Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1988
Játékidő: 39:20
Értékelés: 3.5/5
Amikor a Helloween a Michael Kiske énekes érkezése után speed metalos látványosságból a power metal úttörőjévé vált, Németországban a nyolcvanas évek közepén megjelent néhány rokon zenekar, amely a sebesség, a dallamosság és idővel az egyre epikusabb szerkezetek kombinációjára esküdött. A Helloween tehát nagyon hamar nem maradt egyedül azzal, amit csinált, bár még évekig tartott, mire egy másik banda ilyen tökélyre csiszolta a power metal formáját. A legsikeresebb és legeredetibb ilyen zenekarok közé tartozott náluk valamivel fiatalabb honfitársuk, a Blind Guardian, amely bizonyításra vágyó speed metal csapatként indult, az Iron Maiden, a Queensryche, a Metallica és persze a Helloween erős hatása alatt – utóbbiak korai éveikben szintén megszállottan rajongtak a speed metalért.
A Blind Guardian eredetileg Lucifer’s Heritage néven futott, de a stúdiódebütálás, a „Battalions of Fear” felvételei idején jó eszű módon nevet váltottak, nehogy korábbi nevük okkult szimbolikája miatt hasonló gondjuk legyen, mint pályája elején a Running Wildnak, akit páran tévesen a black metallal hoztak összefüggésbe. Hansi Kürsch énekes-basszusgitáros, André Olbrich szólógitáros, Marcus ‘Magnus’ Siepen ritmusgitáros és Thomas ‘Thomen’ Stauch dobos – a banda tagjai teljes 18 évig kitartottak együtt – szinte ugyanúgy szerették J.R.R. Tolkien, Stephen King, Michael Moorcock és Frank Herbert műveit, mint a heavy metalt, emellett megszállottan rajongtak a ‘Dungeons and Dragons’ játéksorozatért, ami leginkább a szövegeiket és az ikonográfiájukat befolyásolta, és amit az évek során folyamatosan továbbépítettek. Tolkien tisztelete egyúttal sokat segített abban is, hogy egyre ismertebbek legyenek a metalosok körében. Zeneileg a Blind Guardian pályája elején inkább emlékeztetett valamelyik amerikai speed metal bandára, mint a tipikus teuton heavy metal iskola képviselőire, de a nagyrészt átmeneti jellegű „Battalions Of Fear” már megmutatta, hogy lassan kialakul a saját, felismerhető epikus stílusuk, amely később világhírnevet hozott nekik.
Az album legjobb szerzeményei közé tartozik rögtön a nyitó „Majesty”, amely az évek során jól kiállta az idő próbáját, így nem csoda, hogy a Blind Guardian még ma is szinte mindig játssza koncertjein. Egy rövid verklis bevezető után, amely kissé vicces paródiának hat Strauss ‘A szép kék Dunájára’, tüzes átmenet következik a izzó speed metalba, a szöveg pedig A Gyűrű Szövetsége kalandjairól szól Tolkien kultikus remekművéből, ‘A Gyűrűk Urából’. A dupla lábdob intenzív munkáját és a hegyes gitárfutamokat Hansi energikus énekteljesítménye kíséri. Hangja ebben a szakaszban még jóval „érdesebb” és kevésbé „nyújtható” volt, de a későbbiekben gyorsan fejlődött, és irigylésre méltó méretekre érett. A „Majesty” refrénjében már ott vannak a többszólamú vokálok, amelyek később, amikor a Blind Guardian fontos hatásai közé a Queent is felvette, a védjegyükké váltak. A „Majesty” egyébként egyike annak a négy számnak az albumon, amely ‘A Gyűrűk Urának’ eseményeit érinti, elsősorban az első kötet, ‘A Gyűrű Szövetsége’ történéseit.
