Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Exodus
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2014
Játékidő: 67:01
Értékelés: 4/5
Nincs mese! A Bay Area thrash metal él! Átkozottul él. Az Exodus a pályafutása tizedik lemezével tér vissza, az első négy év utáni anyaggal. A csapatba idén nyáron ugrott be Paul Baloff halála után egykori utódja, az elveszett és megtalált Steve „Zetro” Souza. A visszatérése éppoly váratlan volt, mint a 2004-es távozása. Úgy látszik, a farkas sosem váltja a szőrét. Mindegy is: Rob Dukesnak idén júniusban mennie kellett, júliusban pedig az Exodus már fel is lépett a németországi Bang Your Head!!! fesztiválon, „Zetróval” az élen.
Az Exodus nagyon ambiciózusan állt az új albumhoz. Majdnem túlságosan is. Már az is ambiciózus, hogy a lemez Dukesszal a soraiban készült, közvetlenül az énekfelvételek előtt pedig újra Souzát hívták vissza a csapatba. Néhol jólesik a bonyolítás, de az is világos, hogy a Bay Area thrash metalnak nincs szüksége hat percnél hosszabb dalokra. Az új lemezen pedig bőven akad ilyen.
Ha figyelembe vesszük Holt Slayerrel kapcsolatos kötelezettségeit, a négyéves várakozás az új albumra könnyen megbocsátható. A „Blood In, Blood Out” az elmúlt két évben készült. A zenekar agresszív hozzáállását Dukes énekesként való megérkezése óta lemezről lemezre csak fokozta. Ezt az új albumon rögtön megerősíti a nyitó Black 13 és a címadó dal is, amelyek jobban álltak volna Dukes időnként előbukkanó punk HC/metal HC-s ordítozásának, mint Souza hagyományos Bay Area thrash metal énekiskolájának. Amikor eljutsz egy olyan dalig, mint a Food for Worms, kiderül, hogy az Exodus játéka a hagyományos Bay Area iskolában még mindig a bolygó egyik leggyorsabbjának számít.
Az album egyértelműen nagyon jó. Ebben nincs semmi kétség. Zetro teljes erőbedobással pazarolja magát az énekével az egész lemezen. Az énekes pontosan azt hozza, amit várunk tőle, és időnként tálcán kapunk egy-egy szimpátiát a „Tempo of the Damned” felé, még ha az elnyújtott aranzsmanok ezúttal kissé el is fedik ezeket. A kultikus albummal való nosztalgikus kacsintgatás egyik első példája a Collateral Damage, majd a Numb és a Wrapped In The Arms of Rage. Röviden: ezek az album rövidebb dalai, vagy olyan részek, amelyek hosszabbak, mint mondjuk a záró Food For Worms. Zetro az egész lemezen kivételes robbanékonyságot mutat, különösen mérgezőek a „sikolyai” a legmagasabb fekvésekben, amelyek még mindig olyan megvadult élességgel bírnak, hogy a kényesebb lelkeknek kétségkívül vérezni fog a fülük Zetro baljós sikolyaitól a legmagasabb fekvésekben, ahol az énekesnek nem fogy el egykönnyen sem a levegője, sem az ereje!
Az új Exodusba tehát visszatért a dallamosság, amit a maga módján Zetro hagyományos énekteljesítménye hoz magával – ő, ahogy mondtam, fenomenálisan végezte a dolgát. A Holt/Altus gitárpáros továbbra is a metalzene története egyik legmarkánsabb duója, és ennek a lemeznek is újra az egyik legnagyobb vonzereje az ő játékuk, különösen a hirtelen modulációk a hangnemváltásoknál, a különböző ritmusok kombinálása a frázisaik alatt, valamint a többrészes szólók értelmes kiegészítése egymással. Mindez a két gitármester határtalanul lenyűgöző, technikailag csiszolt, virtuóz játékának magja, amely közben elakad az ember lélegzete. Mindazonáltal jó néhány perc jut olyan riffek ismételgetésére, amelyekben nem sok történik (vagy semmi sem), és ezeken a pontokon az album rövidebb aranzsmanokkal határozottan ugyanakkora vagy nagyobb hatást érhetett volna el!
