Előadó: Solefald
Kiadó: Indie Recordings
Megjelenés: 2010
Játékidő: 54:01
Pontszám: 4.8/5
Az északi, főként a norvég black metal mozgalom már egy kisebb tengernyi többé-kevésbé hírhedt előadót szült, a műfaj ismertebb nevei közül pedig mindenképp kiemelkedik a Solefald, akik már jó vastag tíz éve (meg egy kicsivel több) gyűjtik az övükön a véletlenszerű, de megrendült hallgatók skalpjait. A Solefald lehulló napot, azaz napnyugtát jelent, a mostani alkony pedig a régi hagyományok és a nép kezdeteire való emlékezés felidézéséről szól, meg a nagy lázadásról minden, így a zeneileg elvárt parancsolat és norma ellen is. A meggyőzés fő tengelye ezúttal nem a fekete, kevés kalóriát tartalmazó produkcióban, a mennydörgő dühben és a pokoli haragban rejlik: a Solefald hetedik stúdió-mestermunkáján inkább egy progresszívvel telített odüsszeiára visz el a hideg észak mellékösvényein. A hangzás mesterműve két különc zenész, két kétségkívül roppant tehetséges multiinstrumentalista ujjai alatt szövődik. Az első az énekes, gitáros, költő, író, egyben a zenekar fő szövegírója és mastermindja, Cornelius von Jackhelln, aki a most hallható deviáns zenei csemege mellett a G.U.T. és a Sturmgeist lemezeit is „elkövette”. A második „bűntárs” sokrétűen sikeres énekes és zongorista, egyúttal edzett zenei vén motoros, aki eddig dolgozott már a Carpathian Forest, a Borknagar, az Asmegin és a fekete pogány underground még néhány nevével.
Ennek a meglehetősen viharos alkotói szövetségnek az eredménye a hetedik lemez, a Norrøn Livskunst, ami szó szerinti fordításban norvégról az északi életművészetet jelenti. Az ember és a szülőföld ősi kapcsolatának filozófiája kiszűr minden felesleges ideológiai kacatot, és alternatívát kínál az istenek bukása utáni világnak. Nem szatanista beállítottságról van szó, a múlttal való történelmi kötelék pedig az északi politeizmus koncepcióját egészíti ki a megavult panteon modern kori átszellőztetésének érzetével. A hagyomány minden pórusból árad, a fő eszmei szál pedig a høgnorsk modorában, a hagyományos norvég lírai mércével írt versek sora körül fonódik, maga az album gyakorlatilag egy verseskötet megzenésített változata. A dalok többsége, kivéve a Waves Over Valhalla és a Stridsljod / Blackabilly című számokat, amelyek teljesen, illetve részben angolul íródtak, a magas norvég konzervatív nyelvén készült, amelyet 1917-ben váltott fel az új norvég, azaz a nynorsk mai írásmódja. Cornelius a szövegekben a kihalt, álmodozó pusztaságon át vezet a jégbe zárt északra, némileg megváltozott vokális oratóriummal, ami helyenként agresszívebb a korábbi kiadványokénál, a sűrített értelmek pedig dallamos énekekből csapnak át szélsőségesen extrém metalszakaszokba. A Solefald a zenei varázspálcával a 20. század eleje felé nyúl, amikor a fiatal norvég nemzet a gyökereit kereste, írók, művészek és hazafiak pedig újra felidézték a sagákat, az Eddát és az ősi mitológiát. A falvakban ismét magasba emelkedtek a házak ereszei, a régi viking „dragon style” technikával épültek, és elfeledett régi temetők helyén nőttek ki. A jégbe zárt tájakat a dicsőség és a gyors haszon kedvéért népesítették be, az elfeledett északi istenekkel és a nép ősapáival való újbóli kapcsolódás csírái pedig azt az alapot adták, amelyből kisarjadhatott az igazi, szilárd, velejéig pogány őszinteségű black metal.
A Solefald tehát az izlandi odüsszeia két részének színes magyarázatai, a Red For Fire: An Icelandic Odyssey, Pt. I és a Black For Death: : An Icelandic Odyssey, Pt. II albumok után eltávolodik az epikusabb koncepcióktól, de csak azért, hogy közelebb kerüljön az alapjaihoz és lázadó identitása központjához. Ami meggyőz és megráz, az a gazdag hangzások vastag rétegei. A lemezen így a düh mellett minőségi kivitelezésben kapjátok a progresszíven kutakodó prog rockot, a jazzt és a metalt, mindezek keveréke pedig azt eredményezi, hogy a zenekar a black metalos bélyeg ellenére is a szívetekhez nőhet, és betöltheti a gondolataitokban tátongó réseket, valamint a gyors zenei kielégülés miatt rendszerint be nem teljesült, elfonnyadt szívet. A vokális harmóniák a zengő rabul ejtés, hódítás (és függőséget okozó megszállás) hatalmas részét adják a szkeptikusok füleinek. A nyitó Song Til Stormentól, amely Olav H. Hauge Glør I Oska című szövegén alapul, egészen a záró felvonásig, a háborgó óceánon át tartó hazatérésig, a Til Heimen Yver Havet című számig garantáltan elragad a szavak simogató, kíméletlen vágtája, amelyeket nem értesz, mégsem zavar. Egyedül a frissesség, az újítás és a kifinomult túlzásra való hajlam számít. Minden dal a saját kozmoszának ajtaját tárja ki, és minden éles szél ott van, ahol lennie kell.
A tüzes szenvedély elegyében még mindig van elég a legsötétebb ónix fekete csillogásából, amelyet a határtalan alkotásra termett duó egy sor kiváló vendégzenésszel csomagol egybe. Ez a csomag kétségkívül nagy csalódás lesz az elsötétült panda-metalos fanatikusoknak, a zenének igazán elkötelezett audiofiloknak, illetve a minőségi zenére szabadon és gátlástalanul rákattanó muzikológus stopposoknak viszont kötelező hallgatnivaló. A Norrøn Livskunst ugyanis komoly mestermű, de olyan humoros apróságokkal, amelyek megszépítik a napot. Kétségkívül a műfaj szonikus csúcsteljesítménye, olyan terepen, ahová csak a legmerészebbek merészkednek. A Solefald nyugodtan a zsákmányszerző övébe tűzheti az én skalpomat, amelyet alázattal és teljesen katartikusan megtisztult lelkiismerettel adok át nekik, mert minden (zenei) érvük helytáll, és maradéktalanul meggyőz!
A kritika a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében készült.
Felállás
Lazare – ének, szintetizátor, elektronikus dobok, dobok és ütőhangszerek
Cornelius – ének, gitárok és basszusgitár
Vendégzenészek:
• Agnete Kjølsrud (ex-Animal Alpha, Djerv) – ének a 3. és a 7. dalban
• Benedicte Maurseth – ének (az 1., a 8. és a 10. dalban) és hardangeri síp (az 1. dalban)
• Kjetil Selvik – szaxofon (a 4., az 5. és a 7. dalban)
• Vangelis Labrakis – gitár (a 6. dalban)
• King- bejelentve a „wah howle” szólamra a 4. dalban (King egy zenész alakja, aki a Chilihead zenekarban szerepel Cornelius Jakhelln Vogusville című novellájában)
Produkció
Solefald
Dallista
1. Song Til Stormen
2. Norrøn Livskunst
3. Tittentattenteksti
4. Stridsljod, (Blackabilly)
5. Eukalyptustreet
6. Raudedauden
7. Vitets Vidd I Verdi
8. Haugferdi
9. Waves Over Vallhalla (An Icelandic Odyssey Part 3)
10. Til Heimen Yver Havet
