Megjelenés dátuma: 2020. 03. 27.
Kiadó: Mascot Label Group/Music Theories
Produkció: Arjen Anthony Lucassen
Játékidő: 2:26:39
Műfaj: progresszív rock/progresszív metal
Értékelés: 9.5/10
Az Ayreon, Arjen Anthony Lucassen holland multiinstrumentalista, énekes, zeneszerző és producer projektje 1998-ban hozta létre a legnagyobbra becsült lemezét, az „Into the Electric Castle” című konceptuális space rock operát (RockLine-recenzió ITT), amellyel földbe döngölte a progresszívrock-világot. 2019-ben, amikor az Ayreon legnagyobbra becsült albumának megjelenése 20. évfordulójához közeledett, Arjen úgy döntött, hogy néhány régi zenésztársával és néhány új vendéggel együtt teljes egészében eljátssza „élőben”. Ennek a rendkívül ambiciózus vállalkozásnak az eredménye az új koncertalbum, az „Electric Castle Live and Other Tales”, amely az erre a ritka alkalomra megrendezett négy fellépés egyikének hangfelvétele. Hasonló, látszólag lehetetlen koncertvállalkozás az Ayreonnak négy éve is sikerült, amikor kiadták a „The Theater Equation” (2016) című koncertalbumot, a „The Human Equation” (2004) koncertverzióját.
Arjenhez ezen a ritka alkalmon csatlakozott szinte az összes énekes, aki az „Into the Electric Castle” stúdióverzióján közreműködött, élükön Fishsel (ex-Marillion), Damian Wilsonnal (ex-Threshold), Edward Reekersszel (ex-Kayak) és Anneke van Giersbergennel (ex-The Gathering), a társaságukat pedig az „állandó” dobos, Ed Warby, a gitáros Marcel Singor (Kayak), a billentyűs Joost van der Broek (ex-After Forever) és a fuvolista Thijs Van Leer, a legendás holland progresszívrock-zenekar, a Focus vezére adta, hogy csak néhány hangszeres közreműködőt említsünk. Marcela Bovio (Mayan), Simone Simons és Marc Jansen (mindketten az Epicából) pedig a stúdióverzió néhány hiányzó énekestársát helyettesítették.
Az énekesek és hangszeresek progresszív rock- és progresszív metal-világból érkező, irigylésre méltó névsora ellenére az este legnagyobb sztárja kétségkívül a kultikus amerikai filmszínész, John de Lancie volt, akit a legtöbben a „mindenható” Q szerepéből ismernek a „Star Trek: Az új nemzedék” című sci-fi sorozatból. De Lancie, aki narrátorként a titokzatos földönkívüli entitás, a The Voice szerepében lép fel, Peter Daltreyt váltotta, aki az „Into the Electric Castle” eredeti verzióján működött közre. De Lancie, aki a sci-fi jegyében fogant színpadi koreográfia igazi mestere, kitűnően végezte a dolgát: jellegzetesen baljós, cinikus, maró és gúnyos hangja, amely összeköti az egyes dalokat, még az eredetinél, azaz Daltrey változatánál is jobban sikerült, és lényegesen hozzájárult ahhoz a feszült, drámai hangulathoz, amely az „Into the Electric Castle” előadásainak oroszlánrészét áthatja. De Lancie a narrációk többségét újraírta, és a saját színpadi stílusához igazította, amit Arjen is „megáldott”, hiszen régi rajongója a színész munkásságának.
Koreográfiai és díszlettervezési szempontból az „Into the Electric Castle” koncertelőadása rendkívül igényes vállalkozás volt, Arjennek mégis sikerült kiváló zenei vendégei és a rangos színészvendég segítségével kivételesen jó és átélt koncertverziót megvalósítania ebből az ambiciózus space rock operából, amely gyakorlatilag semmiben sem marad el a stúdióeredetitől. A különbségek csekélyek, és inkább csak azt döntik el, hogy kinek melyik énekes vagy énekesnő tetszik jobban egy-egy szerepben, például Simone Simons vagy Sharon den Adel (a stúdióverzión) az indiai nő szerepében. A fantasztikus kaland az elektromos kastély labirintusain át a nyitó „Welcome to Another Dimension”-től a záró, epikus diadalig, az „Another Time, Another Space”-ig tart, amikor a space rock opera koncertelőadása sikeresen lezárul az összes vendégénekes és énekesnő egyéni, majd kórusban előadott vokális közreműködésével.
