Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Cloven Hoof
Kiadó: High Roller Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 48:32
Értékelés: 4.5/5
A Cloven Hoof a metal nagyöregjei közé tartozik! Valójában a bolygó metalzenekarainak első generációjához. Az úgynevezett New Wave of British Heavy Metal hullámhoz, amely a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok elején lángoló vihart gyújtott a Brit-szigeteken. Csodálatos érzés látni, hogy az akkori időszak jó néhány zenekara napjainkban tavaszi reneszánszát éli. Nemrég jelentek meg ugyanis a Hell, a Demon, a Blitkrieg és a Satan kiváló új stúdióalbumai. Most itt vannak a Cloven Hoof is. Igaz, mindössze az ötödik lemezükkel a pályafutásuk során, de nem szabad elfelejteni, hogy a zenekar a kilencvenes éveken át teljesen szüneteltetett.
Miután a Cloven Hoof 2006-ban kiadta a negyedik stúdióalbumát, az „Eye of the Sun”-t, és gyökeres változtatásokat hajtott végre a felállásban – amelynek az első pillanattól fogva egyetlen eredeti és alapító tagja Lee Payne basszusgitáros, az énekesi poszton pedig az ünnepelt Russ North állt –, eleinte úgy tűnt, hogy a stabilitás időszaka köszönt be. És mégsem! Hogy valami nincs rendben, azt jelezte North 2010-es kiválása a zenekarból, pedig a csapat 2008-ban és 2009-ben újra intenzívebben koncertezett Európában. A zenekar North nélkül 2010-ben adta ki a „Throne of Damnation” EP-t, amelyen az éneket ismét Matt Moreton vállalta, ahogy az „Eye of the Sun” albumon is. Moretonnak egészségügyi problémák miatt végleg le kellett mondania a tagságról. Elég groteszk, de (sajnos) igaz tény egyúttal, hogy Russ North sem fog többé énekelni a Cloven Hoofban. Miután 2012-ben sikerült a fickót újra a Cloven Hoof állandó tagjai közé csábítani, hamarosan szinte „halálosan” összeveszett hosszú évek óta tartó társával, a zenekar főnökével, Lee Payne-nel, és visszavonhatatlanul faképnél hagyta a Cloven Hoofot, mondván, hogy soha többé nem tér vissza hozzájuk, és sok szerencsét kíván Payne-nek minden további zenei vállalkozásához.
Payne, aki közben ismét alapos átrendezést hajtott végre a felállásban, vagyis egyszer már megint teljesen megváltoztatta a csapatot, végül láthatóan mégis megtalálta a megbízható munkatársakat és eszmei követőket, akikkel nyugodt lelkiismerettel vághatott neki az új anyag stúdiófelvételének, amiből később – nos? – természetesen a „Reisist or Serve” album lett. 2011-ben csatlakozott hozzá a kiváló énekes és vezetőgitáros, Joe Whelan, valamint a „kisegítő” gitáros, Chris Cross, 2012-ben pedig az új dobos, Jake Oseland tette teljessé a felállást.
És maga a lemez? Lee Payne pontosan tudja, mit kell letennie az asztalra. A „Resist or Serve” megőrzi a legőszintébb köteléket az NWOBHM aranykorával, amikor a metal még fiatal volt, a lázadás és a konformizmussal szembeni engedetlenség vad kiáltása, és szomjazta a zenei földgömb meghódítását, ugyanakkor a modern hangzás jellegzetességeit is hozza. A hangzás eleven, harapós, a gitárfrázisok fülbemászó, masszív hangfalat építenek, amely torzított telítettségének magjában megállíthatatlanul zúz! Ugyanakkor Payne annyira tapasztalt mester, hogy érti és tudja is megidézni az NWOBHM-hullámra és legismertebb zenekaraira jellemző, egyedülálló old school hangulat tipikus vonásait. A felismerhető pompa mellett ugyanis sikerült megfognia azt az érezhető „punkos” piszkot a hangzásban, amely hű marad az NWOBHM-korszak elemi erejű, reprezentatív hangzásához.
