Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Alpha Tiger
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 49:35
Értékelés: 3.5/5
Azoknak, akik 2014.07.24-én nem voltak ott a tolmini Metaldays fesztivál helyszínén, jelzem, hogy az Alpha Tiger, amely azon a napon Szlovéniában lépett fel, német heavy metal újjáélesztő banda a szászországi Freiburgból. Az »Identity« című új stúdióalbum a harmadik sorban, alig négy év leforgása alatt. A zenekar egyébként 2007 óta működik, tapasztalatban nem mai csirke, csak 2011-ben nevezte át magát Satin Blackről Alpha Tigerre.
A harmadik lemezen is változatlan felállásban dolgozik és alkot az Alpha Tiger. Az új album jellegzetessége, hogy megrövidültek a hangszeres betétek (a bevezetők, a zárások és a középrészek). A dalok így rövidebbek és tömörebbek lettek, a banda pedig gyorsabban eljut bennük a lényeghez. Az Alpha Tiger ezen az albumon is az NWOBHM vívmányaiból merít ihletet (Tytan, Blitzkrieg, Tokyo Blade…), ugyanakkor az amerikai bandák óiskolás heavy/speed metal hagyományára is támaszkodik (Glacier, Argus, Xaliber, Chastain, Griffin, Attacker…), amelyek – a Riot kivételével, akiknek a hatása érezhető – az NWOBHM-mozgalomra adott válaszként fejlődtek. Emellett szinte magától értetődő, hogy az Alpha Tigerben meghallod a régi kontinens metalzenekarainak óiskolás hangzását is, élen a német Helloweennel (pályafutásuk kezdetén), a Scannerrel, a Brainfeverrel, a Stormwitch-csel, a Tyranttal és a belga Ostrogothtal. Az utóbbi években feltűnően sok ambiciózus új generációs banda jelent meg, amely a nyolcvanas évek heavy metal iskolájának hagyományára épít. Az Alpha Tigernek többek között a Steelwing, az Enforcer és a White Wizzard tart társaságot. Mindegyikük kicsit másként nyúl az újrahasznosításhoz, és igyekszik a már hallott formákba legalább egy morzsányi saját identitást lehelni. Mindenesetre ezeket a párhuzamokat fenntartással érdemes kezelni. A metal úttörő korszakának fent felsorolt klasszikus zenekaraihoz képest az Alpha Tiger ultramelodikus, azonnal fülbemászó „szépfiú”, aki egyszersmind jóval kevésbé dühös, és össze sem hasonlítható mértékben kevésbé maró és arrogáns.
Az Alpha Tiger olyan zenészek csapata, akik kiváló játékot nyújtanak. Az album produkciója végig borzas, kissé koszos garázshangzású, és dinamikájában élettel teli. Az ötös ötletei kidolgozásában és játékában hatékonyan összehangolódik, és kicsattan a bizonyítási vágytól meg a felesleges alkotói energiától. Az »Identity« szövegvilága a konformizmus elleni lázadást érinti, az egyetlen igazságot hirdető szörnyű gépezet ellen, amelybe a Big Brother konspirációjának könyörtelen keze próbál minket belelökni. Már a Beethoven Örömódájából vett bevezető is jelzi, hogy az albumon az neoliberalizmus romboló logikájának tévútjairól lesz szó, amellyel a brüsszeli fekete nyakkendősök dolgoznak. Megtalálni az identitást, megtalálni önmagunkat, küldetésünket a mai világban, és megőrizni ezt a szabadságot! Ez manapság igazi doktrínává vált, amelyet csak a legerősebbek és a szívükben legtisztábbak képesek megvalósítani. Lehet, hogy ez a boldogság valódi állapota, nemde? Átkozott dolog. Attól függ, melyik szemszögből közelíted meg ugyanazt a dolgot. Mindenesetre lázadó vagy, veszély a rendszerre, a hibája. Az Alpha Tiger az új albumon tehát ezzel a problematikával birkózik.
Stephan Dietrich énekes a nyolcvanas évekbeli Michael Kiske (Unisonic, ex-Helloween) kiköpött mása. Hangja Tony Moore (Riot) énekstílusára is emlékeztet, de a legközelebbi asszociáció mégis Michael Kiske. Erre már a nyitó Lady Liberty felhívja a figyelmet, amely a zenekar 2014-ben megjelent azonos című EP-jének vezérszinglije is volt. Az album egyik legjobb szerzeménye ez, amely a később következő Long Way to Redemption és/vagy Revolution in Progress mellett a legtöbbet merít a metal régi iskolájából. Némi, zavaró naivitást visz bele Stephan Dietrich énekesi lelkesedése, mivel időnként szinte minden átmeneti rést az énekével igyekszik kitölteni. Ez főleg akkor válik idegesítővé, amikor a versszakok dallamainak lezárásakor „nyöszörögni” kezd, vagy egyszerű „Oh-oh” dallamokkal toldja meg a témát (Shut Up & Think, This World Will Burn, Closer Than Yesterday). Az együttes munkájában mutatott rendkívüli elköteleződés ellenére (az Alpha Tiger tagjai kétségkívül melósok) érezni, hogy ezeken a pontokon hiányzik a bandából a dalszerzői tapasztalat, és túl hamar megelégszik azzal, amit létrehoz. Az is jelzi, hogy még vannak alkotói tartalékok, hogy rövid idő telt el az elődje, a »Beneath the Surface« és az új album megjelenése között. Alig másfél év telt el köztük. A címadó dal a „breakdown” esztétika és a nyolcvanas évek régi iskolájának keveréke – előbbit a metalcore bandák világméretű hada sokkal jobban uralja –, és a szerzői naivitás kissé rontja a zenekar újjáélesztő zenei víziójának egységességét. Az »Identity« egyébként merész és szolid munka hirtelen vérű fiatalok tollából, akik nem titkolják kiváló érzéküket az ütőerő, a virtuóz játék és a nagyon fülbemászó vezérmotívumok kombinálásához. Az »Identity« olyan album, amellyel az Alpha Tiger megszilárdítja státuszát az európai metalszíntéren. A zenekarnak a jövőben mindenesetre még rá kell húznia a vizes lepedőt, és meg kell enni még néhány zsákkal a kreatív csúcs eléréséhez, és mindenekelőtt meg kell tanulnia a türelmet az alkotás és a dalszerzés folyamatában.
Az »Identity« a szokásos „jewel case” kiadás mellett megvásárolható bakelitlemezen is, sőt kibővített (darabszámra szigorúan korlátozott) „digipack” csomagolásban, egy extra DVD-vel, amelyen a zenekar teljes koncertfellépése megtalálható a 2013-as német Bang Your Head!!! fesztiválról.
Felállás
Stephan Dietrich – ének
Peter Langforth – gitár
Alexander Backasch – gitár
Dirk Frei – basszusgitár
David Schleif – dob
Produkció
Alpha Tiger
Dallista
1. Intro (00:43)
2. Lady Liberty (04:14)
3. Scripted Reality (06:21)
4. Long Way Of Redemption (05:54)
5. Identity (05:52)
6. We Won`t Take It Anymore (04:31)
7. Revolution In Progress (05:05)
8. Closer Than Yesterday (04:54)
9. Shut Up & Think (04:31)
10. This World Will Burn (07:21)
