Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Biljardna hiša / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 12. 28.
Látogatók száma: 220
Jegyár: 7,00€
A szlovéniai koncertkínálat „rock and roll” szempontjából vett nagy finája jutott a San Di Ego-nak, akik még egy showval gondoskodtak róla Ljubljanában. Az újonnan sült szuper rockbanda, vagyis kvartett tagjai: Sergej Škofljanec (ének), Matic Ajdič (gitár), Martin Rozman (basszusgitár) és Jure Doles (dob). A kvartett hírnevét, a szlovén zenei színtéren korábban kialakult „közösségi hálózatot” és az egyes tagok zenészként élvezett renoméját tekintve a Biljardna hiša ezen az estén egy rakáson gyűjtötte össze Szlovénia rockszíne javát.
A zenekar két részre osztotta a fellépést, jókora szünettel a közepén. Klasszikus üzleti húzás a lokál főnökének kívánságára, hogy a közönség zsebéből még néhány pénzérme átvándoroljon a pult mögötti kasszába. Oké, tisztességes. A színpadon álló fickók pedig felvágták a húrokat és peckesek voltak! Keresett portékák, ezért különféle zenei formációkban gyakori vendégei a koncertszínpadoknak. Érdekes, hogy a saját dalok írása nem megy nekik túl gyorsan. A San Di Ego idén márciusa óta lép fel, de nem vagyok biztos benne, hogy erre a napra négynél több saját szerzeményt össze tudtak-e hozni. Mindenesetre, mivel a dalok hangszerelésének alapfilozófiájából jókora darab benne van a tagok tapasztalatában és rutinjában, amelyet a korábbi, látványos stúdiómunkáik gazdagságán keresztül szereztek, kétlem, hogy a kvartett bármikor beleütközne a saját dalok megalkotásához szükséges szerzői fantázia hiányába. Várjunk hát!
A fellépés zöme tehát rockos örökzöldek előadására épült, és amikor a banda olyan igényes dalra vállalkozik, mint a Boston „More Than A Feeling”-je, és Škofljanec az utolsó refrén előtt olyan magasságokba emeli a dallamot, amelyet csak a néhai Brad Delp tudott megugrani, akkor nem alaptalan a felismerés, hogy a Boston főnökének, Tom Scholznak magának is el kellett volna látogatnia ezen az estén a Biljardna hišába.
A rockos örökzöldek újraértelmezéseinek gazdag csomagjába így bekerültek a saját „reménységek” is: „Sonce ja tam, kjer si ti”, „Zadnji cent”, „Copata” és „Domina”. Bízzunk benne, hogy minél előbb kapnak maguk mellé „pajtásokat”, és ennek nyomán stúdióban rögzített debütalbumot is. A kvartett olyan, mint egy erőd. Árad belőle a fellépés iránti hihetetlen vágy! A srácok kompaktan, összehangoltan, magabiztosan, lazán, mégis elszántan játszanak, mintha először állnának színpadon, és mindent bizonyítani akarnának. Az összhang és a párbeszéd kivételes. A színteret átható pozitív energiájú vibrálás teljes hozamát látva egy pillanatig sem érdemes felesleges szavakat vesztegetni. A kilátás gyönyörű volt. A jelenlegi szlovén hard rock, részben pedig metal szív zöme, mondhatni a magja, egyetlen helyen összegyűlve! Ilyet nem látsz minden nap. Olyan egységben, amilyenben csak lehet. Ritkán lehetett viszont látni azokat a lelkeket, akik az alternatív rock hangzásnak szegték a szívüket, hiszen minden bizonnyal ugyanazon az estén az Aktivna Propaganda koncertjén találtak vigaszt a Metelkovában.
A San Di Ego-ról elmondható, hogy színre lépésével értelmesen tölti be azt az űrt, amely a nyolcvanas, de a kilencvenes években is a szlovén színtér fő zászlóvivőinek számító, tiszteletre méltó zenekarok (Šank rock, Chateau, Martin Krpan, Rdeči baron, Bombe,…) visszavonulásával keletkezett. Természetesen csak akkor, ha a kvartett elkezd saját alkotásokat is előállítani stúdiófelvételeken. Az érzés kiváló. A szlovén hard rock színtér végre ébredezik, és valamiféle felismerhető magra tesz szert. Bízzunk benne, hogy ez a mozgalom az új és a régi gárda zenészeinek további összefogásával végre megkapja a megérdemelt elismerést és súlyt Szlovéniában. Idáig a szlovén hard rockerek csapatai igencsak szétszórtak voltak. A Biljardna hišában történt esemény e téren valóságos reneszánsz újjászületést ígér. Persze ez a bekezdés hipotézisen alapul. Bízzunk benne, hogy ezt a pozitív magot nem pusztítja el a szlovének második legkedvesebb nemzeti hobbija. Nevezzük egyszerűen mesterségnek. Az irigység és a gáncsoskodás (az első hely a korrupcióé).
A hang főleg a fellépés első felében nem volt a legjobb. A gitár helyenként érthetetlenül zúgott (a riffek), a basszusgitárt viszont sehol sem lehetett hallani. Szerencsére Škofljanec-nek óriási énekes napja volt! A rutinos frontember lelkesen húzta előre a San Di Ego szekerét, és pillanatok alatt magához láncolta a közönséget, amely gondtalanul a tenyeréből evett. Persze az kiváló Jure Doles áthatolhatatlan dobos-védőfalának biztonságos oltalmában. Ezek a srácok az ördögtől valók. Hogy játszanak többek között Extreme-et, Van Halent, Wingert is. Ördögi! A válogatott örökzöld slágerek közül pedig mindenképp kiemelkedik a Bee Gees „Stayin’ Alive” című dalának mesteri hard rockos átöltöztetése és átaranzsálása!
Öröm nézni a San Di Ego-t! Tetőtől talpig. A második részben megjavították a hangot, amivel persze csak egy maroknyian foglalkoztunk, a szőrszálhasogatástól már „enyhén zakkant” kritikusok, a nép viszont jókedvűen „kikapcsolt” a Whitesnake, Led Zeppelin, Deep Purple, Free, AC/DC, Judas Priest,… klasszikusaira. Az éjszaka még hosszú volt! Forró, jókedvű és vágytól izzó! Ez hát a San Di Ego rock ‘n’ roll! Pillanatok alatt lángra kapó, rámenős régi ismerős! A rockos botrány bűnös miséje! Egy jó adag kemény acél egyenesen a homlokodba!
Képgaléria
