Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Tretji kanu
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2017
Játékidő: 41:23
Értékelés: 4/5
Szlovénia dolenjskai vidéke idén zeneileg igencsak tevékeny, ami az új lemezeket illeti. Drevored, Jernej Zoran, Sergej Čas, Črni Peter, Lamai,… Ebbe a sorba illeszkedik most egy zenészduó is: Jan Medle gitáros és Anja Pavlin énekesnő, akiket tulajdonképpen a Krka folyó hozott össze.
Mindazon túl, ami beléfolyik, a Krka Szlovénia egyik utolsó síkvidéki folyója, viszonylag jól megőrzött természetes folyami hidrodinamikával, és még azzal is büszkélkedhet, hogy mesterséges gátak nem darabolják szét túlzottan, az édesvízi mészkőből képződő küszöbei pedig nemcsak szlovén, hanem tágabb földrajzi léptékben is egyedülállónak számítanak. Ez a Krka folyik át Novo mestón is, ahol a két zenész otthonra lelt. A kenuzás ott régóta hagyomány. Romantikusan hangzik, ahogy kenuban ülve beleszívod az ébredő folyó tükre felett lebegő reggeli párát – feltéve persze, hogy nem márciusban járunk, amikor a környékbeli réteket és szántókat elárasztja a gépesített hadosztály, vagyis a trágyázás fényes keresztapái, a modern szlovén gazdák. De térjünk a lényegre! A legenda szerint, amit arrafelé mesélnek, a Krkába beúszó harmadik kenu a sorsszerű, az, amelyik összeköti a benne ülőket. Jan, aki már egy ideje akusztikus projekten dolgozott, és társat keresett az ötletei és céljai megvalósításához, így botlott Anjába, aki az Indigo nevű zenekarával éppen akkoriban tartott egyfajta alkotói szünetet.
Mindketten kivették a részüket a szövegírásból, az akusztikus album ötlete pedig hamar ambiciózusabb hangszerelésű lemezzé nőtte ki magát, ahol a főszerepet játszó ének és akusztikus gitár mellett dob, ütőhangszerek, billentyűk, basszus és elektromos gitár is társaságot nyújt. Jan mellett, aki a Tretji kanu egész történetének elindítója, Anja régi saját ötleteit és kompozícióit, illetve azok vázlatait is felhasználhatta, amelyek így eléggé megértek, és végre helyet kaptak ezen a lemezen. Anja szerzeményei közül mindenképp érdemes kiemelni a rádióslágerré vált V mleku című dalt, amely váratlan sikert hozott a duónak, és szárnyakat adott a debütálás, a „V vesolje” továbbépítéséhez.
Valóban találó a lemez címe, hiszen a két zenész különböző zenei közegből érkezik, eltérő ihletforrásokkal, így a „V vesolje” egy „ismeretlen ismerős” repülése, ahol mindketten egymással megbékélő, építő jellegű zenei-kompozíciós párbeszédet keresnek, ami természetesen a közös ötletek sikeres megvalósulását hozza. A „V vesolje” rendkívül minőségi, szép munka. Könnyed, rövid, mégis velős megoldásokkal és kompozíciós ötletekkel teli album. Bőven megspékelték dallamokkal, amelyek minden számot végigkísérnek, gyorsan megjegyezhetővé és fülbemászóan énekelhetővé téve azokat. A duó (általánosságban) a fülbemászó pop mezején mozog, de közben mindig átlép a rockzene területére is, amit helyenként hálásan megtámogat a némileg visszafogott elektromos gitárdíszítés (például a nyitó címadó dalban), aztán jönnek a misztikusan sóvárgó pillanatok az indie pop rock divatos bájával (Ni prostora), és ahogy az a szlovén előadóknál már lenni szokott, nem marad el az a halk, várt hangvétel sem, amikor az album egy-egy ponton kabaré-sanzon elemekkel kacérkodik. A lemez magán viseli azt a „dolenjskai érzékenységet”, ami végig (legalábbis enyhe) melankóliát visz a dalokba, ugyanakkor kivételesen jó a produkció, szerves melegséggel és a hangzásvilág építőköveinek remek elosztásával, élén a férfi–női énekduóval, amely a két énekes kapcsolatában kiemelkedően magas szinten működik. A visszafogott mid eight részek időnként a kívánatos modulációt is magukban hordozzák, ami mozgalmasságot ad a daloknak, hangulati fordulatot, sőt a titokzatosság, a rejtély érintését is. Ebből a szempontból különösen elbűvölő a balladás Črn šal, ahol a háttérben felbukkanó harmonika némi folk pillanatot is becsempész.
A szövegek erősek, személyes vallomások, az üzeneteknek kézzelfogható tartalmuk van, és a kantautorság igazi hangját hordozzák. Az album kompozícióiban dinamikus és nagyon gördülékeny. Pillanatok alatt bemászik a bőröd alá. Egyetlen olyan pontot találni rajta, amely sötéten bontakozik ki, ráadásul a versszak dallama a fülnek kissé „megterhelő”. Ez az angolul énekelt Hold on My Love, ahol a lemez egyébként kiemelkedően fülbemászó dallamvilága megakad, ezért jobb lett volna, ha a duó ezt a számot az album végére teszi. Épp csak azt bizonyítja, hogy a Tretji kanu dalai szlovénul működnek a legjobban (főleg az érzelmi hatás tekintetében).
Végül, de nem utolsósorban ki kell emelni a kiváló társaságot is, amely Anját és Janit a stúdióban kísérte. A közreműködő zenészektől a kifinomult, érzékenyen figyelő, tapasztalt hangmérnökökig mindenki hozzátette azt a szükséges finomságot, amely a végtermék teljes konzisztenciájának záloga. Tekintve a lemez érezhetően hosszú születési folyamatát, a duó elkötelezettségét és az anyag ebből fakadó lendületét, hiszem, hogy a Tretji kanu nem áll meg ennél az egy albumnál, a jövőben pedig még egy nagyon minőségi folytatásra számíthatunk ebből a bájos, könnyed és romantikusan csábító zenei történetből.
Tretji kanu – Ni prostora (hivatalos videó):
Felállás
Anja Pavlin – ének, vokál
Jan Medle – gitár, ének, vokál
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Miha Renčelj – zongora a 3., 5. és 8. számon
Dejan Slak – billentyűk az 1., 4. és 8. számon
Joseph Weba – billentyűk a 4. számon
Matija Lapuh – gitár az 1. és 4. számon
Jan Kovačec – basszusgitár az 5. és 8. számon
Lenart Medle – basszusgitár a 4. számon
Žiga Dobravc – dob az 1. és 8. számon
Ivo Rimc – dob a 4. számon
Bort Ross – vokál a 9. számon
Žan Beljan – cselló a 6. számon
Luka Beljan – hegedű a 6. számon
Janez Dovč – harmonika a 7. számon
Marko Šušteršič – harmonika az 5. számon
Primož Malenšek – ütőhangszerek az 5. számon
Produkció
Igor Ilić, Peter Penko & Bort Ross
Számlista
1. V vesolje
2. Ni prostora
3. Ona
4. V mleku
5. Črn šal
6. Holn On My Love
7. Hiše
8. Ostala je tam
9. Lahko noč
10. Ona (se skriva)
