Előadó: Avtomobili
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2008
Játékidő: 68:35
Értékelés: 4.5/5
A Studio 14 ritkán megy el szó nélkül egyetlen olyan szlovén előadó mellett sem, aki pályája során legalább egy kicsit is megérintette a rádióhullámokat, anélkül hogy fellépést ne ajánlott volna neki. A nova gorica-i Avtomobili, a szlovén zenei színtér egyik legcizelláltabb art pop rock zenekara 2008 tavaszán itt adott egy koncertet, amely nem egészen 70 perc alatt, időrendi sorrendben mutatta be a zenekar zenei örökségének fejlődését. „Semmi több” – mondják maguk is szerényen –, csupán egy ártatlan rádiós gyakorlás volt tizenöt dal eljátszásával.
Az Avtomobili zenéjét időtlen művészi életműnek tartják, a Vuksanovič fivérek szigorúan körvonalazott art-párosának kivételes alkotói teljesítményének, amely a zenekar hosszú pályája során rengeteg örökzöldet hozott a rádióba, és ezek nap mint nap ott csengenek a fülünkben. Ahogy az egyik daluk címe mondja: Skozi leta, azaz az évek során.
Az 1984 és 2006 között megjelent albumok, hogy gyorsan felsoroljuk őket: „Mjesec je opet pun” (1984), Dugo toplo ljeto (1985), Krenimo (1987), Mraz (1992), Skozi leta (1994), Navaden dan (1997), Enakonočje (2000) és Mesta železniških postaj (2006), a zenekar pályájának legismertebb pillanataival sűrítve kerülnek elő, nem egészen hetven percbe zsúfolva. Közben elképesztő felismerés, milyen messzire jutott az Avtomobili artisztikus fejlődése. Ez a legrégebbi daloknál látszik a leginkább, mint az Ona nosi uniformu és a Prljavi jezik. Az utóbbi igazi jazzes kontúrt kap, ugyanakkor megmutatja a közönségnek az új gitáros, Boštjan Andrejc „Bushy” markáns egyéniségét, akinek az új állandó tagként hirtelen bele kellett lépnie Alan Jakin cipőjébe, amely sok gitárosnak túl nagy lett volna.
A „Mesta železniških postaj” megjelenése után rövid időn belül a zenekar sikeresen beillesztette „Bushyt” a felállásba. Az átállást biztosan megkönnyítették a gitáros gazdag tapasztalatai, amelyeket a Night Jump zenekarban szerzett hosszú évek alatt, ahol a gitárjáték sokrétű nyelvét kellett kiépítenie. És pontosan ilyen gitárosra van szüksége az Avtomobili zenei örökségét jellemző sokszínűséghez. Az Avtomobili „Bushyval” az énekharmóniák hangszerelésében is nyert. „Bushy” ugyanis nagyon jó énekes is, amit a zenekar ügyesen ki is használ: betölti vele a Marko versei közötti teret (Enakonočje, Drugačno nebo), de gyakran „dupláz” is (olvasd: megkettőzi) Markót a refrénekben, ami sűrűbbé teszi a színpadi pillanatok harmóniáját.
Sokkal szerkezetesebben mozgalmas, melegebb és élénkebb a megújult Avtomobili hangzása a színpadon 2008-ban. Marko Vuksanovič (kizárólagos) átlépése az énekes szerepbe egy újabb helyet szabadított fel a csapatban. Ezt David Šuligoj töltötte be. A basszusvonalak dallamosságának és a dinamikának a növekedése Šuligoj érkezésével érezhetőbb, mint valaha, ami a zenekar art-elemét még jobban előtérbe helyezi. „Bushy” gitárnyelvének ügyes beépítésével, az Avtomobili egyik pillérével, a billentyűs Mirko Vuksanovičcsal folytatott mindig megbízható párbeszédben, az art-expozé a zenekar pop-rockos prédikációjában még soha nem hatott ennyire lágyan, hajlékonyan, csábítóan és érzékien. A megújult Avtomobili előadói erejét a kivételes ballada, a Hvala za pisma koronázza meg, ami önmagában is a koncert egyik csúcspontja. A „Klub klubov” felvétel építőelemeinek kémiai intenzitása sosem gyújtana ilyen teljes hatással Marko Vuksanovič egyedülálló énekmegközelítése és egyedi hangszíne nélkül. A meleg, simogatóan bársonyos előadásmód hatékonyan alkalmazkodik, és mesterien kelti életre a szövegsorok érzékeny üzeneteit. Ismét ott tartunk, hogy olyan daloknál, mint a Hvala za pisma, ehhez hajszálnyira közelít a Gorica, és éppen ezekben a különösen kifinomult pillanatokban kúszik Marko egyedi, végig kellemesen tapintható, rendkívül fertőző hatású énekjellege intenzíven a bőr alá.
Itt vannak az örökzöldek: Sama, Ljubezen, Skozi leta, Gospodar az est különleges vendégével, Zoran Predinnel, aki szimbolikusan némiképp viszonozza az Avtomobili szívességét, Enkrat v življenju,… Nem hagynak levegőhöz jutni a rezgésben, amelyet ez az egyedülálló klubszíntér-dokumentum nyújt, a 140 fős, zsúfolt kis térben.
Az Avtomobili négy évvel a Studio 14-es fellépés után kiadta a „Pozna pomlad” albumot (2012), és ezt az eseményt a zenekar fennállásának 30. évfordulóján, a Cankarjev domban tartott koncerttel ünnepelte különleges vendégekkel, teljesen más környezetben, ismét teljesen megtelt Linhartova dvoranában. Reméljük, hogy a „Klub klubov” kiadást a Cankarjev dom-beli felvétel is gazdagítani fogja, mert érdekes lesz összehasonlítani az örökzöldek tartalmának további fejlődését, valamint az artisztikus érést, amelyről az új album, a „Pozna pomlad” dalai tanúskodnak.
Az Avtomobili tehát a rádión nevelkedett zenekar. A „Klub klubov” albumborítója ugyanis szimbolikus értékű. A Val 202 és a zenekar együttműködését jelképezi. A borítón egy rusztikus rádiómodell látható, rajta a zenekar tagjai színpadi átéléssel. Két partner kölcsönös növekedéséről van szó, ismét sokatmondóan: „Skozi leta”.
Felállás
Marko Vuksanovič – ének
Mirko Vuksanovič – billentyűs hangszerek
Boštjan Andrejc „Bushy” – gitár
David Šuligoj – basszusgitár
Marko Lasič – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Zoran Predin – ének a 8. dalban
Produkció
Avtomobili
Számlista
1. Mjesec je opet pun
2. Ona nosi uniformu
3. Prljvi jezik
4. Sama
5. Enkrat v življenju
6. Ljubezen
7. V mrzlih dvoranah
8. Gospodar
9. Skozi leta
10 Argenitna
11. Hvala za pisma
12. Navaden dan
13. Enakonočje
14. Gorica
15. Drugačno nebo
Wait — correcting two slips above: the radio station is **Val 202** in the source as „Vala 202” (genitive), so the base form is „Val 202”, and the „Boštjan” and „Šuligoj” letters are kept as in the source. No other changes.
