Fotók: Nina Grad
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 01. 24.
Látogatók száma: 90
Jegyár: 4,00€
Néha eljönnek a nagy napok, amikor a szlovén metal új albumot kap. Csúcsalbumot! „Vrhunsku”! Olyat, amiről sokat beszélgettünk, amibe nagy reményeket fektettünk. Szorítottuk a kezünket, de bölcsen hallgattunk, vártunk, és? Megvártuk. Itt van! Az Eruption második stúdióalbuma a Tenses Collide – a RockLine-recenzió ITT olvasható. Második lemeze annak a zenekarnak, amely a szlovéniai thrash metal revival hullámában bukkant fel 2005-2006-ban – ez nem sokkal azután érkezett, hogy két évvel korábban a Negligence sikeresen megtörte a jeget.
Az Eruption végig, szórványosan, de folyamatosan színpadra lépett. A zenekar tehát nem merült téli álomba a „Lifeless Paradise” megjelenése után! Épp ellenkezőleg. Szlovén viszonyok között viszonylag rövid, három éves szünet után összehozták a stúdióutódot.
A RockLine és az Eruption régi ismerősök. Még a születési évünk is ugyanaz (2006). Egyfajta „Bonded by Blood”-szövetségről a médium és a zenekar között tizenegy RockLine-koncertbeszámoló tanúskodik, amely az Eruption különböző szlovéniai fellépéseiről készült 2006 és 2013 között. Az Eruptiont általában a szokásos fesztiválprogram közepén, vagy előzenekarként láttuk. De ez az este az Orto barban különleges volt. Az irányítást ezúttal teljesen az Eruption tartotta a kezében, főszereplőként!
A Lintver kiváló választás volt a bemelegítő előzenekar szerepére, amely este tíz előtt negyed órával rohamozta meg a „Kadilnice of death” mostani kiadását. A helyszín igazi metalszellemben lüktetett, pont úgy, ahogy az ilyen eseményeken csak vágysz rá. Olyan este volt, amely a tántoríthatatlan metalszívek és -lelkek szilárd, harsány támogatása mellett még sokáig nem fakul ki az emlékezetből. A Lintver készen áll a stúdiódebütre, bár már túlságosan régóta ügyeskednek vele. Rengeteg színpadi kilométer van viszont a hátuk mögött, és ez az Orto barban is beigazolódott, mert a kvartett kivételesen magabiztos játékkal alaposan felheccelt egy csomó metalos lelket nyakmozgásra és végtagrázásra. Dune, Cop Killer? Heh… a fejeknek repülniük kell! Thrash metal a Slayer primitív eredetiségének visszfényével, olykor a Sepultura törzsi vonásaival. Háromnegyed óra alatt elkárhoztunk! Bocsánat nélkül! Olyan csapat, amelynek megvan a maga kidolgozott „Evil Plan”-je és karizmája. A hangzás is nagyon jó volt a teremben, amíg tartott a játék.
Az Eruption láthatóan fejlődik! Fellépésről fellépésre. Ennek a felfelé ívelő pályának a csúcsát az Orto barban adott koncert jelentette. A csapat szilárd egységgé nőtt, és szőrmentén mondhatom, hogy jelenleg az egyik legerősebb szlovén metalformáció, ha az anyag színpadi előadásáról beszélünk. Ez viszont nem lenne a „Tenses Collide” nélkül, mert csiszoltsága a zenekar rendkívüli dacának manifesztuma, amely megzabolázhatatlan vágyat hordoz, hogy a legőszintébb fényben szabadítsa el a bestiális, ősi dühöt, amelyet az Eruption zenei víziójának thrash metaljával lehet megidézni!
Bay Area, megfűszerezve a korai Helstar speed metal elemeivel? Valószínűleg van benne valami. Amikor belevág egy olyan szám középső hangszeres szekciója, mint a Selfcaged, azonnal világos, milyen messzire hajtotta a zenekar a zenei víziót. A szám már a nyitányában igazi intravénás riffméreg, ami csak olajat öntött arra a tűzre, hogy a színpad előtt amúgy is magától beinduljon a moshpitek forrongó sorozata. A koncert alatt a közönségben „keményfejűen” püfölt össze néhány alaposan felfegyverkezett, alkoholtól fűtött metalos Conan-akrobata. Az energia kivételes volt. A közönség reakciója is kivételes! A dráma csúcsa? Biztosan az Empty Shells utolsó harmada. Mesteri! Kompromisszummentes induló, amely nem ejt foglyot, nem ismer kegyelmet. Magabiztosság és fókusz szinkronban, teljes hatásban, egy telivér kivégzésben.
Az ötös viszont véres verítéket izzadt mindazért, ami ma a színpadról sugárzik! A felállás gyökeres átalakítása vezetett a végső sikerhez, és ahhoz, hogy a cél, a kézzelfogható zenei tartalom megvalósuljon! Ez Andrej Škof basszusgitárosként való beépülésével kezdődött, a villámgyors minőségi ugrást pedig a rutinos dobosmester, Ivan Cepanc (Dickless Tracy) és egy újabb kiváló gitárvirtuóz, Andrej Čuk csatlakozása hozta el. Mindeközben Buco folyamatosan érik vokális géppé, amely Russ Anderson (Forbidden), James Rivera (Helstar) és a fiatal Warrel Dane a Sanctuary korszakából vett legjobb pillanatait idézi! Nem csoda, hogy időnként kicsúszik egy-egy „halfordos” is. Andrej Čuk és Tim Tajič duója így egy araszra van a Negligence gitárpárbajainak eleganciájától, a régi jó DYZ / Švigelj páros nyomában, a két srác közötti színpadi kémia és összhang kivételes. Rengeteg részleges szólórész van, amelyeket a gitárosok a kidolgozott, összetetten felépített középső hangszeres részekben osztanak meg egymás közt. Ez jókora adag teljes éberséget és szemkontaktust követel a tagok között. Buco az este igazi színpadi szörnyetegének bizonyult. Remek énekteljesítmény, meggyőzően odacsapott a legmagasabb regisztereknek. A zenekar kivételes szerves keménységet, kémiai összetartozást és koherenciát varázsolt a színpadra, egyetlen mega-lavinává olvadva, gránátrobbanásszerűen, egy elsőrangú ó-iskolás thrash metal revival lecke formájában, amelynél jobb manifesztumra ezekben az időkben aligha lehet számítani.
Nem először láttam élőben az Eruptiont. És nem is utoljára. De az Orto barbeli este az eddigi összes megélt koncertjük közül messze a leghipnotikusabban ejtett ámulatba és ragadott magával. Az új „Tenses Collide” album erényeivel és azzal a színpadi formával, amelyet az Eruption ma mutat, a srácok készen állnak a külföldi színpadok megrohamozására, hogy a thrash metal rajongói a világ más tájain is megismerjék őket! A Negligence mellett az Eruption a „Tenses Collide”-dal büszkén ott van a szlovén zenekarok élmezőnyében, és reméljük, hamarosan követi még néhány a „szerénytelen” keretből, amely a szlovén thrash metal terepén létezik. A megmutatott lendületből egyértelmű, hogy az Eruption zeneileg tovább fejlődik és növekszik. Csak azt reméljük, hogy nem fogy el a lendületük, nem pihennek meg a dicséretek babérjain, hanem kitartóan harapnak tovább. Büszkék lehetünk, és némi szerénytelenséggel azt is állíthatjuk, hogy Szlovéniában jelenleg a „thrash metal revival” legjobb művei születnek. Világviszonylatban.
Képgaléria
