipetnyi bluesos retorikával. Az A ni tako viszont középtempóba kapcsolja az albumot. A akkordmenet klasszikus minimalizmusára épül, és az album alternatív rockos attitűdjének szeme: hatásosan fűszerezi popfésű, zeneileg nagyon befogadható refrén. Ezt a megközelítést egyébként a sokkal híresebb Siddharta nagyon jól uralja. A Ni sonca na spregled akusztikus ballada, amelyet gitáros akkorddíszítések (sztereó chorus) színeznek. Ez zárja az albumot. Célja természetesen a nagyobb hangszerelési és ötletbeli változatosság elérése, de különösebb nyomot nem hagy.
Hogy a srácok nem zöldfülűek, hanem egyénileg is kiforrott karakterű zenészek, azt az ötletes, intelligens és érett szövegek is jelzik, amelyek többnyire társadalomkritikus jellegűek, és a szép új világ képmutatásával, álerkölcsösségével és tisztességtelenségével számolnak le nyíltan, a szájukat nem fogva. Egy olyan számban, mint a Dlan v dlan, azért a romantikának is jut néhány perc.
Vannak tartalékok. Először is a zenekarnak el kell döntenie, merre tart tovább: a rockosabb, csiszolatlanabb vagy a popos „slágeres” irányba. A szlovén nyelv használata és beépítése is mindig is rendkívül kényes dolognak számított a rock, de a metal esetében is. Alapvetően korlátozó tényező a dalokon belüli zenei fejlődés szempontjából. Itt is akad az albumon néhány kihasználatlan lehetőség a nagyobb zenei hozadékra, ám nem kétséges, hogy a Klon ezt a jövőben csiszolni fogja. Egyébként a zenekar azzal is bizonyítja stúdiós és hangszerelési elhivatottságát, hogy részletesen foglalkozott a vezető ének színezésével és kontrasztosításával, és vokális harmóniákat adott hozzá.
A banda elkötelezetten és lelkesen sorakoztatott fel nyolc különböző dalt, amelyek az esszenciáját képviselik. Ez azt jelenti, hogy nem utánzásról van szó, hanem arról, hogy a zenekar a saját zenei dossziéjára próbál építeni, amit viszont még csiszolnia kell. Éppen a kísérletezés a lecsupaszított rock’n’rolltól (Bam! Bam! Bam!, Naboj, Sistemski heroj) az alternatív rockos ötleteken át, amelyeket „enyhébben édesítettek” popos eszközökkel (A ni tako), egészen a balladás popos megnyugvásig (Iskra, Dlan v dlan) arra utal, hogy a zenekar különböző kifejezési réseket próbál ki a saját zenei víziójában. Az ajtók tárva-nyitva. Merészségből és lelkesedésből nincs hiány a Klonnál. Ahogy mondtam. Változatos nyitó karrierlépés egy olyan zenekartól, amely a célok megvalósításához a szükséges tűzzel közelít. Az „1” bátor nyitánya egy új zenei történetnek, és kedvező alap, amelyre a zenekar tovább építheti zenei identitását.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Osamljen volk
2. Bam! Bam! Bam!
3. Iskra
4. Dlan v dlan (Fantastika)
5. Sistemski heroj
6. Naboj
7. A ni tako
8. Ni sonca na spregled
Felállás:
Gregor Videc – ének, gitár
Goran Koražija – gitár, vokál
Luka Vinko – basszusgitár, vokál
Urban Krč – dob
