Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Whitesnake
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1978
Játékidő: 38:20
Pontszám: 4/5
A „Trouble” a brit hard rock bajnok Whitesnake stúdiós bemutatkozó nagylemeze volt. A zenekar pályafutása első szakaszában (1978-1984) elsősorban rendkívül szívvel-lélekkel játszó blues rock csapatként lett híres, amelynek eleinte véresen meg kellett küzdenie a nagyobb médiafigyelemért, és éppen ezért minden egyes új szám megírásába és eljátszásába teljes szívével-lelkével vetette bele magát. A banda feje, a megjavíthatatlan énekes-csábító David Coverdale már az egy hónappal korábban megjelent „Snakebite” EP-n (1978) szövetséget kötött a híres producerrel, Martin Birch-csel, aki korábban a Deep Purple, Coverdale előző zenekara néhány legjobb stúdióteljesítményének elkészítésében is részt vett.
David egy másik egykori Deep Purple-munkatársat is meg tudott nyerni az együttműködésre, méghozzá a billentyűs legenda, Jon Lord (1941-2012) személyében. A Whitesnake eredeti billentyűse egyébként Brian Johnston (ex-Streetwalkers) volt, de ő semmiképp sem felelt meg Coverdale igényes ízlésének, ezért az énekes abban reménykedett, hogy a Procol Harum egykori orgonistája, Pete Solley lesz a megfelelő választás. Solley sem maradt sokáig a bandában, mert fontosabb produceri kötelezettségei akadtak, így távoznia kellett.
Így ugrott be a színre a tapasztalt Lord, aki a Deep Purple felbomlása után a rövid életű Paice, Ashton & Lord projekttel próbálta felfrissíteni a karrierjét. Ebben a Purple dobosa, Ian Paice is részt vett, a Whitesnake egy másik leendő tagja. A billentyűs legenda a bandához, amely Micky Moody és Bernie Marsden gitárpárosával már amúgy is gazdag gitárharmónia-kínálattal rendelkezett, a bő tapasztalat mellett további hangzásbeli mélységet is hozott orgonás és szintetizátoros mesterségének széles tárházával. Az eredeti dobost, Steve Plantet, aki a „Snakebite”-on játszott, Dave Dowle (ex-Streetwalkers) váltotta, akiről az a rendkívül érdekes tény, hogy alig 13 évesen a Genesis egykori gitárosával, Steve Hackett-tel megalapította első zenekarukat, a Canterbury Glasst.
A „Trouble” – melynek címe Coverdale elmondása szerint onnan ered, hogy a felvételek alatt született meg az énekes első gyermeke – teljes fényében mutatta be az ütősen megszólaló blues rock zenekart, tele szenvedélyes lendülettel, amit David érzelmileg mindig rendkívül gazdag hangja röpített szárnyra, és izzó vággyal, hogy bizonyítsák dalszerzői és hangszeres tudásukat. A „Take Me With You” olyan robbanásszerű nyitány, amilyet az igazi hard rockeres vagányoktól várunk: számos kihegyezett gitárfutam, ízlésesen megkent Hammond-orgonavonalak és temperamentumos dobos-vágta jellemzi, miközben Coverdale hatalmas hangjának színe végig szenvedélyes vágyakozástól hajlik és vonaglik.
A gyakran kissé sekélyes, többnyire szerelmes, még gyakrabban erotikusan fűszerezett szövegek a pályájuk során rendszerint a kritikák fő céltáblái voltak, de aki ismerte Coverdale természetét, és tudta, hogy a félénk fiatalemberből gyakorlatilag egyik napról a másikra a nagy stadionok reflektorfényébe került, amikor a Deep Purple tagja lett, az sokkal könnyebben megértette, miért foglalkoztatták mindig ennyire az érzéki líra és a puszta szexualitás határán mozgó üzenetek, no meg a „fehér kígyója”.
