Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Panzer
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2014
Játékidő: 49:47
Értékelés: 4.5/5
Új metálalbum, csordultig dacossággal! Ez sül ki abból, ha három edzett német zenész fogja össze az erejét: két Accept-tag és egy Destruction-tag. Már most hegyezed a füled, ugye? Herman Frank (gitár), Stefan Schwarzmann (dob) és őfelsége Schmier, fejjel és szakállal a basszusgitáron és az éneken. A Panzer a hirtelen jött harag albuma, amely nem hagy maga után túlélőt. Mivel Schmier csatlakozott utolsóként a projekthez, és az utolsó pillanatban adta hozzá a vokális mérgét, az album „jól kijött a dologból”, hiszen a dalok zöme gond nélkül szerepelhetne az Accept utolsó három lemezének bármelyikén. Az is azonnal világossá válik, hogy Herman Frank pontosan ezeket a riffeket használta volna fel a következő szólóstúdióalbumához, ha Schwarzmann, a projekt fő kezdeményezője nem tudta volna rávenni az együttműködésre.
A riffek zömét ugyanis Herman Frank hozta a dalokhoz, és ha a stúdióban a ritmusszekcióban az Accept-es cimborája követi, akkor arra a kérdésre, hogy hogyan szól a Panzer, jórészt meg is van a válasz. A produkció mérgesen felfeszített, a szabadjára engedett harag és dübörgés bőséggel akad, az album pedig épp azért a legvonzóbb, mert a riffek tartalmukban ősiek, szelídítetlenek és a szó legtisztább értelmében esszenciálisan heavy metalosak. Schmier a mérleg nyelve, ő tolja a dalokat az agresszív és extrém hangzás felé. Vokális megközelítése persze tele van felismerhető jegyekkel, amelyek a Destruction kifejezésmódját meghatározzák, de Schmier most jobban, mint pályafutása során valaha, „rákényszerül” a vokális dallam keresésére. A tapasztalt zenész úgy nyúl hozzá, mintha a Destruction lenne vele a stúdióban, csak ugyanazzal a hanggal alkalmazkodik az új vezérmotívumokhoz, amelyeket ezúttal természetesen Herman Frank agytekervényei szülnek. Akik valami olyat kerestek, ami a Panzert a tevtonikus thrash metalhoz közelíti, ne adjátok fel. A Freakshow sokat köszönhet a Motörhead koszos, punkos arroganciájának, és remek nyitó bemelegítés a Mr. Nobrain-nel érkező, extrém módon thrashbe hajló folytatás előtt, amelyben a Panzer rendkívül robbanékony gitártémával közelít a hírhedten agresszív Destruction-féle thrash metal alapfilozófiájához.
Az album produkciója félelmetesen megvadult, dühében csak a legmagasabb sebességfokozatot ismeri, a gitártémák pedig kíméletlenül őrölnek le mindent maguk előtt. Éppen ezért a zenekar neve sem illhetne jobban. Frank a gitáron kompromisszumot nem ismer. A „Send Them All To Hell” albumon kiadja magából a legjobbat. Mivel az Accept-albumokon a gitárrészek mennyiségéről Wolf Hoffmann dönt, Franknek az Acceptnél általában csak „morzsák” jutnak. Frank viszont semmivel sem rosszabb gitáros Hoffmannál, és a Panzer debütjén vérszomjas szörnyeteggé változik, aki épp most szakadt le a láncról! A gitáros ugyanis fékek nélkül ás. A szólók tökéletes ragyogások, és tartalmazzák Frank virtuóz kalandozásainak minden jellegzetes vonását, amelyeket a szólóalbumai vagy a Victoryval készült munkái testesítenek meg.
A trió tökéletesen működik, mindhármuk hozzájárulása egyenlő arányban oszlik el az album energiamérlegében. A reszelősen üvöltő Schmier megadja a megfelelő adag „koszt” és szent haragot, hangja ugyanis a Destructionnél megszokott módon baljóslatúan mérgező, a zenekar pedig néhányszor érdekes középutat talál az Accept, a Victory, a szóló Herman Frank és a tevtonikus thrash elemei között, amelyekhez a szent trió mellé hozzávehetjük az Exumer, a Paradox, a Vendetta, sőt a Coroner vagy akár a Necronomicon szent haragját is. Ezeknek az elemeknek az ütköztetéséből született tökéletes kombináció például a záró Bleed For Your Sins. Éppen ez a tevtonikus heavy metal és a tevtonikus thrash közötti ötvözet ad a Panzernek egyedi kifejezésmódot, ezért érdemes a projektet a jövőben is életben tartani, és Panzer néven még egy stúdióalbumot kiadni!
A refrénekben természetesen „gang scream”-ek támogatják az éneket, ami az Accept filozófiájának öröksége, csak a Panzernél effektekkel baljóslatúan hozzáigazították a méreghez, amit az egyedülálló Schmier a maga módján okád. A Panzer érdekes keverék a német metál két világából. Mivel a kísérlet sikerült, a „Send Them All To Hell” egyaránt izgalmas lesz a klasszikus német heavy metal rajongóinak, élükön az Accepttel, a Victoryval, Herman Frank szólómunkáival, valamint az U.D.O.-val, ugyanakkor erősen vonzó a tevtonikus thrash metal hagyatékának minden tisztelője számára.
Felállás
Marcel „Schmier” Schirmer – basszusgitár, ének
Herman Frank – gitár
Stefan Schwarzmann – dob
Produkció
Panzer
Számlista
01. Death Knell
02. Hail And Kill
03. Temple Of Doom
04. Panzer
05. Freakshow
06. Mr. Nobrain
07. Why?
08. Virtual Collision
09. Roll The Dice
10. Bleed For Your Sins
