Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Tesla
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 59:24
Értékelés: 4/5
Jó harmincöt év telt el azóta, hogy összeállt minden idők legfurcsább nevű hard rock csapata (a City Kid-éveket is beleszámolva). Természetesen a Teslá-ról van szó, a Sacramentóból indult legendás hard rockerekről, akik épp egy újabb nagyszabású turnén vannak, hol máshol, mint (megint csak) az Egyesült Államokban, a barátaik, a Def Leppard (és a REO Speedwagon) társaságában. A 2016-os év Tesláék számára még valami másért is különleges: harminc éve annak ugyanis, hogy megjelent a stúdiódebütjük, amely a váltakozó áram feltalálójának, Nikola Teslának egyik híres kísérletéről kapta a nevét. Ez a „Mechanical Resonance”, amelyet ma a rock’n’roll teljes korszakának egyik legjobb bemutatkozó lemezeként tartanak számon.
A zenekar, amely pályafutása során több mint 25 millió példányt adott el az albumaiból, a „Mechanical Resonance” harmincadik születésnapjának megünneplésére úgy döntött, hogy a teljes lemezt eljátssza a koncertszínpadokon, tetőtől talpig. Az elejétől a végéig. Nem az albumról ismert sorrendben azonban: a Tesla ehhez a fellépéshez összekeverte a dalokat, hogy a lemezből jobban kihozza az így megteremtett koncerthangulat erejét. A nyitány így nem az Ez Come Ez Go, hanem a viharos Rock Me To the Top, ami kiváló beindító szikrának bizonyul, és azonnal a forráspontig csavarja a hangulatot. Ezt a magas feszültséget tartja a Tesla a közönségben az utolsó hangig és ütemig, amikor a koncertdokumentumot a „Mechanical Resonance” két nagy slágere, a Lil’ Suzie és természetesen a Modern Day Cowboy zárja. Másféle megközelítést nem is nagyon lehetett várni.
A Tesla edzett zenészekből álló csapat, hatalmas koncerttapasztalattal. A dokumentumon hallható előadásokba sem lehet belekötni. A lemez kivitelezését tekintve rendkívül koherensen hat, a Tesla mai energiaszintjén pedig még mindig extrém kompaktan szól. A hangépítők közti kötelék, a középpontban az egyedülálló frontember, Jeff Keith összetéveszthetetlen, védjegyszerű énekhangjával, olyan, mintha áthatolhatatlan gránitból szőtték volna. Az Ez Come Ez Go előtt Jeff köszönti a közönséget, és ebből a köszöntésből nem nehéz kiolvasni, hogy a koncert Salt Lake Cityben (az Egyesült Államok Utah szövetségi államában) készült. A ritmusszekció elképesztő elszántsággal ás bele, megalapozza a koncerthang alapját, miközben Hannon és Rude gitárja folyamatos érzéki összhangban él együtt, és hihetetlen kiegészítéssel masszív hangképet épít. A gitárok kifejezetten testes rockhangzást hoznak.
Bár a válogatósabbak talán a Tesla teljes, kétórás műsorát szerették volna az új koncertdokumentumon, érdemes kiemelni, hogy szebb koncert-setlistet aligha lehetne kívánni, hacsak a Tesla (utópisztikusan) ezen az albumon túl nem játszaná el teljes egészében a folytatását, a „The Great Radio Controversy”-t is. A zenekar számára a bemutatkozó lemez dalainak előadása, amelyek évek óta nem szerepeltek a Tesla rendes koncertrepertoárjában, afféle különleges kihívás. Gyakorlatilag újra átélik az ártatlanság és a nagy remények éveit, ugyanakkor kipróbálják, hogyan működnek ugyanezek a dalok harminc év után a színpadokon. Egy ilyen hibátlanul megkomponált albumon nem fog a rozsda, és felesleges azon töprengeni, hogy a „Mechanical Resonance” ma már a hard rock időtlen örökzöld klasszikusai közé tartozik, amelynek ott a helye minden olyan háztartás gyűjteményében, amely ad valamit a jó rock’n’rollra.
A hangzás keverésében kicsit zavaró, hogy Keith vokáljának hangerejét szándékosan igazítják, így az időnként túlságosan előreugrik a hangképben. Először a Gettin’ Better című dalnál találkozunk ilyesmivel, aztán később a Before My Eyes-nál.
Hogy a dokumentum (a vásárlás szempontjából) még vonzóbb legyen, a Tesla rárakott egy vadonatúj dalt is, Save That Goodness címmel, amelyet teljes egészében a Def Leppard gitárosa, Phil Collen írt a Tesla számára. Collen gondoskodott a dal produceri munkájáról is. Egész szolid szám, de semmi különös, hiszen a Tesla ennél sokkal jobbat is tud! A húzás ettől függetlenül óriási szórakozást jelent minden résztvevőnek, különösen Collennek, aki a dal klipjében is szerepel. Leginkább még a Tesla legutóbbi albumára, a „Simplicity”-re illene, de inkább egyikre sem. Southern rock és country beütése van, ami jól áll a zenekar amúgy is megszokott művészi attitűdjének.
Röviden: a „Mechanical Resonance Live” rendkívül szép koncertdokumentum, amellyel a Tesla bizonyítja, hogy érett korszakában is megőrizte kivételes koncertlendületét és játékbeli összpontosítását. Keith hangjának az évek során rátapadt kopottsága is most egyáltalán nem üt át, az énekes példásan veszi a stúdióbemutatkozó minden előadói akadályát. Közben gyönyörű felismerés, milyen kiválóan működnek az album egyes dalai. Elsősorban a drámai Before My Eyes-ra vagy a We’re No Good Together-re gondolok. Egyik sem tipikus hard rock hentelő, talán éppen ezért, mert a „Mechanical Resonance” két elfeledett gyöngyszeméről van szó.
A mechanikus rezonanciától a mechanikus reneszánszig!
Tesla – Save That Goodness (hivatalos videó):
Felállás
Jeff Keith – ének
Frank Hannon – gitár, vokál, zongora, basszusgitár
Dave Rude – gitár, vokál, basszusgitár
Brian Wheat – basszusgitár, vokál, zongora
Troy Luccketta – dob, ütőhangszerek
Produkció
Tesla
Számlista
01. Rock Me to the Top
02. Ez Come Ez Go
03. Gettin’ Better
04. Comin’ Atcha Live
05. Changes
06. Before My Eyes
07. 2 Late 4 Love
08. We’re No Good Together
09. Love Me
10. Cover Queen
11. Lil’ Suzie
12. Modern Day Cowboy
13. Save That Goodness (bónuszdal)
