Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Jorn
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 73:35
Értékelés: 4/5
A hiperaktív Jorn Lande az az énekes, akit minden zenész szívesen látna a csapatában, ha a klasszikus hard rock iskola, sőt a heavy metal hagyományáról van szó. Jorn Lande a Jorn nevű zenekarával a mai napig hét stúdióalbumot adott ki. A fickó egyszerre több zenei fronton is aktív. Éppen ezért nemrég újra ki kellett lépnie a német power metal banda, a Masterplan tagjai közül. Egyszerűen nem bír el mindent. Itt van az Allen/Lande projekt, itt vannak a vendégszereplések, mint például nemrég Arjen Anthony Lucassen új albumán, itt van a Jorn zenekar karrierje, és így tovább…
Ezúttal a munkamániás énekes közel 74 percnyi zenével kényeztet minket, amelyet orkeszterhangszerelésekbe öltöztetett. Ha végigfutsz a „Symphonic” számlistáján, hamar rájössz, hogy a súlypont a friss stúdióalbumon, a „Bring Heavy Rock To The Land”-en van, mindössze három feldolgozás kapott helyet, plusz néhány szám a régebbi Jorn-albumokról, a „Lonely Are The Brave”-ről, a „Spirit Black”-ről és az „Out To Every Nation”-ről.
Üdvözlendő lépés, amely afféle logikus művészi kihívás ennek a zenésznek az érési útján. Az Allen/Lande projektben végzett munka és az kiváló multiinstrumentalistával, hangszerelővel és producerrel, Magnus Karlssonnal való együttműködés biztosan hatott az ötlet megformálódására. Jorn Lande ezért néhány saját szerzemény alapvető riffszerkezetét is átdolgozta, így több tér szabadult fel az orkesztrációknak. Természetesen Jorn Lande az élre azokat a számokat választotta, amelyek a leginkább kínálták magukat, és a zenekarral párosítva a legmeggyőzőbben szikráznak.
A nyitó I Came To Rock ideális választás, és biztosan az album csúcspontja. A friss „Bring Heavy Rock To The Land” záródala, és remekül egyensúlyoz a versszakból az előrefrázison át építkező drámai, színpadias hangulat, valamint a refrén dallamának tökéletes kiaknázása között, amibe az orkeszterhangszerelés rendkívül ízlésesen és hatásosan illeszkedik. Az összecsapás sikerült. Jorn, „Broadway”-stílusban. Viccet félretéve: a Jorn-életmű rajongóit el fogja varázsolni, főleg azokat, akik ismerik az Allen/Lande projektet, ahol a billentyűs hangszerek és a szimfonikus hangszerelés fertőző ereje fontos szerepet kap.
A lemez nem kerülte el három feldolgozás beválogatását, ami Jorn albumainál már szinte bevett gyakorlat. A Rock N’ Roll Children, amelynek eredetije Ronnie James Dio „Sacred Herart” albumán (1985) található, valószínűleg az egyik ritka szám a Jorn eddigi, sajnos már elhunyt hőse, a rockének Bibliájának szerzője előtti főhajtásai között, amelyet Jorn még nem dolgozott fel a maga képére! Dióval kapcsolatban ugyanis továbbra is „megszállott”. Az új, kiváló változat sikerének kulcsa megint a drámai pillanat fokozatos építésében rejlik, a versszaktól a dallamosan ragadozó refrénig. A lemez közepén a Masterplan-szám, a Time To Be King orkeszteres változata kapott helyet (ez már a „Bring Heavy Rock To The Land” albumra is felkerült), a „Symphonic” végén pedig, nagyjából várhatóan, Jorn új Dio-megszállottságának lenyomata, a Black Sabbath-klasszikus Mob Rules, amely a „Bring Heavy Rock To The Land” bónuszdalaként csak a japán piacra jelent meg! Igazi elveszett (és megtalált) gyöngyszem a kiváló Like Stone In Water beválogatása is, amely eredetileg Jorn japán bónuszdala volt a „Lonely Are The Brave” albumról (2008).
A kivételesen erős első részt a Rock N’ Roll Children után a Sabbath-os, késő romantikus vonalú Jorn-szerzemény, a The World I See erősíti, amely magasan tartja a bombasztikus, pompás fertőzőerő szintjét Jorn merész rock–klasszikus összecsapásában.
