Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Minnemann, Marco
Kiadó: Lazy Bones Recordings
Megjelenés: 2015.06.01.
Játékidő: 71:07
Értékelés: 4.5/5
A sokoldalú, hiperaktív és zseniális német zenész, Marco Minnemann nemcsak a világ egyik legjobb dobosa, hanem multi-instrumentalistaként, zeneszerzőként, hangszerelőként, producerként és még énekesként is ismert!
Tavaly az experimentális rock, illetve a jazz-rock fúzió terepén kiadott egy biztosan az egyik legérdekesebb és legelragadóbb albumot. Ez az „EEPS” címet viselő önálló stúdióalbum, amely azonban közel sem az első a zenész színes szólóéletművében.
Marco Minnemann a változatos pályafutása során számos elismert és nagyra becsült világszerte ismert zenésszel dolgozott együtt, 2011-ben egy hajszálon múlt, hogy nem ő lett a Dream Theaterben Mike Portnoy végleges utódja, ma pedig Joe Satriani és Steven Wilson kísérőzenekarának tagjaként játszik, Brian Beller basszusgitárossal és Guthrie Govan gitárossal együtt pedig a pokoli The Aristocrats trió tagja, és persze a saját zenéjét is írja! A múltban Marco a következő előadókkal is dolgozott: Buddy Rich Big Band, Necrophagist, Nina Hagen, Kreator, Eddie Jobson, UK és Paul Gilbert. Vagyis az egyik legsokoldalúbban képzett dobosról és zenészről van szó.
Az új, „Celebration” című albumhoz Minnemann ugyanazt a csapatot tartotta maga mellett. Ők a Lazy Bones Records kiadó, valamint a stúdiós segítő és társproducer, Scott Schorr. Az új lemezen is Marco Minnemann a saját ura. Mindent teljesen egyedül játszott fel és énekelt fel. Minden, akármilyen ártatlan zajt hordozóra rögzített. A „Celebration” az elődjével, az „EEPS”-szel ellentétben nagyobb fokú kompaktságra törekszik. A szerzemények helyenként már nem olyan kifejezetten lazák, Marco ezúttal egy hajszállal több figyelmet szentelt a szilárdan megformált hangszerelések kidolgozásának. Ez főleg néhány gitárfrázisra igaz, amelyek a számokban érthetőbben kerülnek előtérbe, valamint azokra a dalokra, amelyekben Marco intenzívebben bekapcsolódik énekesként (Greatest Gift in Life, Eclipse), bár az éneknek még mindig messze a legkevesebb figyelmet szenteli, ami egy ilyen, kihívóan lucid hangszeres huncutságokkal teli zenei víziónál több mint üdvözlendő állapot. A lemezen egész 18 szám van, vagyis a zenéből megint bőven jut, és ebben a színes tájképben mindenből akad elég hely a legőrültebb, avantgárd módon kihívó ötleteknek, amelyeket ennek a festői művésznek a határtalan fantáziája szül. Ezért korántsem kell attól tartani, hogy Marco stílusban bármilyen módon „elpuhulna” vagy akár „ellustulna”. A nyitó Miamiban érezni a nagyváros eufóriáját, ezt akarta Marco megragadni és kifejezni a számban, ugyanakkor a szerzemény a kompaktságával együtt az avantgárd jazz-rock fúzió árnyalatát hordozza, amelyből látszik, hogy Marco az egyetlen és megismételhetetlen Frank Zappából merít ihletet. Ilyen asszociációk az album folyamán a továbbiakban még több is felbukkannak, a pontszerűen jelentkező atonalitás pedig olyan hangulatokat teremt, amelyek a King Crimson újabb korszakához állnak közelebb. A lemezen a Miami mellett Marcónak a zenei fülbemászóság és a jazz-rockos csavarok közötti szép középutat találta el a Thoughts Take Shape, a pimasz és sötét (vokális) What Have You Done?, vagy a How Can I Help You? is. A Better Place című szám, amelyben az album legtöbb torzított zúgása is megszólal, megmutatja, hogy Marco a vokális vonalak hangszerelésében sokat tanult a Steven Wilsonnal való együttműködésből is. A dal némi igazítással akár Steven Wilson valamelyik albumára vagy akár a Porcupine Tree-re is felférne.
Bár az album legérdekesebb számaiban, amelyek egyben a legtöbb kiszámíthatatlan, kísérletező-kutató avant-prog kisiklást is tartalmazzák, mint a Print Club, az Ugly Sunrise, a Have a Great 3015 és a 4000, érezhetők a korábban felsorolt előadók hatásai, az album teljes önállóságának és egyedülállóságának premisszája mégis végig világosan megrajzolt és hangsúlyos. Nagy türelem jegyében fogja egymás kezét a játékos hangszerek tömege, amelyek közt a progresszíven megtört, szigorúan kísérleti jellegű ritmusok uralkodnak, az album dinamikus fogazottságát pedig a folyton pajkos szólisztikus összefonódásban a gitár és a billentyűk aktív és rendkívül kompatibilis párbeszéde tartja fenn.
Rendkívüli album, mélyen elbűvölő mindenkinek, aki a zenében szokatlant és nem hétköznapit keres, a váratlan fordulatok sokkhatására helyezve a hangsúlyt, amelyeket Marco Minnemann avantgárd progresszív jazz-rockos víziójának szabadelvű gondolkodása teremt. Marco Minnemann tehát a „Celebration”-nel is „nagy gyerek” marad, aki a kiváló készség fényében mesterien bánik a stúdió „veszélyes játékszereivel”. Minnemann más zenészekkel együttműködve persze „lecsendesedik”, olyankor „korlátozott”, csak a dobolásra szorítkozik. De amikor önálló előadóként belevág a dolgokba, akkor a zenei víziójának abszolút „stúdiómagányra” van szüksége. Ez azt jelenti, hogy teljesen elszigetelődik a többi zenész eszmei „interferenciáitól”. Csak így tud teljes mértékben megnyilvánulni a zseni, aki tele van bolondos zenei dallamokkal és variációkkal, valamint a rendkívül sokrétűen formált hangszeres-fúziós ízesítéssel. A „Celebration” Marco Minnemann újabb kivételes albuma, amely egy kis többletnyi hangszerelési kompaktsággal mutatja a zenész szerzői érését. Teljesen természetesen, egészséges fejlődési úton.
Felállás
Marco Minnemann – minden hangszer, ének
Produkció
Scott Schorr & Marco Minnemann
Számlista
1. Miami (3:26)
2. Celebration (2:58)
3. It Always Seems (2:26)
4. March Of The Living Dead (1:55)
5. How Can I Help You? (3:25)
6. What Have You Done? (4:00)
7. Greatest Gift In Life (3:00)
8. Print Club (10:54)
9. Ugly Sunrise (6:44)
10. Everyone Likes A Rainbow (spanish) (1:34)
11. Have A Great 3015 (6:10)
12. 4000 (3:46)
13. Thougts Take Shape (5:20)
14. Everyone Likes A Rainbow (english) (2:23)
15. Eclipse (3:14)
16. Amina’s Birthday (4:16)
17. Better Place (3:43)
18. The Darkness Within You (exclusive bonus track) (1:56)
