Šank Rockkal az október mindig jó (2014)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Helyszín: Koštabona / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. október 25.
Látogatók száma: 1500
Jegyár: 12,90 € (elővételben) / 15,00 € (a koncert napján)

Jó volt először, jó volt másodszor, így nem volt okunk kihagyni, hogy idén harmadszor is elmenjünk egy Šank Rock-koncertre. A zenei csemegék jó része nálunk jellemzően az ország nyugati felében terem, és most sem történt ez másképp – a Šank Rock az „Oktober je dober” rendezvénysorozat keretében állt meg a Koper feletti tengermelléki Koštaboniban.

A Primorska vidéke mindig is a szlovén rockerek kedvenc terepe volt – itt mindig akadtak igazi szívvel-lélekkel hallgatók, akik értik a jó rockzenét. Nem csoda hát, hogy a Šank Rock alig egy hónappal a goriškai Dornberkben adott koncert után ismét visszatért Szlovénia délnyugati csücskébe. A tengermellék a legendás szlovén rockereket karrierjük mind a 30 éve alatt szerette, és a helyiek most is megmutatták, hogy a Šank Rock-fiúkat még nem felejtették el, és továbbra is a szívükbe zárták őket.

Bár országunk délnyugati sarka hagyományosan a legmelegebb vidékek közé tartozik, október végén a tengermelléken már a tél lehelete érződött, Koštaboniban, abban a kis tengermelléki faluban, amely pár kilométerre fekszik Kopertől, ugyanis hideg bóra fogadott minket. Szerencsénkre a szervezők egy hatalmas sátorba pakolták a rendezvényt, amelynek még az erős tengermelléki szelek sem tudtak igazán ártani. A sarkok körül süvítő hideg szél pedig a vászonfalakon belüli forró várakozást sem tudta lehűteni.

A tengermellékiek későn buliznak, így mi is, bár messziről érkeztünk, valamivel nyolc után már a sátor első látogatói között voltunk, ahol még javában folytak az előkészületek. A sátorban még hideg volt, ezért a kezdés előtt felmelegítettünk egy kis šankkal, ahogy az egy Šank Rock-koncerthez illik. A sátor tényleg hatalmas volt, így nagyon lassan telt meg és melegedett fel, az első zenekarra várakozás pedig elég hosszúra nyúlt. De kicsivel tíz után eljött az is – színpadra lépett a Why not. A zenekar tagjai már jól ismertek a helyi közönség előtt, hiszen jó pár éve koncerteznek a tengermellék különböző helyszínein. A még ritkás közönséget klasszikus blues-rockerek feldolgozásaival szórakoztatták, amelyekbe saját számaikat is beleszőtték. A folyamatosan érkező vendégek a színpadi események hatására feloldódtak, és az énekléssel meg a tapssal jutalmazták a zenészeket. A hangulat a sátorban kezdett gyorsabban melegedni. Alig egy óra után a Why not helyét a következő banda, a Sixtynine vette át. A Sixtynine szintén a tengermellékről származik, és jó 2 éve működik. Jelenleg az első, You are me című lemezük megjelenésére készülnek. A zenekart az énekes, a Znan obraz ima svoj glas című műsorból ismert Tomaž Klepač mellett Tadej Tadič (gitár), Igor Marasovič (dob) és Danijel Brezec (basszusgitár) alkotja. A srácok saját számokkal léptek fel, amelyekbe néhány feldolgozást is becsempésztek. Zenéjükkel és fellépésükkel főleg a keményebb, modernebb rockritmusok kedvelőit nynyűgözték le, olyan szövegekkel, amelyek az érző szerelemről szólnak, ami olykor fájdalomba torkollik. Színpadi jelenlétük elsősorban a frontember dinamizmusa miatt fogja meg a tekintetet: Tomaž szó szerint lelket és szívet hagyott a színpadon, a közönséget pedig a fellépés végéig együttműködésre ösztönözte. Látszott, hogy nagyon jól érzi magát a színpadon, a hangszeres tagok pedig éppen annyira követték, hogy Tomaž kiruccanásai közben a hangszeres betétek alatt is érdekes maradt a színpadi kép. A Sixtynine olyan zenekarként mutatkozott be, amely pozitív benyomást hagy maga után, és az első lemez megjelenése után biztosan gyakrabban láthatjuk majd őket az ország színpadain.

