Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Magnum
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 1993
Játékidő: 48:38
Értékelés: 4/5
1993-ban a brit melodikus rock kiválóságai, a Magnum felbontották hosszú évekre visszanyúló együttműködésüket Keith Bakerrel, a menedzserrel, aki a legendás csapatot a füstös helyi kocsmáktól a teltházas stadionokig segítette el, és „saját kezükbe vették” a dolgokat. Az új menedzser maga a billentyűs, Mark Stanway lett, így a legendás zenekar száz százalékos kontrollt kapott az alkotói folyamat felett, és teljes művészi szabadságot. Ennek az új korszaknak a nyitánya a „Keeping the Nite Light Burning”, a tizedik stúdióalbumuk, amelyen tizenkét Magnum-klasszikus szólal meg akusztikus ruhában, csellóra és fúvós szekcióra átírva, a vendégként közreműködő The Red Lemon Horns rendezésében. Tony Clarkin gitáros, szövegíró, producer és fő dalszerző az ötletet állítólag az akkoriban népszerű MTV Unplugged című tévéműsorból merítette, amelyben népszerű előadók játszottak különféle akusztikus hangszereken.
A Magnum a „Keeping the Nite Light Burning” kedvéért a legsikeresebb időszakuk régi kedvenceiből válogatott, újraaranzsálta őket, és zenekari szekcióval bővítette, így ezek az örökzöldek jazz, funk, blues, soul, reggae és a cappella/kórusos elemeket is felvettek. A Magnum-klasszikusok többsége az új köntösben rendkívül érdekesen szól, ez már a nyitó, zenekari „The Prize”-verzióra is igaz, amely a csellóval vezetett érdes, rusztikus feldolgozásával az eredetinél még misztikusabbnak hat. Tony akusztikus gitáros akkordjai ugyanolyan meggyőzőek, mintha elektromos gitárt tartana a kezében, Bob Catley pedig a kísérőének-harmóniák társaságában akusztikus kísérettel is remekül érzi magát a mikrofon előtt. A „Heartbroke And Busted” blues-változata a billentyűk jazzes beütésével semmivel sem kevésbé izgalmas, a „Foolish Heart” jazzes megközelítése pedig váratlanul szórakoztató, és úgy tűnik, mintha ez a Magnum-sztenderd mindig is szaxofonra született volna.
A gyönyörű power ballada, a „Lonely Night” soulos változata kiemeli Bob hangjának rendkívüli, elmélyült erejét, miközben a zongorán és gitáron játszó akusztikus szekció meggyőzően gondoskodik a ragadós melankóliáról. A „Start Talking Love” akusztikus formában az ízléses zongoraaranzsmányoknak és a csiklandozó kísérővokáloknak köszönhetően talán még érzékibb teljesítmény, mint az eredeti. Az „Only A Memory” a cappella változata a drámai kórusharmóniák révén szinte szakrálisan, misztikus felhanggal szól, ami sokakat azonnal a legendás Queen egyes feledhetetlen kísérleteire fog emlékeztetni.
Különösen szórakoztatóra sikerült a „Need A Lot Of Love” reggae-változata: ez a melodramatikus, pacifista örökzöld a vonósok vezette feldolgozásban teljesen új ritmikai közeget kapott, amely a tábortűz melletti bajtársias hangulatot idézi. Nem meglepő, hogy a gyengéd szerelmes ballada, a „Maybe Tonight” akusztikus köntösben is meggyőzően szól, jóval nagyobb kísérlet viszont a „One Night Of Passion” remek soul-funk változata, amelyben egész sor mulatságos, „bárzongorás” hangulatú zongora- és akusztikusgitár-aranzsmány hallható. A „Without Your Love” a misztikus színezetű akusztikus díszítéseknek köszönhetően tovább bővítette hagyományos titokzatos aurját, a bátorító „Shoot” pedig az eredeti zenekari aranzsmányai nélkül, az előtérbe tolt akusztikus gitárral sokkal intimebb alkotássá változott. Az egyik legnagyobb kísérlet kétségkívül a „Soldier Of The Line”, amely az ütős NWOBHM-sztenderdből hatalmas power balladává alakult gyengéd zongoraaranzsmányokkal, a fő gitárriff pedig ugyanolyan határozottan szól, mint az elektromos változatban. Ez az album egyetlen pillanata, amikor Mickey Barker temperamentumosan megvadul a dobok mögött. Valahogy találó, hogy az akusztikusra átöltöztetett Magnum-klasszikusok sora azzal az örökzölddel zárul, amely a feltörésüket indította el a legnagyobbak közé.
A „Keeping the Nite Light Burning” érdekes akusztikus kísérlet volt: kipróbálta, meddig feszíthetők néhány kiválasztott Magnum-klasszikus hangzásbeli határai, egyúttal szép főhajtás az együttes 1982 és 1992 közötti aranykora előtt, amikor művészi és kereskedelmi értelemben is a csillagokat célozták meg. Mindazok a Magnum-rajongók, akik nyitottak a különféle zenei irányok kipróbálására – és biztosan nem kevesen vannak –, még ma is élvezni fogják ezt a sikerült albumot, tele érdekes akusztikus feldolgozásokkal, amelyeket kedvenc legendáik jegyeznek, a nyolcvanas évek egyik kulcsfontosságú rockbandája, amely a mai napig szolid, ha nem is kiváló stúdióalbumokkal lelkesít.
Felállás
Bob Catley – ének
Tony Clarkin – gitár
Wally Lowe – basszusgitár
Mark Stanway – billentyűk
Mickey Barker – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Paul Roberts – harsona
Bob Poutney – trombita
Rob Hughes – szaxofon
Gill Stevenson – cselló
Produkció
Tony Clarkin
Számlista
1. The Prize
2. Heartbroke And Busted
3. Foolish Heart
4. Lonely Night
5. Start Talking Love
6. Only A Memory
7. Need A Lot Of Love
8. Maybe Tonight
9. One Night Of Passion
10. Without Your Love
11. Shoot
12. Soldier Of The Line
