Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés éve: 2008
Produkció: Avtomobili
Az album hossza: 68.35 perc
Műfaj: Art Rock / Pop
A Studio 14 ritkán megy el szó nélkül bármelyik szlovén előadó mellett, aki karrierje során legalább egy kicsit is belekóstolt a rádióhullámokba, anélkül, hogy fellépést ne kínálna neki. A nova goricai Avtomobili, a szlovén terep egyik legcizelláltabb art pop-rock zenekara korszakában, 2008 tavaszán adott ott egy koncertet, amely alig 70 perc alatt, kronológiai sorrendben mutatta be a csapat zenei örökségének fejlődését. „Semmi több”, mint egy ártatlan rádiós gyakorlat tizenöt dal eljátszására – mondják maguk szerényen.
Az Avtomobili zenéjét időtlen művészi életműnek tartják, a Vuksanovič fivérek szigorúan körülhatárolt art párosának kivételes alkotói teljesítményének, amely a zenekar hosszú pályafutása során rengeteg örökzöldet hozott a rádióhullámokra, és ezek nap mint nap szólnak a fülünkben. Az évek során – mondhatjuk sokatmondóan.
Az 1984 és 2006 között megjelent albumok – gyorsan felsorolva: „Mjesec je opet pun” (1984), Dugo toplo ljeto (1985), Krenimo (1987), Mraz (1992), Skozi leta (1994), Navaden dan (1997), Enakonočje (2000) és Mesta železniških postaj (2006) – legismertebb pillanatai alig hetven percbe sűrítve szólalnak meg. Hihetetlen felismerés, milyen messzire jutott művészileg az Avtomobili fejlődése. Ez leginkább a legrégebbi dalokon látszik, mint az Ona nosi uniformu és a Prljavi jezik. Utóbbi igazi jazzes kontúrt kap, ugyanakkor bemutatja a közönségnek az új gitáros, Boštjan Andrejc „Bushy” markáns alakját, akinek az új állandó tagként hirtelen bele kellett lépnie Alan Jakin sok gitáros számára túlságosan bő cipőjébe.
A „Mesta železniških postaj” megjelenése után rövid idő alatt a zenekar sikeresen beintegrálta „Bushyt” a felállásba. A fájdalommentes beilleszkedéshez bizonyára hozzájárultak a gitáros gazdag tapasztalatai, amelyeket a Night Jump tagjaként szerzett hosszú évek alatt, ahol a gitárnyelv sokrétű kidolgozására kellett építenie. Pontosan ilyen típusú gitáros kell az Avtomobili zenei örökségét jellemző változatossághoz. Az Avtomobili „Bushyval” a vokális harmóniák hangszerelésében is nyert. „Bushy” ugyanis nagyon jó énekes is, amit a zenekar ügyesen ki is használ: Marko versszakai közötti teret tölti ki vele (Enakonočje, Drugačno nebo), a refrénekben pedig gyakran „dublíroz” (azaz megkettőzi) Markót, ami sűríti a színpadi számok harmóniáját.
Sokkal szerkezetesebben mozgalmas, melegebb és élénkebb a megújult Avtomobili hangzása a színpadon 2008-ban. Marko Vuksanovič (kizárólag) az éneklésre váltása felszabadított egy helyet a csapatban. Ezt David Šuligoj foglalta el. A basszusvonalak dallamosabbá és dinamikusabbá válása Šuligoj érkezésével érezhetőbb, mint valaha, ami még jobban kiemeli a zenekar art-elemét. Amikor „Bushy” gitárnyelve ügyesen beépül a mindig megbízható párbeszédbe az Avtomobili egyik oszlopával, a billentyűs Mirko Vuksaničcsal, az art-expozé a zenekar pop-rockos „prédikációjában” még soha nem hatott ilyen lágyan, hajlékonyan, csábítóan és érzékien. A megújult Avtomobili előadói erejét a kivételes Hvala za pisma c. ballada koronázza meg, amely önmagában is a koncert egyik csúcspontja. A „Klub klubov” felvétel építőelemeinek kémiai intenzitása sosem gyúlt volna be ilyen teljes mértékben Marko Vuksanovič egyedi énekstílusa és hangszíne nélkül. Meleg, simogatóan bársonyos előadásmódja rugalmasan alkalmazkodik, és mesterien kelti életre a szövegek érzékeny jellegét. Megint olyan dalokhoz érkezünk, mint a Hvala za pisma, amelyhez egy araszra közel kerül a Gorica, és épp ezekben a különösen kifinomult pillanatokban kúszik Marko egyedi, végig kellemesen tapintható, erősen fertőző hatású énekhangja intenzíven a bőr alá.
Itt vannak az örökzöldek: Sama, Ljubezen, Skozi leta, Gospodar az est különleges vendégével, Zoran Predinnel, aki így valamiféle szimbolikus módon viszonozza az Avtomobili szívességét, Enkrat v življenju… Egy percre sem hagynak levegőhöz jutni abban a vibrálásban, amelyet a klubszíntér ezen egyedülálló dokumentuma nyújt, egy 140 fős, zsúfolt kis térben.
Az Avtomobili négy évvel a Studio 14-beli fellépés után kiadta a „Pozna pomlad” (2012) című albumot, és ezt az eseményt a zenekar fennállásának 30. évfordulóján a Cankarjev domban tartott koncerttel ünnepelte, különleges vendégekkel, egészen más közegben, ismét teljesen megtelt Linhartova dvoranával. Reméljük, hogy a „Klub klubov” kiadványt gazdagítja majd a Cankarjev dom-beli felvétel is, hiszen érdekes lesz összevetni a közös örökzöldek tartalmának további fejlődését, valamint a további művészi érést, amelynek bizonyítékát az új album, a „Pozna pomlad” dalai szolgáltatják.
Az Avtomobili tehát a rádión nevelkedett zenekar. A „Klub klubov” album borítója ugyanis szimbolikus értéket hordoz. A Val 202 és a zenekar együttműködését ábrázolja. A borító motívumán egy rusztikus rádiómodell látható, rajta a zenekar tagjai színpadi átéléssel. Két partner kölcsönös növekedéséről van szó, egyszer még sokatmondóan: „Skozi leta”.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.0 / 10
Számlista:
1. Mjesec je opet pun
2. Ona nosi uniformu
3. Prljvi jezik
4. Sama
5. Enkrat v življenju
6. Ljubezen
7. V mrzlih dvoranah
8. Gospodar
9. Skozi leta
10 Argenitna
11. Hvala za pisma
12. Navaden dan
13. Enakonočje
14. Gorica
15. Drugačno nebo
Felállás:
Marko Vuksanovič – ének
Mirko Vuksanovič – billentyűs hangszerek
Boštjan Andrejc „Bushy” – gitár
David Šuligoj – basszusgitár
Marko Lasič – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Zoran Predin – ének a 8. számban