A rendkívül dallamos, mulatós „Love to Keep You Warm” is, amely Moody és Marsden egyszerű, de nagyon ízléses gitárjátékából, Lord susogó orgonájából és nagyon fülbemászó refrénből épül fel, arról szól, hogy a szenvedélyes férfi egy női test melegére vágyik. A banális című „Lie Down (A Modern Love Song)” újabb „party”-szám, szinte táncritmussal a kicsattanó orgona- és zongorafutamoknak és a megvágott élű gitárfrázisoknak köszönhetően, miközben az erotikusan fűszerezett refrént ízléses többszólamúság kíséri. A „Day Tripper” keményen rockos változata meglepően sikerült feldolgozása a The Beatles örökzöldjének, mert a központi vokális harmónia kivételesen jól áll Coverdale hangjának, a testes, effektezett gitárfutamok és Lord billentyűs bűvészkedései pedig kópés, kacér hangulatot adnak hozzá.
A gyors tempóban száguldó „Nighthawk (Vampire Blues)” különösen elkápráztat a két gitármester szédítő bravúrjaival, amelyeket Murray csörömpölő basszusvonalai határozottan megtámogatnak – ezekben ott van a jazz fusion fuvallata is. Ezt tovább erősíti Lord rövid, de szenvedélyes orgonaimprovizációja. Itt jól hallható, milyen virtuózokat gyűjtött maga köré Coverdale, akik túlléptek a szokásos blues rock teljesítmények szigorú műfaji korlátain. A nosztalgikus hangulatú „The Time Is Right For Love” már majdnem a korai dallamos rock/AOR határán jár, amellyel a nyolcvanas években jóval többet kacérkodnak majd. Itt is fenséges harmóniák uralkodnak a két gitáros között, összetett basszusvonalak és bonyolult billentyűs finomságok kísérik, Coverdale éneke pedig ezúttal közelebb áll a tiszta lírai vallomáshoz, mint a szégyentelen erotikához.
A címadó dal – ahogy várható – tősgyökeres blues rocker, vagány gitárfrázisokkal, éteri kísérővokálokkal és David bosszús-frusztrált énekével, amelyet a „mindennapi gondok” nyomasztanak. Moody és Marsden itt ismét nagyon szépen osztozik a vezető gitárszóló szerepén. A magányos, de kiváló instrumentális „Belgian’s Tom Hat Trick” ritka, kissé humoros pillanat: az élénk boogie-ritmusoknak, az élén a könyörtelen dobátmenetekkel, a vad gitárfutamoknak és az orgonás orgiáknak hála hiteles kocsmahangulatot teremt.
A „Free Flight” újabb temperamentumos blues rocker egy csipetnyi funkkal és r’n’b szeszélyekkel, ahol leginkább az összetett, mindenekelőtt dallamos vokális harmóniák nyűgöznek le, Bernie Marsden meglepő főszereplésével az éneklésben, bár Davidet támogató „sorstársai” élessége és virtuozitása ismét elhanyagolhatatlan. A záró „Don’t Mess With Me” az egész album egyik legütősebb pillanata, ahol Coverdale úr szenvedélyes énekével bebizonyítja, hogy vele nem érdemes packázni, amikor húsos jóságokra éhes, miközben társai hűségesen fedezik vad gitár- és orgonafutamokkal, csörömpölő basszusvonalakkal és megalkuvást nem ismerő dobpergésekkel.
Abban az időben, amikor a „régi rock” a punk és a disco előretörése közepette a kereskedelmi médiában túlélt, „dinoszauruszkorabeli” dolognak számított, a Whitesnake bátran, a korabeli divatdiktátumokkal mit sem törődve a „Trouble”-n a hard rock blueses dallamvilággal átitatott formáját égette. A legjobb hard rock zenekarok csúcsára vezető út innentől már csak formalitás volt.
Felállás
David Coverdale – ének
Micky Moody – gitár
Bernie Marsden – gitár, ének a „Free Flight”-on
Neil Murray – basszusgitár
Jon Lord – billentyűs hangszerek
Dave Dowle – dob
Producer
Martin Birch
Számlista
1. Take Me With You
2. Love to Keep You Warm
3. Lie Down (A Modern Love Song)
4. Day Tripper
5. Nighthawk (Vampire Blues)
6. The Time Is Right for Love
7. Trouble
8. Belgian Tom’s Hat Trick
9. Free Flight
10. Don’t Mess With Me
