Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Bowie, David
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 41:13
Értékelés: 5/5
2016. január 10-én hirtelen sokkolta a világot a hír, hogy végleg eltávozott David Robert Jones, aki életének nagy részében jóval ismertebb volt a David Bowie művésznéven. Mindez mindössze két nappal az új stúdióalbuma, a »Blackstar« megjelenése után, és két nappal a hatvankilencedik születésnapja után történt. Bowie-t a több mint négy évtizedes zenei pályafutása során számos generáció a képzelt alteregói – Ziggy Stardust, Aladdin Sane és a Thin White Duke – neveként is ismerte, hiszen David folyamatosan „regenerálta” magát, újabb és újabb hangzásbeli és vizuális köntösben tűnt fel. A minden idők egyik legnagyobb zenei újítójának és művészi ikonjának végső búcsújára 2016 elején tényleg senki sem számított rajta és a szűk családi körén kívül, így sok rajongó eleinte nem hitte el a halálhírt, azt gondolták, hogy egy meglehetősen rossz tréfáról van szó. Sajnos a hír igaz volt és véglegesen megerősítették, a zenei világ pedig egy időre sötétségbe burkolózott.
David régi munkatársa, a híres producer, Tony Visconti – aki ismét besegített a ragyogó produkcióba – elmondása szerint a »Blackstar« felvételei közben jól tudta, hogy közeledik a vég, így nem meglepő, hogy az album szövegeinek oroszlánrésze a saját mulandóság tudatosításáról és elfogadásáról szól, a kompozíciók többségét pedig meglehetősen komor, megrázóan hideg ambient kíséri. A »Blackstar« – egyébként az egyik legkísérletezőbb alkotása – kapcsán David az ihletet legalább részben a múlt emlékezetes, krautrockkal és elektronikával átitatott berlini trilógiájához nyúlt vissza, bár rengeteg avantgárd és jazzes pillanat, valamint artrockos hangzásbeli finomság is akad rajta. Néhány párhuzam az „Station to Station” (1976) albummal is vonható, amely szintén az egyik legkísérletezőbb műve volt.
A »Blackstar« a szerkezetét és ambientes jellegét tekintve nem is lehetne távolabb elődjétől, a „The Next Day”-től (2013), amellyel Bowie – aki utoljára 2006-ban lépett színpadra egy jótékonysági fellépésen – tízéves szünet után tért vissza a zenei színtérre. A címadó dal, amely az album első kislemezeként jelent meg, és egyúttal a „The Last Panthers” című tévésorozatban is felhasználták, közel tíz percével Bowie pályafutásának második leghosszabb darabja (a „Station to Station” klasszikus tíz perc fölött jár), és egyben az egyik legkísérletezőbb is. A hátborzongatóan hideg, sötét atmoszféra, amelyben a zenei ikon tudatában van a közelgő búcsúnak, mélyen a hallgató lelkébe vág, miközben nagyjából félúton kissé világosabb, éteribb ambient színeket kap. Ugyanakkor nagyon jó hallani, hogy a szaxofonok, amelyeket főleg a hetvenes években annyira szeretett, az útja vége felé újra visszatértek David zenéjébe.
A „Tis a Pity She Was a Whore” című dalban jazzrockos elektronika uralkodik, amelyet a szöveg fekete humora is megerősít, és amely Bowie-t még az utolsó napjaiban sem hagyta el. A végeredmény egy újabb kiváló kompozíció, ahol az avantgárd kísérletezés rengeteg szórakoztató improvizációs betéttel párosul, közvetlen üzenettel és játékos refrénnel. A „Lazarus”, amely az album utolsó kislemezeként jelent meg, tulajdonképpen Bowie személyes sírfelirata. Itt ismét hátborzongatóan sötét hangulat uralkodik, melankolikus hangszerelésekkel, amelyet David megrendítő éneke még tovább fokoz, miközben a szövegben elbúcsúzik az „evilági” élettől. Különösen megrázó volt a hozzá készült videóklip, amelyben Bowie a halálos ágyán látható. A „Sue (Or In a Season Of Crime)”, avantgárd, elektronika és jazz közötti kísérleti kitérő, kísérő zenekart is felvonultat, és a legavantgárdabb dolog, amit David a hetvenes évek vége óta alkotott. A kissé paranoid „Girl Loves Me” folytatja az előző szerzemény komor hangulatát, miközben a szép zenekari hangszerelés enyhíti a döntően avantgárd jellegét.
A „Dollar Days” szép, de rendkívül szomorú ballada akusztikus gitárral, szaxofonnal és zongorával az előtérben, amely felidézi David néhány hetvenes évekbeli balladáját. Ismét borongós hangulat uralkodik, miközben David újra búcsút vesz tőlünk. Az album záró száma, az „I Can’t Give Everything Away” – amely az album összes darabja közül a leginkább megfelel a Bowie-ra jellemző stílusú popdal definíciójának – kivételesen szép lezárása egy fenséges zenei pályafutásnak. Itt a hangulat már nem szomorú, hanem emelő és felszabadító, köszönhetően a csodálatos zenekari hangszerelésnek és egy újabb, utolsó, szívszaggató énekes vallomásnak, amelyből érezni, hogy David már készül a „túloldalra” vezető útra.
David Bowie a végső búcsúzásként a „Blackstar” című albummal egy olyan mesterművet ajándékozott a rajongóinak, amely méltán állítható a hihetetlenül gazdag és sokrétű pályafutása legnagyobb teljesítményei mellé. Még egészen a végén is hű maradt önmagához, és a nagy finálékkal megerősítette az örök hangzásbeli látnok és zenei „földönkívüli” hírnevét, akinek aligha akadt párja. Visconti szavai szerint az örök zenei kaméleon egészen az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy még legalább néhány hónapot megélhet, hiszen időközben már fel is vett némi demóanyagot egy esetleges „post-Blackstar” albumhoz. Valószínűleg nem is kell találgatni, hogy a halálát követő, óriásira nőtt érdeklődés mellett ez az anyag előbb-utóbb hivatalosan is megjelenik. David Bowie legendája tovább él.
Felállás
David Bowie – ének, akusztikus gitár, produceri munka, vonósok hangszerelése, szájharmonika az „I Can’t Give Everything Away” című dalban
Donny McCaslin – fuvola, szaxofon, fúvósok
Ben Monder – gitár
Jason Lindner- billentyűs hangszerek
Tim Lefebvre – basszusgitár
Mark Guiliana – dob, ütőhangszerek
Erin Tonkon – háttérének a „Tis a Pity She Was a Whore” című dalban
Tony Visconti – produceri munka, vonósok hangszerelése, hangmérnök
James Murphy – ütőhangszerek a „Sue (Or in a Season of Crime)” és a „Girl Loves Me” című dalban
Produkció
David Bowie és Tony Visconti
Számlista
1. Blackstar (9:57)
2. Tis a Pity She Was a Whore (4:52)
3. Lazarus (6:22)
4. Sue (Or in a Season of Crime) (4:40)
5. Girl Loves Me (4:51)
6. Dollar Days (4:44)
7. I Can’t Give Everything Away (5:47)
