Halford IV.: Made Of Metal
Előadó: Halford
Kiadó: Metal God Entertainment
Megjelenés: 2010
Értékelés: 4/5
Rob Halford olyan ember, akit egyetlen igazi heavy metal rajongó sem kerülhet meg. A műfaj megkérdőjelezhetetlen úttörő alakja. Az igazi metál Mózes. Rob Halford 2008-ban kiadta a Judas Priesttel a zenekar utolsó lemezét, a „Nostradamus”t, aztán úgy tűnik, viszonylag rövid idő alatt elég energiát, kedvet és bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy új életre keltse saját bandáját, amely még tömörebben testesíti meg ennek az egyedülálló énekesnek a lényegét, félreismerhetetlen karakterével és karizmájával. Előttünk áll tehát a Halford harmadik igazi stúdiólemeze. Bár a teljes címe „Halford IV.: Made Of Metal”, a „IV.” sorszámot az ember nehezen fogadja el, hiszen a „Halford III.: Winter Songs”-ot (2009) nehéz komolyan stúdióalbumnak venni.
Már a borító és a cím is elmond mindent az új kiadványról. Az anyag pedig teljes hitelességgel igazolja is! Fémből gyúrva. Hogy Rob végleg elvesztette a legmagasabb vokális regiszterek használatának képességét, arról a „Nostradamus” hallgatása közben, és nem utolsósorban a Judas Priest 2008-as és 2009-es utolsó élő fellépésein is meggyőződhettünk, de ez még nem jelenti azt, hogy a zenész az énekesi szerep hitelességét is elvesztette volna. A „Made Of Metal” bizonyíték rá, hogy az acél rozsdamentes marad!
Amikor kézbe vettem a lemezt, attól féltem, ami következik. Tizennégy dal van rajta. Ez óhatatlanul felveti a kérdést, hogy vajon minőségben egyformák-e a számok. Hát így. Vannak ingadozások, de jóval kevesebb, mint amire számítani lehetett. Miért döntött úgy Rob, hogy ennyi dalt tesz fel az albumra? Talán érzi, hogy ez a sok szempontból gazdag és irigylésre méltó pályafutású, a metál első főpapjának számító férfi utolsó sóhajtása. Ma 59 éves!
Emlékeztek a „Resurrection” albumra? 2000-ben jelent meg. Mindannyian megkönnyebbültünk. Hazudok. Csak a legmakacsabb Priest-rajongók. Ők dühöngtek a legjobban azon, hogy a zenekar akkoriban a „Jugulator” (1997) félhangos nyerítése felé mozdult el, a „Resurrection”nel viszont gyakorlatilag megkapták az új évezred „Painkiller”ét. Valami hasonlót állíthatunk most is. A „Nostradamus”, amely nem titkolja különlegességét, másságát és erényeit, mégsem kerül be a legjobb Judas Priest-albumok szűkebb válogatásába, mert határozottan kevés benne a tüzelőanyag. A „Made Of Metal” viszont pont azt hozza, amit a „Nostradamus”ban hiányolunk. Hogy ne keverjük össze a dolgokat, minden kedves összehasonlítás mellett érdemes mindvégig észben tartani azt az egyszerű tényt, hogy a Halford nem a Judas Priest.
Ha az ember maga mellé tud állítani egy hangszerelőt, producert, gitárost és olyan fickót, aki minden pillanatban képes határozott, hatásos gitárfrázist hozni, amelyből igazi, a legnemesebb metálszármazású dal nőhet ki, akkor már sok munkát elvégzett. Természetesen az úrról beszélünk, akit Roy Z néven ismerünk. Ezúttal is Roy Z a Roberttel közösen a számok felének társszerzője és társhangszerelője az új lemezen. Természetesen az összes produceri feladatot is ő látta el.
A dalok dallamvilága a Halford eddigi három stúdióalbuma közül a legtöbb értelmes párhuzamot idézi a Judas Priest nyolcvanas évekbeli lemezeinek karakterével és szellemével. Az olyan számok, mint a refrénje miatt a „Heartless”, vagy közvetlenül utána a „Hell Razor”, a „Speed Of Sound” és a különösen hatásos refrénű „We Own The Night” olyan pillanatai a lemeznek, amelyeket egyetlen Judas Priest-rajongó sem hiányolna egy nyolcvanas évekbeli Judas Priest-lemezről sem. Metal Mike Chlasciak és Roy Z gitármunkája jelenleg a legkiemelkedőbbek közé tartozik a Földön. Legalábbis ami a klasszikus heavy metal vizeken való kreatív ellenállást illeti. Időnként úgy tűnik, mintha a középső hangszeres részekben meg sem akarnának állni, és egyik szólót a másik után adnák át egymásnak (egy újabb jellegzetesség, amit a Judas Priesttől örököltek). A szólózás megrázóan ihletett, és időnként még a kiszámíthatatlanság jegyét is hordozza, ami újabb kényeztető ingerként izgatja a hallgatót
A lemez gyengébb pillanatai közé tartozik a hard rockos „Thunder And Lightning”, a fülnek kissé túlságosan szúrósan patetikus és ismétlődő „Twenty Five Years”, valamint a „Till The Day I Day”, amelyet a tapasztalt Rob a refrénben talált megoldásokkal mesterien kihúz a slamasztikából.
