The Mouths of Madness
Szerző: Primož Novak
Előadó: Orchid
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: year_month
Játékidő: 56:12
Értékelés: 4/5
Az elmúlt néhány évben szép számban bukkantak fel olyan zenekarok, akik a hetvenes évek rockbandáinak hangzására esküsznek. Mintha csak a Led Zeppelinek, Black Sabbathok, Deep Purple-ök, Rainbow-k, talán még a Pink Floyd újjászületésének lennénk szemtanúi. A sokat emlegetett retro rock zenekarokról viszont nehéz elmondani, hogy igazán izgalmasak lennének, mert túl nagy a hangsúly a hangzás hitelességén, a dalok pedig valahogy mégsem emelkednek ki. Egy kis figyelmet most a kaliforniai Orchid is élvez, akik a Black Sabbath egyik rövid, instrumentális dala után vették fel a nevüket. A kvartett a Nuclear Blasthoz szerződött, a kiadóhoz, amely minden trendet lecsap, aztán pár év múlva el is dobja. Az Orchidot simán be lehetne sorolni a Witchcraft, a Kadavar, a Graveyard, a Horisont vagy akár a Ghost mellé. Csakhogy az Orchid már a Capricorn című debütálásával jelezte, hogy a hagyományos doomhoz nyúl, ami az utóbbi időben kissé megkopott, tekintve, hogy maga a doom szinte nihilizmusba fordult, és ezzel együtt megjelentek a doom új definíciói is, amelyek elnyújtott, dinamikátlan, 20 perces dalokra épülnek.
2013-ban kiderült, hogy a hagyományos doom nincs elfelejtve. A Black Sabbath meglepett a 13 című albummal, amely ugyan tömegtermelésszerű produkcióval készült, így a nosztalgia iránti vágy nem teljesült a legjobban. Persze azt nem lehet állítani, hogy a Black Sabbath rossz terméket tett volna le az asztalra.
A hetvenes években hírnevet szerzett zenekarok közül sokan lassan nyugdíjba vonulnak. Szerencsére a színtéren mindig feltűnnek olyan bandák, akik megpróbálják feltámasztani példaképeik aranykorát. És ezzel el is érkeztünk az Orchidhoz, akik idén adták ki második nagylemezüket, a Mouths of Madness című albumot. A nyitó címadó dal rögtön jelzi, hogy a zenekar a Black Sabbath aranykorát tekinti mintának, még azelőtt, hogy kijött volna a rosszul fogadott Technical Ecstasy és Never Say Die. Az egész lemezen végig a Black Sabbath jut az eszedbe. Plágiummal is meg lehetne vádolni őket, de a dalok mégsem hatnak teljesen lemásoltnak, annak ellenére, hogy sok számnál az az érzésed, hogy tiszta Black Sabbath-másolatot hallgatsz. A Silent One intrója például az Into the Voidra emlékeztet, a Wizard of War nyitóriffje a Symptom of the Universe-re, a Loving Hand of God lendületes része pedig még a War Pigsre is.
Úgy tűnik, az Orchid ezt fütyülve fogadja. Azt viszont mindenképp el kell ismerni, hogy a banda alaposan áttanulmányozta a Black Sabbath összes lehetséges ismertetőjegyét, az album borítóját is beleértve. A gitár erőteljes doomos riffekkel és blues-os színezetű szólókkal szolgál, az ének Ozzyra is emlékeztet, bár Theo Mindell hangja hallgathatóbb és dallamosabb, a ritmusszekció pedig nyers őszinteségével és egyszerűségével Butler és Ward csibészségeit idézi. Az Orchid mégis egy kicsit másképp fogalmazta meg a víziót. A dalok a hosszuk ellenére kidolgozottak, az álmodozó részek nem hatnak „bealudtnak”. Jó példa erre a zongora használata a Mountains of Steel című dalban. Az Orchid az egész albumon azt bizonyítja, hogy a hagyományos doom metal még mindig él, és a retro rock zenekarok mai trendjéhez képest egyáltalán nem hangzik lerágott csontnak. Magával a hangzással is sikerült megragadniuk az analóg felvételek hitelességét, pedig a mai felvételi technika könnyedén visszaadja a hetvenes évek hangzását. Némiképp azt is mondhatnánk, hogy az Orchid eléggé a közhelyek felé hajlik, főleg amikor az énekes gyakran rákezd, hogy „oh yeah!”, mintha folyton valamilyen szer hatása alatt állna.
Az Orchid a Mouth of Madnessszel bizonyítja, hogy a hetvenes évek hagyománya még korántsem halt ki. A hangzás és a riffek hallatán időnként tényleg az az érzésed, hogy kicsit visszaperdült az idő. A Black Sabbath és a hagyományos doom metal minden rajongója számára az Orchid kihagyhatatlan.
Felállás
Keith Nickel – basszusgitár
Theo Mindell – ének, zongora
Mark Thomas Baker – gitár
Carter Kennedy – dob
Produkció
Will Storkson
Számlista
1. Mouths of Madness (5:51)
2. Marching Dogs of War (5:30)
3. Silent One (7:26)
4. Nomad (6:22)
5. Mountains of Steel (6:57)
6. Leaving It All Behind (7:20)
7. The Loving Hand of God (6:11)
8. Wizard of War (3:19)
9. See You on the Other Side (7:16)