Az „Into the Electric Castle” teljes előadása után Arjen sztárokból álló csapata még néhány dalt játszott az ő további, kevésbé hírhedt projektjeiből, mint a The Gentle Storm, az Ambeon és a Stream of Passion, a holland multiinstrumentalista pedig Fish jelenlétét egy rendkívül sikeres feldolgozásra használta ki, a Marillion-sláger, a „Kayleigh” formájában. A koncertfelvétel a „Pink Beatles in a Purple Zeppelin” című számmal zárul, amely Arjen „Lost in the New Real” (2012) című szólóalbumáról származik, továbbá a Star One-sztenderd „Songs of the Ocean”-nel az azonos című bemutatkozó lemezről, amely egyben az egyetlen pillanat a felvételen, amikor Arjen a kezébe veszi a kedvenc hangszerét, az elektromos gitárt. Érdekes, hogy az összes lehetséges Star One-dal közül éppen azt választották, amelynek szövege a Star Trek-saga egyik filmje által ihletett, és amely kulcsszerepet játszott De Lancie színészi pályáján.
Lucassen mindig is nagyratörő projektjének, az Ayreonnak a legnagyobbra becsült albuma több mint két évtized után végre megkapta a koncertverzióját, amely rendkívül hű a stúdióeredetihez. Ez az információ minden bizonnyal megörvendezteti majd a holland zenei különc rajongóinak többségét. A produkció végig rendkívül „csiszolt”, így hallgatás közben – azokat a ritka pillanatokat leszámítva, amikor megszólal a közönség – könnyű elfelejteni, hogy koncertalbumról van szó. Egy olyan konceptuális projektnél, mint az Ayreon, az ilyen produkció kifejezetten kívánatos. De Lancie kivételes narrációja pedig az a bizonyos nyelv a mérlegen, amiért az „Into the Electric Castle” koncertverziója sokak számára még az eredetinél is jobb lesz, amely a hívek többségének véleménye szerint még mindig Lucassen kiváló prog rock/prog metal projektjének magnum opusa.
A recenzió szerzője: Peter Podbrežnik
Számok:
1. Welcome to the New Dimension
2. Isis and Osiris
3. Amazing Flight
4. Time Beyond Time
5. The Decision Tree
6. Tunnel of Light
7. Across the Rainbow Bridge
8. The Garden of Emotions
9. Valley of the Queens
10. The Castle Hall
11. Tower of Hope
12. Cosmic Fusion
13. Robby Valentine
14. The Mirror Maze
15. Evil Devolution
16. The Two Gates
17. Forever of the Stars
18. Another Time, Another Space
19. Shores of India
20. Ashes
21. Out in the Real World
22. Twisted Coil
23. Kayleigh
24. Pink Beatles in a Purple Zeppelin
25. Songs of the Ocean
Énekesek és szerepeik:
John de Lancie – narrátor
Arjen Anthony Lucassen – Hippi
Fish (ex-Marillion) – Skót felföldi
Simone Simons (Epica) – Indiai nő
Damian Wilson (Headspace, Maiden uniteD, ex-Threshold) – Lovag
Edwin Balogh – Római
Anneke van Giersbergen (The Gentle Storm, VUUR, ex-The Gathering) – Egyiptomi nő
John Jaycee Cuijpers – Barbár
Edward Reekers (ex-Kayak) – Futurista
George Oosthoek – Halál
Mark Jansen (Epica, Mayan, ex-After Forever) – Halál
Marcela Bovio (ex-Stream of Passion, Mayan) – kísérővokál, a(z) „Out in the Real World” főénekese
Dianne van Giersbergen (Ex Libris, ex-Xandria) – kísérővokál
Jan Willem Ketelaers – kísérővokál
Robert Soeterboek – vokál a(z) „Songs of the Ocean” című számban
Michael Mills (Toehider) – TH-1 (felvett bevezető az Other Tales szekcióban)
Rutger Hauer – Voight Kampff (felvett bevezető a(z) „Pink Beatles in a Purple Zeppelin” című számhoz)
Hangszeresek:
Ed Warby – dob
Marcel Singor (Kayak) – szólógitár
Ferry Duijsens (VUUR) – gitár
Bob Wijtsma (Ex Libris) – gitár
Johan van Stratum (VUUR, ex-Stream of Passion) – basszusgitár
Joost van den Broek (ex-After Forever) – billentyűs hangszerek
Ben Mathot – hegedű
Jurriaan Westerveld – cselló
Thijs van Leer (Focus) – fuvola
Robby Valentine – zongora a(z) „Robby Valentine” és „The Mirror Maze” című számokban
Arjen Anthony Lucassen – gitár a(z) „Songs of the Ocean” című számban
