Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Whitesnake
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1978
Értékelés: 3.5/5
A kígyóénekes David Coverdale 1978 közepén, két rendkívül jó szólóalbum után megunta az egyedül zenélést, és a gitárvarázsló Micky Moodyval új zenekart alapított Whitesnake néven. Az együttest eredetileg kompakt, őszinte blues rock formációnak szánták, gyökerei pedig David White Snake nevű kísérőzenekarába nyúltak vissza. Coverdale és Moody még két blues-rajongót csábított az új bandába: az innovatív gitáros Bernie Marsdent (ex-Wild Turkey, Babe Ruth, Paice, Ashton & Lord), valamint a jazz fusion/prog rock háttérrel megáldott basszusgitárost, Neil Murrayt (ex-Gilgamesh, Colosseum II, National Health, Babe Ruth). A dobok mögé Steven Plant ült be, aki hamar továbbállt, így mire megjelent a Whitesnake első stúdiólemeze, a „Trouble”, már David Dowle vette át a helyét.
A „Snakebite” 1978-ban eredetileg EP-ként jelent meg, a legendás brit blues/hard rock bajnokok hosszú és viharos pályafutásának első kiadványaként. Csak később, ugyanazon év szeptemberében adták ki újra bővített LP-formában, extra dalokkal, ezért sokan tévesen a zenekar első albumának tartják a „Trouble” helyett. A első fele, vagyis az eredeti EP, teljesen új szerzeményeket tartalmazott, amelyeket a fent említett első Whitesnake-felállás hozott létre, a maradék négy dal viszont Coverdale második szólóalbumáról, a „Northwinds”ről (1978) származik. Két gitáros, Moody és Marsden jelenléte jelentősen gazdagította a zenekar gitárhangzását, és számos kiváló kettős harmóniával járult hozzá a lemezhez, miközben Coverdale Murray személyében az akkori rockvilág egyik legjobb basszusgitárosát szerezte meg. A legjobb nevek összeszedése a „szabad rockpiacról” egyébként állandó gyakorlat lett Coverdale egész Whitesnake-es pályafutása alatt.
A „Come On” a várakozásnak megfelelően energikus nyitány, az ütőerő és a finomság sikeres keveréke, Coverdale hangja a dühös és a pajkos között váltakozik, mögötte számos élesre fent gitárfrázis támogatja, közülük is kiemelkedik Moody szenvedélyes szólója. A „Bloody Mary” lendületes, szinte táncos blues rocker zongoraritmusokra építve, amely egy éjszakai bár hangulatát idézi, ahol Coverdale erotikus fantáziái öltenek testet a formás táncosnő, Mary alakjában. Itt kerül először világosan előtérbe a két gitáros közti kettős harmónia.
A „Snakebite” legjobb pillanata viszont a megrázó r’n’b-ballada, az „Ain’t Love In the Heart of the City”, amely az amerikai blues- és soulzenész, Bobby „Blue” Bland dalának feldolgozása (az eredeti szerzők Michael Price és Dan Walsh). Ez lett a zenekar első slágere, és a mai napig rendszeresen játsszák koncerteken. David vágyakozással és fájdalommal teli éneke, melankolikus gitárbetétek kíséretében, felejthetetlen érzelmi vallomást kínál, és végsőkig feszülő hangszálakkal tárja fel sebzett szívét. Moody és Marsden finom gitárharmóniái alaposan megfűszerezik a nosztalgikus hangulatot, amely a teljes Whitesnake-történet egyik legjobb pillanata. A „Steal Away” egy újabb füstös blues rockos darab, amely a „részeg” gitárharmóniáknak és a lassú ritmusoknak köszönhetően kissé az amerikai déli rock ízét hordozza. Coverdale ismét nem fukarkodik a közbeszúrt szenvedélyes sóhajokkal, amelyek mindig is énekstílusának egyik legfőbb ismertetőjegyei voltak.
A „Keep On Giving Love”, amely a lemez záró, négy dalból álló blokkját nyitja, és amelyek eredetileg a „Northwinds”en jelentek meg, a legjobb blues rock modorban épül fel. Az örök énekes csábító itt ismét szenvedélyes csibészséggel nynyűgöz le, miközben Moody gitárfinomságai végig irigylésre méltó érzékenységen alapulnak. Meg kell jegyezni, hogy ezt a négy szerzeményt nem játszották újra az első Whitesnake-felállással, hanem közvetlenül a „Northwinds”ről származnak, és többek között a Deep Purple basszusgitárosa, Roger Glover is szerepel rajtuk szintetizátoron. A „Queen of Hearts” robbanékony blues rocker ingerült gitárfutamokkal és harcias hangulatú Daviddel. Atmoszféráját tekintve akár a korai Whitesnake-korszak tipikus, ütős blues rock kompozíciójának prototípusaként is emlegethetnénk, magas erotikus feszültséggel.
Az „Only My Soul” című kiváló balladán, amelyen számos finom hangszerelés uralkodik, David teljes fényében ismét megmutatja hatalmas énektudását és kivételes érzelmi tartományát, amelytől a leghidegebb jég is elolvadna. Különösen lenyűgöznek a szintetizátorbetétek, amelyek a dalnak, amelyet már David gyönyörű énekteljesítménye is a pályafutása legjobb balladái közé emel, még ambientes mélységet is adnak. A záró „Breakdown” élesre fent gitárfrázisokra épül, a ritmusszekció, főleg a dobok, ezúttal teljes gőzzel dolgozik, és hűen támogatja Coverdale dühös énekmegközelítését.
A „Snakebite”, amely eredeti EP-ként még David Coverdale’s Whitesnake néven jelent meg, kiváló bemelegítés volt a zenekar első nagylemeze, a „Trouble” előtt, amelyen Coverdale mellett egykori Deep Purple-s sorstársa, a legendás billentyűs, Jon Lord is feltűnt. A tömeges népszerűséghez vezető, „csillagok felé” vezető út innentől lassan, de meredeken ívelt felfelé, bár az első években vért kellett izzadniuk a médiamegjelenésért, hiszen egészen 1980-ig Amerikában gyakorlatilag ismeretlenek voltak.
Felállás
David Coverdale – ének
Micky Moody – gitár
Bernie Marsden – gitár
Neil Murray – basszusgitár
Steven Plant – dob
5-8. dal:
David Coverdale – ének
Micky Moody – gitár
Tim Hinkley – zongora
Alan Spenner – basszusgitár
Steven Plant – dob
Lee Brilleaux – szájharmonika
Roger Glover – klavinet, tehéncsengő, Arp 2600 szintetizátor
Graham Preskett – hegedű
Produkció
Martin Birch és Roger Glover
Dallista
1. Come On
2. Bloody Mary
3. Ain’t No Love in the Heart of the City
4. Steal Away
5. Keep On Giving Me Love
6. Queen of Hearts
7. Only My Soul
8. Breakdown