Az album közepén ingadozást fogsz érezni. A Burn You Flame („Spirit Black”, 2009) nem viszi át olyan hatásosan a „Broadway”-stílusba, mint az első három szám. Nála sikeresebb ebben a Man Of The Dark („Lonely Are The Brave”, 2008). Érdekes a Black Morning is, amely az új hangszerelési ruhájában még Hendrix hangszerelésének halvány visszhangjait is megidézi, Michael Kamen rendezésében, az „In From the Storm” albumról (Spanish Castle Magic, Little Wing).
Érdekes, hogy Jorn mindig is azokból a úttörő zenekarokból merített ihletet saját dalaihoz, amelyek megalapozták és megszilárdították a hard rock iskola hagyományát, mint a Deep Purple, a Rainbow, a Whitesnake, a Black Sabbath nyolcvanas évekbeli változatai, és következésképp a Dio. Ezek az együttesek a dallamosság kibontásában annyira ravaszok, hogy rockhagyományukat gyakran könnyedén össze lehet kötni az orkeszterhangszerelés kiindulópontjaival.
A „Symphonic” kiváló színfoltja a Behind The Clown („Out To Every Nation”, 2004), ahol lenyűgöz a kelta hangulatú dallamok remek melankolikus melosza, az orkesztrációk előtérbe lépnek a rockvibráció elé, és határozottan átveszik az uralmat a számban. Különösen jólesik Jorn érzékeny éneke, amellyel újra és újra olyan diadalmasan bemászik a bőröd alá. Lande nagy rajongója Kate Bushnak és a munkásságának. Ezen a ponton érezni ezt a köteléket. Az album erőteljesen vibráló zárását egy újabb csúcs felé viszi a frissebb A Thousand Cuts kiváló változata a friss „Bring Heavy Rock To The Land” albumról (2012), amely lezárja a kompiláció elején megkezdett történetet. Mob Rules nélkül pedig persze nem mehet!
Ez a válogatás természetesen ingadozik abban, mennyire sikerül a klasszika és a rock közti kémia! De nincs rossz pillanat, nincs olyan, amely ne lenne meggyőző és hiteles a maga rendezésében. Jorn megint elhipnotizál fantasztikus hangjával, amely színes, dinamikusan rugalmas, és rövid idő alatt is számos arcot, sok érzékenységet, sok színes érzelmi állapotot képes megidézni. Jorn Lande tehát továbbra is az az énekes, aki vokális kifejezőerejével megint csak nem hagy majd levegőt venni! És továbbra is a rockiskola képzett énekeseinek első ligájában marad!
Ez az album nagy jelentőségű Jorn Lande számára, mert hatni fog a Jorn zenekar következő stúdióalbumának ötleteit övező hangszerelésre. A dallamosság, amiből a Jorn zenéjében amúgy sincs hiány, e lemez – a rock és a klasszikus elemek kiváló összecsapása után – azt bizonyítja, hogy a dallami elv a jövőbeli Jorn-kiadványokon még elmélyíthető és kiszélesíthető. Ezért nem lenne felesleges, ha az énekes még gyökeresebben kacérkodna a billentyűs hangszerek használatával a Jorn következő stúdióanyagain, hiszen a „Symphonic” orkeszterfigurái teljesen egyedi hangulatot, energetikai vibrációt, kedélyállapotot teremtenek, amely végig mágikus, vonzó, és a rockerő meg a hallgathatóság elért egyensúlyában hipnotikusan fertőző! Ennek gyümölcse a klasszikus zene és a rockzene nyelvének meggyőzően megszőtt párbeszéde.
Ez a lemez kötelező nemcsak a Jorn zenekar összes rajongójának, hanem mindenekelőtt Jorn Lande-rajongóknak, énekesként. A „Symphonic” új dimenziókat kapott zenei arzenálja így sajátos zenei élmény, az ilyen zenei próbatétel pedig végső soron Jorn Lande alapvető célját is szolgálta: hogy a híveknek egy új, némileg más énekbeli és zenei kifejezésmódot nyújtson.
Felállás
Jorn Lande – ének
Jimmy Iversen – gitár
Tore Moren – gitár
Nic Angileri – basszusgitár
Willy Bendiksen – dob
Lasse Jensen – orkeszterhangszerelések
Produkció
Jorn Lande
Számlista
1. I Came To Rock
2. Rock And Roll Children
3. The World I See
4. Burn Your Flame
5. Man Of The Dark
6. My Road
7. Time To Be King
8. Black Morning
9. Like Stone In Water
10. Vision Eyes
11. War Of The World
12. Behind The Clown
13. A Thousand Cuts
14. The Mob Rules
