Morbid hangulat az Orto barban! (2017)

0 18

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad

Helyszín: Orto bar / Ljubljana
A koncert dátuma: 2017. június 1.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 25,00€

Az ego egy zenekarban hatalmas gondot jelent, ez már számtalanszor kiderült. Ha csak a metalnál maradok, az utóbbi időben elég sok példa akad a volt tagok közötti acsarkodásra. Fejből legalább az Entombed/Entombed A.D. és az Abbath/Immortal esetet tudom felsorolni, és úgy tűnik, ide tartozik a Morbid Angel/I Am Morbid is. Minden idők egyik legnagyobb death metal zenekarának – legalábbis ami az énekes Davidet Vincentet illeti – igen színes a története. Vincent 1997-ben hagyta el először a bandát, 2005-ben tért vissza, 2011-ben pedig megjelent a hírhedt Illud Divinum Insanus is. Vincent és Trey Azagthoth szerelme két éve ismét véget ért, a Morbid Angel szekere pedig kettéhasadt. Az egyik ág az eredeti név alatt halad tovább a visszatérő Steve Tuckerrel, Vincent pedig az I Am Morbid projekttel, amellyel a múlt csütörtökön a blaszfémiát Ljubljanába is elhozta.

Elsőként – valószínűleg pay-to-play alapon – a kaliforniai folk/thrash metalosok, a Helsott léptek színpadra, ami óészakiul halálos betegséget jelent. A halálos kór ugyan nem ragadt át a kisszámú közönségre, de a srácok a színpadon tökéletesen megfeleltek a nevüknek. Statikusak, egyhangúak, fáradtak és unottak voltak. A színpad előtt pontosan egy embert győztek meg, a többi tíz néző, aki a Helsottot figyelte, unatkozott a generikus, kifulladt folk metalon, amely inkább Németországhoz áll közel, mint Kaliforniához. Egy-egy dallam időnként kellemesen csengett ugyan a fülnek, de a tökéletes folk-nyálassághoz csak egy furulya hiányzott, hogy Dihur leírását idézzem az első előzenekarról.

A következő fellépők, a kultikus amerikai death metal csapat, a Necrophagia energiaszintje nagyjából az előzenekaréval volt azonos, zeneileg viszont teljesen más tészta volt. A Necrophagia, amelyet ma már az egyetlen alapító tag, az énekes Killjoy vezet, a death metal műfaj egyik megalapítójának számít, a „horror metal” megteremtőjének pedig mindenképp. Kultikus nevének köszönhetően a színpad előtt elég szép számú közönség várta őket, az első sorban a Dickless Tracy trióval együtt, a Necrophagia pedig háromnegyed órára belekbe, vérbe és belsőségekbe csavarta az Orto bart. Killjoy és a srácok a legtöbb albumukról primitív mészárszéket tálaltak, az energiahiányt pedig kiváló hangzással és jó show-val pótolták. Utóbbiért elsősorban a gitáros felelős, aki olyan ügyesen sétált végig a húrokon, mint a zombik az emberi tetemeken Fulci förmedvényeiben, valamint a dobos, aki szemernyi kegyelem nélkül püfölte a bőröket. A Necrophagia a kultikus Cannibal Holocaust című számmal búcsúzott Ljubljanától, és remélem, még játszanak nálunk valamikor.   

Az utóbbi idők minden huzavonája ellenére tény, hogy David Vincent volt, van és marad a Morbid Angel első hangja. Az I Am Morbidban összeszedett felállás sem rossz – a dobok mögé ismét a kiváló Tim Yeung ült, a baltákat pedig Ira Black (ex-Vicious Rumors, ex-Heathen, ex-Lizzy Borden) és Bill Hudson (Circle II Circle, Jon Oliva’s Pain, U.D.O.) akasztotta a nyakába. Nos, ezúttal csak az előbbi, mert a csütörtöki koncert kissé megakadt, elsősorban az utóbbi hiánya miatt. Az egyik gitár hiánya ugyanis nagyon is érezhető volt, és az sem volt rendben, hogy a zenekar sem a szervezőnek, sem a közönségnek nem szolgált magyarázattal vagy bocsánatkéréssel. De ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, Vincentnek és morbid társainak nincs mit felróni, mert a legendás négyes  – Altars of Madness, Blessed are the Sick, Covenant és Domination – klasszikus anyagának előadása tulajdonképpen hibátlan volt. Vincent hangja még mindig kiválóan megőrzött, a dalok között mély hangon továbbra is elereszti rá jellemző fekete humorát, Yeung állatként püfölte a dobokat (bár jóval kevesebb feelinggel, mint Sandoval), Black pedig magabiztosan, önbizalommal és energikusan végezte a dolgát. Ennek ellenére a szólók alatt erősen hiányoztak a ritmusgitár-vonalak, amelyeket Vincent basszusjátéka nem tudott pótolni, a bejelentett játékidőhöz képest pedig a trió a műsorát jócskán meg is rövidítette. Vincent ezúttal a látottakért 3+-t érdemel, ha legközelebb teljes felállással tér vissza, ez az osztályzat jóval magasabb is lehet.  

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik