Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Galahad
Kiadó: Avalon Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 42:43
Értékelés: 5/5
A rutinos neoprog-bajnok Galahaddal 2015-ben kellemetlen dolog történt. Hosszú ideje náluk játszó gitárosuk, Roy Keyworth gyakorlatilag egyik napról a másikra megszakított minden kapcsolatot a zenekar többi tagjával. Csak hónapokkal később derült ki számukra, hogy egykori cimborájuk úgy döntött, visszavonul a zenéléstől, anélkül hogy erről rendesen értesítette volna őket. Keyworth ezen nem túl dicső húzása azonban nem törte le őket különösebben, hiszen a „Quiet Storms” (2017) című akusztikus-balladás album idejére ideiglenes vendéggitárosként a Galahad régi producerét, a progmetal-élmezőnyhöz tartozó Threshold gitárosát, Karl Groomot kérték fel. Amikor világossá vált, hogy Groom közreműködése csak átmeneti, az állandó gitárost egykori basszusgitárosukban, Lee Abrahamben találták meg, aki az új szerepben láthatóan remekül érzi magát, hiszen a Galahad új stúdióalbuma, a „Seas of Change” igazi remekmű, amely a Galahad legkiválóbb lemezeinek csúcsán áll.
Az album disztópikus koncepciója egy elnyomó, izolacionista rezsim bukásáról szól, amelyet a közelmúltbeli Brexit ihletett. Egyetlen, több mint 40 perces epikus kompozícióból áll, amely a legtöbb hangszerelés összetett természete, a hangulatok állandó váltakozása és a végső üzenet miatt talán a Galahad-történet eddigi legambiciózusabb alkotása. Miután a zenekar 2012-ben két kiváló stúdióalbumot is kiadott egyetlen év alatt – a „Battle Scars” és a „Beyond the Realms of Euphoria” című lemezt –, úgy tűnt, nehezen fognak még egyszer ilyen színvonalú teljesítményt letenni az asztalra. A „Seas of Change” elkészítése közben azonban rengeteg időt szántak érdekes, új ötletek kidolgozására, és ez bőségesen kifizetődött.
Stilisztikailag a „Seas of Change” egyes szerkezeteiben érezhető a visszatérés néhány korai, szimfonikusabb és pásztoribb hangvételű Galahad-gyökérhez, bár időnként megjelennek modernebb hatások is, élen a billentyűs trance-elemekkel és a progmetalra épülő elektromosgitár-futamokkal. A karizmatikus énekes, Stuart Nicholson, az egyetlen eredeti tag fogja össze az egészet, és drámai előadásmódjával „meséli el” a feszes történetet, miközben gazdag, többnyire szimfonikus harmóniák és szerteágazó ritmikai kaszkádok váltják egymást, amelyekhez időnként Lee Abraham eklektikus gitárfutamai csatlakoznak. Mindez azt jelenti, hogy olyan lemezről van szó, amely a Galahad-hívek minden generációjának biztosan nagyon tetszeni fog. Bónuszszámként a „Seas of Change” limitált kiadásán még két szerzemény, a „Dust” és a „Smoke” is helyet kapott, amelyek a címadó epikus szvit rövidített szakaszai.
A Galahad a „Seas of Change” című, kivételes ambient dimenziókat felvonultató remekművel, amely stílusosan hajózik a zenekar korai és mai megközelítése között, ismét emlékeztetett rá, hogy már évek óta az újprogresszív rock „első ligájában” játszik. A 2018-as neoprog-termés egyik legjobbja diadalmas visszatérés egy olyan csapat számára, amelyet már többször leírtak, pedig az elmúlt tíz évben, pontosabban az „Empires Never Last” (2007) megjelenése óta igazi alkotói reneszánszát éli, és az elmúlt tíz év teljesítménye alapján joggal állítható az ismertebb neoprog-kortársak, például az Arena, az IQ, a Pendragon és a Pallas mellé.
Felállás
Stuart Nicholson – ének
Lee Abraham – gitár
Mark Spencer – basszusgitár
Dean Baker – billentyűs hangszerek, zenekari hangszerelés
Spencer Luckman – dobok, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
Sarah Bolter – fuvola, klarinét, szoprán szaxofon
Produkció
Karl Groom
Számok listája
1. Seas of Change (42:43) :
– I. Storms are a Comin’
– II. Lords, Ladies and Gentlemen
– III. The Great Unknown
– IV. Sea of Uncertainty
– V. Up in Smoke
– VI. A Sense of Revolution
– VII. Dust
– VIII. ‘Tis but a Dream
– IX. As Time Fades
– X. Mare’s Nest
– XI. The Greater Unknown
– XII. Storms are a Comin’ (Reprise)
Bónuszszámok:
2. Dust (extended edit) (5:57)
3. Smoke (extended edit) (7:14)