Joe Whelan éneke tiszta, tekintélyt parancsoló, robbanékony, minden hangfekvésben meggyőző. A szövegek tipikusan átitatottak okkultizmussal, boszorkányokkal, a halál utáni élet kérdéseivel, a Cloven Hoof persze kataklizma és pusztulás felé száguld. Egyszóval: az album atmoszférája sötét, gonosz. A Cloven Hoof nagy zeneiségét és a dallamos elv iránti kiváló érzékét kidolgozott gitárharmóniák sorába önti, terces vezetéssel. A középső hangszeres részeket felsőbbrendűen cizellált szólók ízesítik, amelyeket a két gitáros tollpehely-könnyedséggel passzol egymásnak. Rengeteg a részlet, és a szólók, valamint a két gitár munkája kidolgozott, egyéni karaktert hordoz. A bevezetőket gyakran extra hanghatások díszítik (a gonoszul rémisztő Mutilator), a két gitáros pedig a dalok nyitó- és záró részeibe is festői szólisztikus futamokból álló gitárdíszítéseket tesz, és a Cloven Hoof rendkívül hatásosan állítja helyre saját zenéje alapvető, tipikus jegyeit, amelyek a nyolcvanas években megjelent, kultikus első három stúdióalbumra épülnek.
Nyilvánvaló, hogy a zenekar főnöke, Lee Payne ezúttal valóban gondosan válogatta össze a munkatársait. És a víziójával rendkívüli célt ért el. A „Resist or Serve” a Cloven Hoof fenomenális új stúdióalbuma. Frissességet, ihletettséget, a zenekar megszelídíthetetlen lázadó tartását árasztja! Még érett korban is, amikor az ember azt várná, hogy a srácok végre „megkomolyodnak”.
A „Resist Or Serve” klasszikusan megcsontosodott heavy metal lemez, amely tényleg mindent tud, amit egy igazi klasszikus heavy metal albumnak tudnia kell, hogy egy pillanat alatt rabul ejtsen meggyőző erejével és hitelességével. Egyenesen az 1980-as évbe lő vissza! A zenekar mindezt rendkívül hatásosan testesíti meg: briliáns ötletekkel a harapós gitárriffek megalkotásához, koherens hangzással, amely a kvartett tagjai közötti kémia kiváló működését tükrözi, a díszítőelemek (gitárfutamok) nagyfokú tökéletességével, és ravasz hangulatváltásokkal, amelyekről a zenekar egyebek mellett úgy gondoskodik, hogy a dalokban gyakran megváltoztatja az alaptempót (ritmust). Ez garantálja az album kivételes dinamikai áramlását és az események fejlődését is.
A zenekar idén új európai turnét ígér. A „Resist Or Serve” olyan album, amely igazi leckét ad a frissen sült metalbandáknak, rendkívül ihletett, és ami a legfontosabb: a Cloven Hoof megőrizte vele metalreceptje összes tipikus jellegzetességét, részben korszerűsítette a hangzását, és magabiztosan vitte át zenei karakterét az alkotás új évtizedébe. Idén ugyanis pontosan 35 éve alakult a zenekar! Reméljük, hogy az ilyen alkotói ihlet nem hal el, és a zenekar a következő albumot legalább három éven belül kiadja a „Resist Or Serve” után, és nem kell újabb nyolc évet várnunk, amennyi az új album és az elődje, az „Eye of the Sun” között eltelt. A legfőbb különbség az elődje és az új album között pedig az, hogy az „Eye of the Sun” nem sugározta azt az őszinte kapcsolatot a zenekar és zenei kezdetei között, mondjuk éppen a „Cloven Hoof” névre hallgató debütálással, mint a „Resist or Serve”.
Felállás
John Whelan – ének, gitár
Chris Cross – gitár
Lee Payne – basszusgitár, kísérő ének
Jake Oseland – dob & ütőhangszerek
Produkció
Cloven Hoof
Számlista
- Call Of The Dark Ones
- Hell Diver
- Deliverance
- Brimstone And Fire
- Northwind To Valhalla
- Mutilator
- Anti Matter Man
- Cycle Of Hate
- Premature Burial
- Austrian Assault
