Kiadó: High Roller Records
Megjelenés dátuma: 2014. 06. 06.
Produkció: Cloven Hoof
Az album hossza: 48:32 perc
Műfaj: Heavy Metal (N.W.O.B.H.M.)
Értékelés: 9.0 / 10
A Cloven Hoof a metal ősapái közé tartozik! Gyakorlatilag a bolygó első metalzenekar-generációjához. Az úgynevezett New Wave of British Heavy Metal hulláma a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok elején futótűzként söpört végig a Brit-szigeteken. Csodálatos érzés látni, hogy az akkori korszak jó néhány bandája manapság tavaszi reneszánszát éli. Nemrég kiváló új stúdióalbumok jelentek meg a Hell, a Demon, a Blitzkrieg és a Satan tolmácsolásában. Most pedig itt a Cloven Hoof is. Igaz, pályafutásuk során csak az ötödik lemezüknél tartanak, de ne feledjük: a zenekar a kilencvenes években teljesen szünetelt.
Miután a Cloven Hoof 2006-ban kiadta negyedik stúdióalbumát, az „Eye of the Sun”-t, és gyökeresen átalakította a felállását – a kezdetektől fogva egyedüli eredeti és alapító tagként Lee Payne basszusgitáros maradt, az énekesi poszton pedig a legendás Russ North állt –, először úgy tűnt, hogy a stabilitás időszaka köszönt rájuk. Pedig nem! Hogy valami nem stimmel, azt North 2010-es kiválása jelezte, pedig a zenekar 2008-ban és 2009-ben ismét intenzívebben turnézott Európában. North nélkül a banda 2010-ben kiadta a „Throne of Damnation” EP-t, amelyen ismét Matt Moreton énekelt, akárcsak az „Eye of the Sun” albumon. Moreton egészségügyi problémák miatt végleg kénytelen volt lemondani a tagságról. Groteszk, de (sajnos) egyúttal igaz tény, hogy Russ North sem fog már soha többé énekelni a Cloven Hoofban. Miután 2012-ben sikerült az illetőt visszacsatlakoztatni az állandó tagok közé, hamarosan szinte „halálosan” összeveszett régi cimborájával, a zenekar főnökével, Lee Payne-nel, és visszavonhatatlanul faképnél hagyta a Cloven Hoofot, azzal, hogy soha többé nem tér vissza hozzájuk, Payne-nek pedig sok szerencsét kíván minden jövőbeli zenei vállalkozásához.
Payne, aki közben ismét alaposan átalakította a felállást – már megint teljesen megváltoztatta –, végül láthatóan mégiscsak megtalálta azokat a megbízható munkatársakat és eszmetársakat, akikkel nyugodt szívvel vonulhatott stúdióba új anyagot felvenni, amiből aztán természetesen a „Resist or Serve” album lett. 2011-ben csatlakozott hozzá a kiváló énekes és fő gitáros, Joe Whelan, valamint a „kisegítő” gitáros, Chris Cross, 2012-ben pedig az új dobos, Jake Oseland tette teljessé a felállást.
És a végeredmény? Lee Payne pontosan tudja, mit kell letennie az asztalra. A „Resist or Serve” megőrzi a legőszintébb kötődés fényét az N.W.O.B.H.M. aranykorához, amikor a metal még fiatal volt, a lázadás és a konformizmussal szembeni engedetlenség vad kiáltása, és éhes volt a zenei földgömb meghódítására, ugyanakkor a modern hangzásvilág jegyeit is hozza. A hangzás eleven, szúrós, a gitárfrázisok harapós, masszív hangfalat építenek, amely a torzítástól átitatott magjában megállíthatatlanul romboló! Ugyanakkor Payne annyira tapasztalt mester, hogy érti és újra is tudja alkotni az óiskolás vibráció jellegzetességeit, ami egyedülálló az NWOBHM-hullámban és annak legismertebb zenekaraiban. A jellegzetes pompa mellett ugyanis sikerült elkapnia azt az érezhető „punkos” koszt is a hangzásban, amely az N.W.O.B.H.M.-korszak elemi, reprezentatív hangzásához tartozik.