Vannak a lemeznek kiemelkedő, a metál izzásának makulátlan élességében különösen ragyogó pillanatai. Az „Undisputed” nyitánya gond nélkül nyithatta volna a „Resurrection” lemezt is, bár nem olyan közvetlen és dühödten izzó, mint a „Resurrection” nyitánya, az ereje most a vezérdallamok rendkívül merész megoldásában rejlik, amelyek egy szempillantás alatt megrázzák az igazi heavy metal rajongót. Az első öt szám sorozata a lemez legerősebb része. Orkánszerűen és még jobban felpörgetve támad a Halford a „Fire And Ice”-ban, az elsőbbséget pedig megint a kiváló vezérdallam veszi át. Ez egyben a lemez ritka pillanata, amikor a két gitáros úgy dönt, hogy rengeteg további dallamdíszt tesz a vezérfrázisok fölé, harmonizált pengetés formájában a riffek fölött. A robotikus hangzás kibernetikus mintája tökéletesen illik a „Made Of Metal” hemzsegő metálkísértetéhez, amely nem veszíti el az új album szilárd fókuszát.
A lemez egyik legjobb száma a „The Matador”! Ez a „Resurrection” klasszikusának, a „Made In Hell”nek gördülő ritmusát hozza. A „The Matador” azért is különleges, mert a spanyol flamenco dallamvilágának szikrázó beépítése járja át a dal nyitó, záró és középső hangszeres részét, és Rob énekdallamai is többnyire ezt a dallamvilágot követik. Mindez gondosan és hibátlanul beöltöztetve az ősi metálorgia igazi ördögi nyerítésébe. A refrénben Jarzombek teljesen elszabadul, a dupla lábdob gurulása pedig elkezdi felidézni a Judas Priest „Painkiller” lemezének varázsával való kacérkodást. Itt van a „The Mower”, amely nyilvánvalóan a „Crucible” keletkezésének idejéből megmaradt kidobott darab, mert stílusában eltér a többi anyagtól, és oda tartozik. Meglepő Rob Halford legmagasabb regisztereinek használata is, ami azt jelenti, hogy a „The Mower” énekdallamai határozottan 2006 előtt születtek. A zenekar ezzel tisztában volt, ezért a dalt a legvégére, a lemez 14 száma közül a záró helyre tette.
Az általános, Robtól várható ballada ezúttal nincs a lemezen, a legközelebbi rokona az „I Know We Stand A Chance”, ahol Rob finom ereje különösen ragyog, amikor a versszakokban kifinomultan, érzéssel énekel. A legfontosabb elemről azonban még nem beszéltünk. Rob Halford énekteljesítményéről. Igyekszem a lehető legrövidebben és legszemléletesebben fogalmazni. Rob Halford a korábbi munkáiban megmutatta, hogy akkor is, amikor nem sikoltozik, a hangszíne és a vokális regiszterei különleges tapinthatósággal, felismerhetőséggel és karizmával bírnak, ami az énekest a rock- és metálzene világában különleges helyre emeli. A „normális” hanggal is magabiztosan szembeszáll az adott helyzetekkel az új Rob, rengeteg erőt és energiát vonultat fel a lemezen, és minden bonyodalom nélkül hozza a dallami összetevők zömét, ahogy az mindig is az első feladata volt a Judas Priestben. Rob hangja mind a 14 dalban megőrzi a dinamikát, a változatosságot és a dacot. Ez elfúj minden kétséget, hogy Robnak a magasabb regiszterek elvesztése miatt a stúdiótermelés szépítgetései és a négy hangszeres munkája mögé kellene bújnia. Szó sincs róla. Rob Halford a „Made Of Metal”on is megőrzi a központi figura tekintélyét. Ezt a dallamformálás ősi érzékét követő veleszületett adottsággal teszi, az adott hangulathoz igazodó hangszínt érző artikulációval, ugyanakkor Rob énekében érezni azt az elemet, amely döntően meghatározta a Judas Priest általános metálkarakterét. Rob homályosan sötét marad énekesi nagyságában, és ettől a homályosságtól teli van a „Made Of Metal” is! Enélkül a sötét drámaszínházi vonás nélkül Rob nem lenne az az énekes, aki a metál Bibliáját trónra emelhette!
Annak ellenére, hogy néhány dal (szerencsére csak három) nem éri el a többi anyag színvonalát, mindegyik korrekt adag változatosságot kínál a vezérmotívumokban, ami megteremti a köztük lévő felismerhetőséget (a szűk műfaji határokon belül), és megőrzi a lemez magas dinamikai folyékonyságát, valamint a különböző hangulatok közötti kívánt váltásokat is. A „Made Of Metal” nem olyan megrázó és fényesre csiszolt, újjászületett metállemez, mint a „Resurrection”, de megőrzi a Halford név teljes erejét és nagyságát, minőségével pedig a Judas Priest legjobb munkáival is felveszi a versenyt. És mint mondtam. Aki csalódott a Judas Priest „Nostradamus” albumában, az kétségtelenül hasznos vigaszra lel a „Made Of Metal”ban. Rob Halford és társasága egyszer több bebizonyította, hogy tőlük még mindig lehet és érdemes sok hasznosat tanulni!
Felállás
Rob Halford – ének
Roy Z – gitár
Mike Chlasciak – gitár
Mike Davis – basszusgitár
Bobby Jarzombek – dob
Produkció
Roy Z
Számlista
1. Undisputed
2. Fire And Ice
3. Made Of Metal
4. Speed Of Sound
5. Like There’s No Tomorrow
6. Till The Day I Die
7. We Own The Night
8. Heartless
9. Hell Razor
10. Thunder And Lightning
11. Twenty Five Years
12. Matador
13. I Know We Stand A Chance
14. The Mower