Kirk Hammett (Metallica) vendégszereplését a zenekar a hivatalos nyilatkozatokban és interjúkban számtalan módon igazolhatja, de egyébként kozmetikai díszítésen kívül semmire sem jó, hiszen mind Holt, mind Altus a gitárjáték technikai képességeit tekintve messze-messze maga mögött hagyja őt. Az viszont lehet, hogy éppen Hammett vendégszereplése a Salt the Wound szólójában segített abban, hogy a „Blood In, Blood Out” a zenekar történetében az első olyan album lett, amely a Billboard 200 örökös listáján a megjelenése utáni héten a 38. helyre ugrott. Ilyen jól a zenekar karrierjében még egyetlen Exodus-album sem szerepelt az idézett listán. Chuck Billy vendégszereplése sem hagy különösebb nyomot – ő Zetro Testament-beli utódja még abból az időből, amikor a Testament még Legacy néven futott –, azon kívül, hogy a két énekes különösebb hatás nélkül, közösen brutalizálja a BTK záró részét. A bónuszdal, vagyis a Slayer-klasszikus, az Angel of Death feldolgozása érdekes dolog. A zenekar bátorságot vett, és vezető énekesnek a dobost, Tom Huntinget állította, aki tisztán dallamos éneket ad hozzá. Ez egy vidám pillanata a stúdiós összejövetelnek az új album felvételei idején, és mindenképpen színesíti a terméket, ha beszerzed a mennyiségileg korlátozott kiadást. Az album új, kiváló produkciójáról ezúttal az Exodus basszusgitárosa, Jack Gibson gondoskodott, aki az utóbbi időben alaposan belejött a Pro Tools használatába. Andy Sneap csak a végső keverésre és a hangzás masterelésére ugrott be segíteni.
A „Blood In, Blood Out” olyan album, amelyből nem hiányzik a jellegzetes Exodus-méreg. Megvan benne az igazi, kiváló minőségű Exodus-termék minden védjegye. A visszatérő Zetro kiváló munkát végzett, a Holt/Altus páros a gitárjáték erényeivel és hibátlanságával ismét elkápráztat, a ritmusszekció kémiája pedig továbbra is nélkülözhetetlen anyag az Exodus nevű metalos pokolfajzat átkozottul fogas állkapcsában. A zenekar ambiciózus munkát tett le az asztalra, amely változatos az aranzsmanokban és helyenként már túlzottan is elnyújtott, ezért a dalok tartalmilag erősebb részei kissé meghúzódnak, és nem érvényesülnek úgy, ahogy egyébként érvényesülhetnének. Mivel a zenekar a Dukesszal kiadott korábbi albumok aranzsírozási sablonja szerint vágta ki ezt a lemezt, a jövőben számíthatunk egy rövidebb fajta albumra, több olyan zenei lényeggel, amely intenzívebben kacsint majd a „Tempo of the Damned” idejére.
Felállás
Steve „Zetro” Souza – ének
Gary Holt – gitár
Lee Altus – gitár
Jack Gibson – basszusgitár
Tom Hunting – dob, ütőhangszerek, ének a 12. dalban
VENDÉGZENÉSZEK:
Dan the Automator – programozás (az 1. dal nyitó része)
Kirk Hammett – gitárszóló a 4. dalban
Chuck Billy – ének a 6. dalban
Produkció
Exodus
Dallista
1. Black 13
2. Blood In Blood Out
3. Collateral Damage
4. Salt The Wound
5. Body Harvest
6. BTK
7. Wrapped In The Arms Of Rage
8. My Last Nerve
9. Numb
10. Honor Killings
11. Food For The Worms
12. Angel Of Death*
*…. bónuszdal