A „Guardian of the Blind”, amelyet Stephen King ‘Az’ című regénye ihletett, a címe ellenére sem lett soha a zenekar reprezentatív dala. Talán ahhoz is hozzájárult, hogy ennek a megvadult énekmegközelítésű speed metalos körhintának nincs igazán látványos refrénje, sem különösebben izgalmas szerkezete. A „Trial by the Archon” rövid instrumentális, harcias dobátmenetekkel és hatalmas gitárfutamokkal, amelyet a népszerű ‘Dungeons & Dragons’ sorozatban szereplő Archon faj ihletett, a banda tagjai pedig egyenesen imádták ezt a sorozatot. Közvetlen átmenet következik a „Wizard’s Crown”-ba, amelyet eredetileg „Halloween”-nek hívtak, de át kellett nevezni, mert a Helloweennek akkor már volt azonos című száma. A baljós hangulatot harcias refrén kíséri, amelyet a dupla lábdob dübörgése és maró gitárfrázisok támogatnak. A szöveg a hírhedt okultistáról, Aleister Crowleyról szól, aki már a Black Sabbath óta szítja számos metalbanda fantáziáját.
A „Run For the Night”, egy újabb végletekig felfokozott, speed metalos száguldás, amely A Gyűrű Szövetségének kálváriájáról mesél, kétségkívül az album csúcspontjai közé tartozik. Hansi itt néhányszor a magas fekvésekkel is megpróbálkozik, Olbrich pedig epikus gitárszólóval szolgál. A szám csúcspontja a remek refrén a jellegzetes epikus többszólamúsággal. A kissé progresszívebb „The Martyr”, ‘történet’ Jézus szenvedéstörténetéről, afféle hibrid a korai, speed metalos és a későbbi, epikus power metalos Blind Guardian-stílus között. A dobok munkája és a basszusvonalak lüktetése számos érdekes átmenet mellett még kifejezetten speed metalos, a szólógitár viszont már jóval nagyobb változatosságot sugároz.
A címadó szám, az album egyik keményebb pillanata, éles kritika az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan politikájáról, haragtól izzó énekteljesítménnyel Hansitól. Mondhatni meglehetősen szokatlan, lázadó hangulatú alkotás, amelynek gitárharmóniáiban számos Iron Maiden-hatás érezhető. Az album végén két instrumentális szerepel: a „By the Gates of Moira”, amely Dvořák 9., ‘Az Újvilágból’ című szimfóniájának elemeit tartalmazza, és néhány epikus gitárharmóniát is, valamint a „Gandalf’s Rebirth” bónuszszám, amely jó ambient főhajtás A Gyűrűk Ura jó varázslója, Gandalf csodás újjászületése előtt. A „Gandalf’s Rebirth”-t a banda még Lucifer’s Heritage-ként vette fel. Rajta még az előző dobos, Hans-Peter Frey és az előző gitáros, Christof Thiesen játszott, akik csak nagyon rövid ideig voltak a zenekar tagjai.
A német metalszíntér egyik legminőségibb formációjának ambiciózus debütalbuma, a „Battalions of Fear” még sok tekintetben speed metalos termék volt, amely néhány befutottabb metalbanda fontos hatásait tükrözte, de egyes számokon már hallani lehetett, hogy a Blind Guardian lassan, de kitartóan építi fel a saját, teljesen egyedi és rendkívül ambiciózus megközelítését az epikus power metalhoz. A Helloween debütje mellett kétségkívül a német power metal színtér képviselőinek jobb stúdiókarrier-kezdései közé tartozik, bár a banda stílusa azóta sokat változott, érett és alaposan fejlődött. Már a következő albumon, a „Follow the Blind”-on (1989), amely kissé sötétebb, keményebb és még thrashesebb színezetű volt, érezhető volt a szerény előrelépés, hiszen azon használtak először billentyűket, és lassan elkezdték felfedezni a szimfonikus szerkezeteket, amelyek egyre fontosabb szerepet kaptak a zenéjükben.
Blind Guardian – Battalions Of Fear (teljes album):
https://www.youtube.com/watch?v=LALDRn4j1XI
Felállás
1. Majesty (7:28)
2. Guardian of the Blind (5:09)
3. Trial by the Archon (1:41)
4. Wizard’s Crown (3:48)
5. Run for the Night (3:33)
6. The Martyr (6:14)
7. Battalions of Fear (6:06)
8. By the Gates of Moria (2:52)
Bónuszszám:
9.) Gandalf’s Rebirth (2:10)
Produkció
Kalle Trapp
Számlista
Hansi Kürsch – ének, basszusgitár
André Olbrich – szólógitár, vokál
Marcus Siepen – ritmusgitár, vokál
Thomas Stauch – dob
