Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Lazarus A.D.
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 2011
Hossz: 41:55
Értékelés: 4.5/5
Nem, ez nem túlzás: annak a zenekarnak a visszatérése, amely Szent Lázárról, Krisztus barátjáról kapta a nevét – akit a Messiás feltámasztott a halálból, ezzel megrázva a tömegek hitét, ő maga pedig a leprások és a sírásók védőszentje –, a mai metal egyik legnagyobb és leghangosabb meglepetése, sőt valóságos csodája. Alig két évvel az adrenalinnal és vitathatatlanul tehetséggel teli debütálás, a The Onslaught után sok víz lefolyt a Dunán: a srácok a kémiájukat még tovább csiszolták, a hangzásukat és a thrasher jelszavaikat még élesebbre fenték, és elérték (me[n]tális) evolúciójuk következő, magasabb fokát. Wisconsin nemcsak a Wisconsin Metal Alliance rendkívüli erőfeszítései miatt került fel a térképre – a szervezet szilárd alapot teremtett a fiatal reménységek megedzéséhez és a metalban hívők erős gyülekezeteinek meggyökerezéséhez –, hanem azért is, mert négy újkori hangzás zászlóvivője nagy betűkkel, csatornamunkával és a „thrash or die” thrasher imperatívuszának teljesen odaadó lélekkel írta rá a világra. Ez a hangzás – ha már hasonlítgatunk – több mint szívós, mégis szaftos koktél a Metallicából a legjobb éveikből; kompromisszumok nélkül hallani benne az egész Bay Area thrash örökségét, a régi alapba pedig játékos ritmikát és agressziót szőttek a Pantera Far Beyond Driven idejéből, a pokoli hot rodot meg egy csipetnyi Lamb Of God egészíti ki. Az asszociatív nagyok-sor helyett ezúttal viszont egy teljesen saját thrasher ego szólal meg, villogó, éles titánfogakkal!
A kicsit háromnegyed óránál rövidebb kirándulás a tehetséges kvartett kivételes tájain újra felébredt gyönyör élményét idézi meg, amely nem racionalizálni akar, hanem átadja magát a vad vérvihar zúgásának a kissé elpuhult testben. Igen, lehetne azt felróni, hogy a thrash hangzása legalább egy évtizeddel ezelőtt még jobban és időszerűbben szólt, és hogy a thrash dalok receptje kiszámítható, meglepetés alig akad. Az ilyen embereknek minden újítás csak arra jó, hogy kiadják a frusztrált dühüket, és azt a műveletlenséget, amely nem lát túl a rég elmúlt gyerekkoruk keretein, amikor a metalt ugyan nagy nevek uralták, de igazi vetélytársuk ma sincs, nem igaz? Mindegy: a Lazarus A.D. minden kiváló riffjével – és abból bőven akad a lemezen –, minden kemény és pontos ütéssel a dobbőrökre és a cintányérokra, valamint minden egyes verssel átlépte a múlt óriásaival való összehasonlítás Rubiconját, és kovácsolt egy kivételes, brutálisan őszinte munkát. Ezért szívesen hiszek Prešeren tanácsának: „Suszter, maradj a kaptafánál.”
https://www.youtube.com/watch?v=y1n2ykwuVaY
A Black Rivers Flow az American Dream robbanásszerű nyitányának feedbackjétől kezdve frissen szól, és rögtön magával ragad a tehetséges gitárpáros, Dan Gapen és Alex Lackner kiváló játékával. Lenyűgöz a vokális összhang is: a zenekar első számú torka és basszusgitárosa, Jeff Paulick inkább melodikusan üvölt, a már említett szólógitáros, Dan Gapen pedig brutálisabban támogatja meg, a kiválóak szövetségéből pedig a ritmus jártas végrehajtója, a tehetséges dobos, Ryan Shutler sem marad le. A thrash-orgazmusok sora a lemez első kislemezével, a The Ultimate Sacrifice-szal folytatódik, egy agresszívebb hangvételű számmal, amely a néhai Dimebag és anyazenekara, a verejték és az ortodoxia lovagjai, a Pantera képét idézi fel. A punkos rohanás után eljutunk a címadó Black Rivers Flow-hoz, a lemez ritmikailag egyik legváltozatosabb pillanatához. A Lazarus A.D. bebizonyítja, hogy a zene minden elemében méltó a nagyokhoz. „Set sail for oblivion / Mapped out by our ignorant hand / Put the blame on another dominion / The only choice we had / The shattered coast begins to blacken / Along with hope of recovery / Abandon ship that we call this planet / And plead for our sanity” énekli a vokális duó, a hangromboló pedig újabb torpedótámadással folytatódik a semmi rosszra nem számítók ellen, vad metrikával és szívből jövő őszinte lendülettel! A modern metal egyszeriben nem hangzik lerágottnak és trendin elhasználtnak, a thrash nem unalmasnak és üresnek, a pokoli fenevad beleiben pedig maga Szent Lázár tüze lobog, aki láthatóan a gitáros őrültségeket a Children Of Bodomnál, a Legion Of The Damnednél és a hat húr számos krómozott istenénél tanulta. A Casting Forward és a Light A City (Up In Smoke) után szinte az összes érvet és sokszínűséget megkapod, és egy pillanatig sem lehet vitatni, hogy a srácok – fiatal koruk és stúdiótapasztalatlanságuk ellenére (igen, tényleg csak a második albumuk) – nagy tempóban és kegyelem nélkül előzik a konkurenciát. A záró felvonás, az Eternal Vengeance még túl korán megérkezik, és az epikus ihletésű hét perc egy másodpercre sem unalmas.
https://www.youtube.com/watch?v=Afstn3q9G3k
Nem tudom, talán nem csupán észről van szó: úgy tűnik, a mindent látott, fogyasztástól telített tömegek szívét átjárta a nagy adag arrogancia és destruktivitás, így gyomlálni sehol máshol nem tudnak, csak az új nemzedék fiatal reménységei között, a régi, sokszor már elhervadt virágokat viszont a sérthetetlenség talapzatára állítják, pedig azok már jó ideje nem képesek semmi olyan meggyőzőt alkotni, ami megrengetné a világot, inkább a régi dicsőség babérjain pihennek. Én úgy vélem, hogy a Lazarus A.D. a második stúdiógyermekével többet is, mint jóllakatta az éhes füleket, és ha állva tapsot és a nevük skandálását még nem is, ami egyszer nagy névvé válik, de legalább elismerést megérdemelnek a becsületért, a szívósságért és a technikai felkészültségért, én pedig egy bátorságéremmel is megtoldanám, amiért felhúzzák az óriások csizmáját, és megrengetik a világot a thrash kompromisszumok nélküli változatával, a legjobb és még tökéletesebb formájában! A Black Rivers Flow minőségi és brutálisan ízletes lemez, a zenekar nagyságát viszont az idő és a kitartás próbája mutatja meg.
Felállás
Dan Gapen – gitár, ének
Jeff Paulick – basszusgitár, ének
Alex Lackner – gitár
Ryan Shutler – dob
Produkció
Lazarus A.D. & Chris Wisco
Számlista
1. American Dreams
2. The Ultimate Sacrifice
3. The Strong Prevail
4. Black Rivers Flow
5. Casting Forward
6. Light A City (Up In Smoke)
7. Through Your Eyes
8. Beneath the Waves of Hatred
9. Eternal Vengeance
