Előadó: Newman
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 55:22
Értékelés: 3/5
Steve Newman tapasztalt brit multiinstrumentalista, hangszerelő, producer, dalszerző és énekes. Hiába van jelen a mester évek óta a rocktérképen, és hiába adott ki egy sor albumot, magára és zenekarára csak nemrég irányította rá a figyelmet az „Art Of Balance” megjelenésével, amely látványosabb áttörést hozott neki a szcénában, egy sor fellépésen át pedig a tavalyi nagy-britanniai Firefestig is elvitte. A Newman ez alkalomból nőtt ki igazi zenekarrá.
Steve Newman megszállott munkamániás, folyton alkot. Idén áprilisban például Big Life néven projektként kiadott egy azonos című albumot a kiváló, ám Isten háta mögé szorult egykori Praying Mantis-énekessel, Mark Thompson Smithszel. Ez a lemez tulajdonképpen afféle keresztmetszete volt Newman tipikus „melodic rock” kontúrú hangszerelésének, amelyre Mark Thompson Smith remek énekhangja nyomta rá a sajátos bélyegét. A két zenész nagyon szerencsés párosítása igencsak merész kiadványt eredményezett, amelyről reméljük, hogy egyszer stúdiós folytatást is kap – a RockLine-kritikát ITT olvashatod.
Az új stúdióalbumhoz Steve Newman ismét feloszlatta a zenekart. Az összes hangszerelést és a hangszerek zömét – a dobokat leszámítva – teljesen egyedül játszotta fel, csupán az If He Loves You gitárszólóját engedte át kollégájának, Shaun Bessantnak, valószínűleg jutalmul a Newman koncertgitárosaként végzett korábbi munkájáért. Az új lemez hatása ezért nagyon hasonló ahhoz, amit már az előző, „Art Of Balance” című albumon megkaptunk, és az „Under Southern Skies” valójában semmi újat, eddig nem hallottat nem kínál a brit zenésztől.
Jó tudni, hogy a fentiek alapján Steve Newman rendkívül magabiztos zenész, aki tisztában van vele, hogy a legjobb művek akkor születnek, ha mindenben övé az abszolút kontroll. Csakhogy éppen itt van a bökkenő: ezt hívják „hermetikus” zártságnak, vagy ha egyenesen akarunk fogalmazni: az albumról hiányoznak a friss ötletek, a hallgatásra az első pillanattól megragadó hatás, Steve pedig néhány helyen gyakorlatilag megismétli az előző lemezt. Az is érezhető – a bevált produkció ellenére –, hogy a tartalom mögött egy „one man band” áll, mert a dalokból hiányzik a nagyobb élénkség, valamint az az organikus hangzásbeli alapság, amelyet a zenekari csapatmunka sokkal könnyebben megtestesít és rögzít a stúdiószalagon. Ez a „torzulás” különösen akkor jön elő, ha az album mélyhangú kíséretére figyelünk. Steve nem sok figyelmet szentelt nekik. A basszusok egyszerű, „elvágott” vonalvezetésűek, dinamikus csillogás nélkül. Emiatt a dobok és a gitár-billentyűs kíséretfal között egyértelmű hangzásbeli lyuk tátong.
Egyébként az album a brit melodikus rock felismerhető AOR-stílusát hozza, amely ezúttal még az átlagosnál is erősebben támaszkodik a Survivor „west coast” hagyományára (vagyis ez a legpozitívabb hangulatú Newman-album), ugyanakkor továbbra is megmaradt rajta az a melankolikus fátyol, amely a brit AOR-zenekarok – köztük a Newman – csapatát különleges helyre emeli a műfajban. Ez a melankolikus fátyol most ugyan háttérbe szorul. Az albumon van néhány kiemelkedő pont, amelyek hangszerelési minőségben átveszik az elsőbbséget, ilyen például a címadó Under Southern Skies, a Ghost In The Night és a záró Montserrat. Ebben a háromban dominál az a sajátos brit melankolikus drámai hatás, amely a Newmannél mindig teljes erővel lobbant lángra. A lemez többi része egyébként szolidan van összerakva, ahogy az a Newmantól elvárható. A dalok megtartják a kellemes, melodikusan kompakt hatást az első hallgatásra. Mindennek ellenére nem lehet szabadulni az érzéstől, hogy ezúttal az albumról hiányzik a nagyobb kifejezőerő és frissesség, vagy egyenesen szólva: a refrének nem tudják kibontani a dalok csúcspontjait, és a hangulatot nem képesek tökéletes atmoszférikus „crescendóba” emelni.
Az „Under Southern Skies” az együttes bevált, óvatos stúdiómunkája. A rajongóknak tetszeni fog, magának a zenekarnak viszont semmiféle művészi fejlődést és érést nem hoz. Mivel a Newman szerződést kötött az AOR Heaven Recordsszal, ez nagyon jó kiindulópont ahhoz, hogy a zenekarnak végre sikerüljön erőteljesebben felhívnia magára a figyelmet, és a nevét az öreg kontinensen is ismertté tennie. Talán még egy rövidebb, Nagy-Britannián kívüli turnéra is sor kerülhetne. Ez nagyszerű lenne. Az „Under Southern Skies” tehát nem hoz újdonságot, és nem mutat fejlődést az együttes kifejezésmódjában, a Newman ezzel is megőrzi bevált stílusát és hangzását. A korábbi lemezekről már ismert trükkök miatt viszont ezúttal kevésbé sikerül neki.
Felállás
Steve Newman – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Rob McEwan – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Shaun Bessant – gitárszóló a 2. számban
Produkció
Steve Newman
Számlista
1. Killing Me
2. If He Loves You
3. Under Southern Skies
4. Strength To Carry On
5. Ghost In The Night
6. Without Warning
7. She’s Gone
8. Fire With Fire
9. Save No Prisoners
10. Wish You Were Here
11. Montserrat