A rendezvénysátor egész este kitartóan telt, és az est sztárjainak fellépésére már kellően megtelt. Éjfél tájt végre elkezdődött a koncert, amelyre mindannyian vártunk. A Šank Rock tagjai a matrica hangjaira egymás után vonultak fel a színpadra. A felállás: a régi tagok közül Cveto Polak basszusgitáron, Matjaž Jelen énekben, a visszatérő Bor Zuljan gitáron, mellettük pedig Roman Ratej dobol, Sašo Gačnik pedig billentyűzik.

A setlist nem tartogatott meglepetéseket – minek is változtatnának valamin, ami már jól bevált a közönség körében? Az a félelem is felesleges volt, hogy a koncert setlistje rövidebb lesz, mint egy hónappal korábban a Zelenem Gajban. A fiúk láthatóan úgy döntöttek, hogy 2 és fél órás produkcióval örvendeztetik meg a közönséget bárhol is játszanak. Kevés az a zenekar, amely megszakítás nélkül ennyi ideig bírja a színpadon, és már csak ezért is igazi élmény egy Šank Rock-koncert a koncertgourmandoknak. Keményen indítottak, a Rockerji című számmal, és a közönség rögtön megmutatta, hogy kész az együttműködésre. A setlist egyenletes keveréke volt a balladáknak és az ütősebb daloknak, hogy pedig sokan már a Zelenem Gaj-beli koncerten is erre készültek, az akkor derült ki, amikor a gyors reflektorfénycsóvák bejelentették Zuljan You Smear My Innocent Name című számát, és a közönségből ezt lehetett hallani suttogva: „Mindjárt jön az a szám…” Bor Zuljan gyors ujjai most sem okoztak csalódást – érzéki pontossággal futottak végig a húrokon, és villámgyors hangfúziót csaltak elő, amely extázisba repítette a látogatókat.

A többiek visszatértek Bor mellé a színpadra, és a Hitro drugam után Matjaž dala következett, amely a Šank Rock utolsó szünetének idején született, a Počasi…je lepo. A Lahka dama és a Dobro in zlo után szólóval Cveto Polak basszusgitáros is sorra került. Cveto előtte már párszor végigsétált a basszusával a színpadon a fotóárokban, és a nézők lelkesen üdvözölték ezt a gesztusát. Ezután a Želim, da si tu akusztikus változata következett, amelyet a srácok szépen átfolytattak a Jaz in ti című számba. Az akusztikus betétek most is egy csipetnyi gyengédséget és megindító érzékenységet adtak a koncertnek, amely az akusztikus gitár hangjaival és az ének csodálatos dallamosságával igazi érzelmi bombává állt össze.

Bor a Hvala za vse alatt fogott újra elektromos gitárt, majd a Šank Rock a Led Zeppelinnek is tisztelgett a Whole Lotta Love-val, amelybe Roman Ratej egy saját dobszólót is beleszőtt. A főműsorból természetesen nem hiányozhatott a mega slágerük, a Metulj sem, amely alatt a fényjáték, a közönségben hullámzó karok és a refrén együtténeklése valami varázslatos hangulatot teremtett. A főműsor a Should I stay or Should I go szlovén átdolgozásával zárult – Al’ ostanem al’ naj grem. A közönség a zenekar levonulása után természetesen azonnal hangosan ráadást követelt, és nem is kellett sokáig várni. Elsőként a Šank Rock a Laškóban tartott koncert emlékére, ahol Steve Stevens is csatlakozott hozzájuk a színpadon, eljátszotta a Rebel Yellt. A Delam, kar paše mi után Sašo Gačnik hosszabb billentyűs bevezetője következett, amely az elmaradhatatlan Pravljica o mavričnih ljudeh című számot vezette fel. A Šank Rock jó két óra után zárta a fellépést azzal, hogy meghívott a következő Šank Rock-bulira, amely december végén lesz a velenjei Rdeča dvoranában. A fiúk elbúcsúztak a színpadtól, a kora reggeli órákban pedig ismét színpadra léptek a Why Not tagjai, akik még jóval azután is szórakoztatták a vendégeket, hogy az óra átállt a téli időszámításra, mi pedig lassan elindultunk a hosszú útra hazafelé.

A felhasznált fotógaléria a Šank Rock 2014. szeptember 20-i, Zeleni gaj-beli (Dornberk) koncertjén készült – a RockLine beszámolót ITT olvashatod!