Joe Whelan hangja tiszta, magabiztos, robbanékony, minden hangfekvésben meggyőző. A szövegek tipikusan az okkultizmussal, boszorkányokkal és az élet halál utáni kérdéseivel vannak átitatva, a Cloven Hoof pedig persze száguld a katasztrófa és a pusztulás felé. Röviden: az album hangulata sötét, gonosz. A Cloven Hoof nagy zeneiségét és a dallamos elv iránti magas fokú érzékenységét kidolgozott, tercekben vezetett gitárharmóniák egész csillagképébe önti. A középső hangszeres részeket kiváló, nagyon vagány szólók fűszerezik, amelyeket a két gitáros tollpehely-könnyedséggel passzol egymásnak. Rengeteg a részlet, és a szólók a két gitár munkájának kidolgozott, egyéni karakterét viselik. A felvezetéseket gyakran extra hangeffektek díszítik (a gonoszul hátborzongató Mutilator), a két gitáros pedig a dalok nyitó- és záró részeibe is színes szólópasszázsokból álló gitárdíszítéseket tesz, a Cloven Hoof pedig rendkívül hatásosan restaurálja saját zenéjének alapvető jellegzetességeit, amelyek a nyolcvanas években megjelent kultikus első három stúdióalbumra épülnek.
Nyilvánvaló, hogy a zenekar feje, Lee Payne ezúttal valóban gondosan válogatta össze a munkatársait. És a víziójával rendkívüli célt ért el. A „Resist or Serve” a Cloven Hoof fenomenális új stúdióalbuma. Frissességet, ihletettséget és a zenekar megzabolázatlan lázadó attitűdjét árasztja! Még ilyen érett korban is, amikor az ember azt várná, hogy a fiúk végre „megkomolyodnak”.
A „Resist Or Serve” klasszikusan kőkemény heavy metal lemez, amely tényleg mindent tud, amit egy igazi klasszikus heavy metal albumnak tudnia kell, hogy rögtön magával ragadjon meggyőző erejével és hitelességével. Egyenesen az 1980-as évbe lő vissza! A zenekar mindezt rendkívül hatásosan testesíti meg: zseniális ötletekkel a harapós gitárriffek megalkotásához, koherens hangzással, amely a kvartett remek kémiáját tükrözi, a díszítőelemek (gitárpasszázsok) nagyfokú kidolgozottságával, ravasz hangulatváltásokkal, amelyekről a zenekar többek között úgy gondoskodik, hogy a dalokban gyakran megváltoztatja az alaptempót (ritmust). Ez garantálja az album kivételes dinamikus áramlását és az események alakulását is.
A zenekar idén új európai turnét ígér. A „Resist Or Serve” olyan album, amely igazi leckét ad a frissen sült metalbandáknak: rendkívül ihletett, és ami a legfontosabb. A Cloven Hoof ezzel megőrizte metalreceptjének minden jellegzetességét, a hangzását részben modernizálva továbbfejlesztette, és magabiztosan vitte át zenei karakterét az alkotás új évtizedébe. Idén ugyanis pontosan 35 éve alakult a banda! Reméljük, hogy ez az alkotói lendület nem hal el, és a zenekar a következő albumot legalább három éven belül kiadja a „Resist Or Serve” után, és nem kell megint újabb nyolc évet várnunk, amennyi az új album és elődje, az „Eye of the Sun” között eltelt. A legfőbb különbség az elődje és az új album között pedig az, hogy az „Eye of the Sun” nem sugárzott olyan őszinte kötődést a zenekar zenei kezdeteihez, mondjuk a „Cloven Hoof” című debütálóhoz, mint éppen a „Resist or Serve”.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Call Of The Dark Ones
2. Hell Diver
3. Deliverance
4. Brimstone And Fire
5. Northwind To Valhalla
6. Mutilator
7. Anti Matter Man
8. Cycle Of Hate
9. Premature Burial
10. Austrian Assault
Felállás:
John Whelan – ének, gitár
Chris Coss – gitár
Lee Payne – basszusgitár, kísérővokál
Jake Oseland – dob & ütőhangszerek
