Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dalton
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 42:23
Értékelés: 4/5
A nyolcvanas évek végén a Dalton a Treat és az Europe mellett azok közé a bandák közé tartozott, akiket Svédországban mindenki ismert. Hatalmas koncertnépszerűséget arattak, jó médiaszereplésük volt, feltűntek tévéműsorokban, és egész sor rádiós slágert tettek le az asztalra. A Daltont is – mint annyi hasonló nyolcvanas évekbeli csapatot – lesöpörte a színtérről a grunge megjelenése (a kilencvenes évek elején). 25 évvel a „The Race Is On” című debütalbum után a Dalton eredeti tagjai újra összeálltak, a csapat újraegyesüléséről pedig a svéd televízió egy külön műsort is forgatott. Ezt intenzív próba és felkészülés követte egy koncertre, amelyen a Dalton a német hard rock veterán, a The Scorpions előtt lépett fel. A friss, habzó alkotói kedvtől fűtve a Dalton nekilátott néhány régi demófelvétel megcsiszolásának, és újabb ötletekkel egészítette ki őket. Így született meg az új, tizenegy dalos album Erik Mårtensson (Eclipse, W.E.T.) éber producerkedése mellett.
A banda vezére, Mats Dahlberg dobos, a Treat egykori tagja – akinek a becenevéből ered egyébként a Dalton név is –, a csapatával tehát egy valódi folytatást tett le az asztalra a stúdiós debütálás után: produkciós szempontból jócskán felfrissített és megemelt szintű új fejezetet a banda történetében. Mårtensson az a producer, aki mint perfekcionista ász, stúdióbeli ötletgazdaként és katalizátorként ki tudja hozni a csapatból, amellyel foglalkozik, a maximumot. A dalok hosszabb idő alatt születtek, szerzeményi szempontból aprólékosan csiszoltak, stílusukat tekintve pedig közelebb állnak a „party time” hangulathoz, amelyet a skandináv származású újkori bandák – például Mårtensson „növendékei”, az Adrenaline Rush, vagy éppen a Crazy Lixx – virágzó formában művelnek. A világos szerkezetű versszakokkal és dallamosan kihegyezett, énekelhető refrénekkel felvértezett dalok végig pozitív beállítottságot hordoznak, Bo Lindmark pedig a csibészesen csapodár, ugyanakkor kidolgozott énekteljesítményével az album figyelmének zömét magára vonja. A banda be van „oltva” a skandináv dallamos fertőzőképességgel, és ebben a Dalton is egy újabb mester, aki hatékonyan összegzi a skandináv hard rock és dallamos rock korábbi alkotásainak esszenciáját, majd ügyes csomagolásban, a saját zenei látásmódján átszűrve kínálja újra a tömegeknek. Mindezt a „Pit Stop” saját zenei receptjére szabva.
A dalok egyébként kiszámíthatónak és már hallottnak hatnak, ám „vikingesen” erőteljes produkcióval és szívből jövő, északi elköteleződéssel, odaadással előadva teljes vérrel magukkal ragadnak, így nehéz sztereotipnak nevezni a bandát, pedig a skandináv dallamos rock tipikus képviselőjéről van szó. Tipikus skandináv melankóliának viszont se híre, se hamva, vagy alig – a „party time” hangulat pozitivizmusa teljesen kiszorítja. Érezhető, hogy a Dalton a nyolcvanas évek régi iskolájának képviselője. Néhány dalban ugyanis ott a blues rock elemek és a klasszikus rock ’n’ roll iskola ihletése. Az egyes pontokba beültetett, rusztikus blues formák (főleg a gitárszólókban) rendkívül magabiztosan dobják fel az anyagot, és jól jönnek az album dinamikus „áramlásának” megerősítéséhez.
Zárásként elmondható: a Dalton kiváló eredménnyel teljesítette a küldetését. Hiteles visszatérés! A remek „Pit Stop” albumon érződik az újonnan talált alkotói lelkesedés és a színtérre visszatérők lendülete, ezért elhihető, hogy a Dalton – amely az olasz Frontiers Records kiadó pártfogó szárnyai alatt biztonságban van – a közeljövőben hamarosan stúdióban rögzíti a „Pit Stop” utódját is.
Felállás
Bo Lindmark – ének
Leif Westfahl – gitár, vokál
Ola Lindstrom – billentyűk, vokál
Anders Lindmark – basszusgitár, vokál
Mats Dahlberg – dobok, vokál
Produkció
Erik Mårtensson
Számok listája
1. Ready Or Not
2. Hey You
3. Don’t Tell Me Lies
4. Follow Your Dreams
5. Up & Down
6. Bad Love
7. One Voice
8. Here We Are
9. Something For The Pain
10. 50/50
11. TGIF
