Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Jacobs Dream
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 2017. 07. 03.
Játékidő: 59:03
Értékelés: 4/5
Érdemes még pár sort szentelni az amerikai heavy metal hősök, a Jacobs Dream új albumának, amely a »Sea of Destiny« címet viseli. Az Ohio állambeli Columbusból származó csapatnak ez összesen a hatodik stúdióalbuma, és az első nyolc hosszú év után, azóta, hogy megjelent az elődje, a »Dominion of Darkness« (2009).
A felállás a harmadik lemez, a »Drama Of the Ages« (2005) óta változatlan, egy fontos különbséggel. Az új albumra visszatért az énekesi posztra a zenekar eredeti frontembere, David Taylor, aki az első két lemezen énekelt: a »Jacobs Dream« (2000) és a »Theater of War« (2001) albumon.
A »Sea of Destiny« tulajdonképpen a zenekar régi időinek összegzése, csak jóval magasabb szintű produkcióval. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nyolc év telt el közben, amely alatt az új ötleteket a végletekig csiszolgatták, és a közel egy órányi anyagba, amely az albumot alkotja, a legjavát válogatták be a legjobbak közül.
A Jacobs Dream nagy stílusban tér vissza új albumával. Kiváló teljesítmény ez, amely az amerikai speed metal nyolcvanas évekbeli régi iskolájából merít ihletet. A Jacobs Dream valójában összekötő kapocs a klasszikus heavy metal aranykorával, úgy, ahogyan azt harminc évvel ezelőtt főzték az amerikai földön. A gitárfrázisokban jócskán találni párhuzamokat azokkal az időkkel, amelyek a Fates Warning, a Vicious Rumors, a Savatage, a Warrior, sőt az első Queensrÿche első lépéseit idézik. A Jacobs Dream azonban, amely a kilencvenes évek közepén alakult, mindezt megfújta egy jó adag epikus bombasztikussággal és teátrális pompával, ahogyan az a kortársaikra, a Jag Panzerre és a Cage-re is jellemző.
Az album azonnal magára vonja a figyelmet, már a nyitódal, a Where Vultures Gather alatt. Ez a szám mindent tud, amit az előző bekezdésben leírtam. Megkapó riff, epikus bevezető, kicsiszolt középső hangszeres rész villámgyors, borotvaéles gitárszólókkal, David Taylor kiváló, markánsan tekintélyt parancsoló éneke, aki ennyi év alatt sem veszített egy szemernyit sem egykori énekesi karizmájából, és tollpihe könnyedséggel veszi a legnehezebb (szélsőségesen magas) fekvéseket is. A dalok gitárriffjeit tercekben szóló dupla gitárharmóniák díszítik, és ezek fontos társszerzői annak a drámai, erősen vibráló hangulatnak, amely átjárja ezt a komor, okultizmussal színezett stúdióalbumot.
Ötletekben igencsak gazdag munka. A banda az új lemezt valóban a végletekig kicsiszolta, és minden dal egy lezárt történetként működik, a maga sajátos, művészi kifejezőerejű karizmájával. Az album végig kifejezetten sötét, epikus hangulatban tartja magát, ahol nem hiányzik a melankólia, az agónia, a harag és a fájdalom érzése, de az sem, hogy ellen kell állni és túlélni, még ha a vég közel is van. Fantasytéma tehát, a főhőst pedig (szinte szabályszerűen) tragikus vég várja.
Szóval: a »Sea Of Destiny« olyan album, amely az amerikai old school metal minden rajongóját megfogja. Giccs és csicsa nélkül. Bár epikus elemekről beszélünk, ezek végig a komor atmoszférába vannak ágyazva, ezért a power metal kifejezést inkább nem használom, mert abba hajlamos beosonni egy kis nyálas pillanat, amit a »Sea Of Destiny« kitartóan, nagyon hatékonyan és hálásan visszautasít. Ez az album a magas dinamikájú eseményfejlődésével végig feszültségben tartja a hallgatót. Az első másodperctől az utolsóig. Egészen addig, amíg újra rád tör a vágy, hogy a otthoni CD-lejátszódon megnyomd a „lejátszás újra” gombot.
Jacobs Dream – Where Vultures Gather (hivatalos hangfelvétel):
https://www.youtube.com/watch?v=nyLXcX__Nr4
Felállás
David Taylor – ének
Jon Noble – gitár
John Berry – gitár
James Evans – gitár
Gary Holtzman – dob
Számlista
01. Where Vultures Gather
02. Cry the Viking
03. Independence
04. Sea of Destiny
05. Echoes of Birmingham
06. Into the Night
07. Combustion
08. Lady of Sorrows
09. Down
10. Embers of Torment
11. Crucible
12. Truth
