Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Postojna / Szlovénia
A koncert dátuma: 2010. december 30.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 7,00€
Amikor a karácsonyi napok és az újévi várakozás alatt a lelkekbe békesség és nyugalom költözik, azért még egy utolsó rock-metálos tivornya dübörög! Már ha van a közelben, és ha épp ráérsz, persze! Ha pedig van, akkor az szinte biztosan csak Postojnában lehet. Ott fogtak össze, hogy még egyszer, az év utolsó napjai előtt közös színpadra lépjenek a közkedvelt hard rockerek, a Requiem és az újjászületett óiskolás metálosok, a Lene kosti. A régi zenei ismerősök barátsága, akik pont azokban az években nőttek fel, amikor a rock és a metal teljes virágzásban volt a Föld nevű bolygón, és akiknek az összetartozása az első közös fellépés, a 2010. július 30-i dornberki Zeleni gaj-beli buli után még tovább erősödött, az ilyen koncertakciók egyik alapköve. Mostanában nagyon hiányoznak ezek, és kifejezetten jólestek, tekintve, hogy Szlovénia-szerte a legtöbb koncerthelyszín tulajdonosa mostohán bánik a zenekarokkal, és úgy gondolja, hogy bármelyik szlovén bandát „meg lehet venni” egyetlen üveg sörért. Az est fő kezdeményezője maga a Requiem volt. Az óévtől búcsúzva ugyanis tényleg meg akarták hálálni mindent a rajongóiknak.
A fellépők sorát az újonc Gringo, az utat törő novagoricai heavy metalosok, a Shutdown zárták, desszertként pedig a színpadra lépett az örök, alkoholmámoros rock n’ roll rosszcsontok csapata, a The Drinkers, akik főleg arra ügyeltek, hogy a jó hangulat még sokáig megmaradjon a sátorban, miután a Requiem átvette a színpadot. Kilenc óra. Este, természetesen. A Gringót, amely mindössze 20 percet játszott, sajnos lekéstük. Hihetetlen. Postojnában egyszer a változatosság kedvéért még a menetrendet is betartják. Köztudott ugyanis, hogy Szlovénia ezen a vidékén az esték csak este tizenegy után kelnek igazán életre.
A színpadot a Shutdown foglalja el. Domen egyedül gitározott az egész koncert alatt, mert Murvának súlyos betegség miatt le kellett mondania a fellépést. A Shutdown magabiztosan megoldotta a problémát. Igaz, hogy a zenekar még az áttörésért küzd a szcénában, de szép számú koncert van mögöttük, ezért már értik, mi a valódi színpadi játék, ami nagyon szerethető és meggyőző. Domen nagy Randy Rhoads-rajongó, és ezt nem is titkolja: sem a színpadi mozgásával, sem a szólók megközelítésével, és ha más nem, a fehér Charvel gitárja törzsén lévő, céltáblának felfestett piros körök is erre emlékeztetnek. A fő szálakat, mint mindig, nagyon magabiztosan Egzi énekes tartotta a kezében, aki egyre inkább kiváló frontemberré érik. Mind az énekhangját, mind azt tekintve, ahogy a színpad előtt tartja a közönséget. Persze nem maradhatott el a Križarji és az újabb Do It Now sem. A várt főhajtás a Bon Jovi és a Pomaranča előtt után pedig a nagy erejű srácok fellépése egy szempillantás alatt véget ért. A Shutdown megtartja a hírnevét, hogy tökéletes választás egy nagyobb zenekar előtti bemelegítésre. Reméljük, hogy minél előbb nagyobb névvé nőnek ki magukat, és kamatoztatják a zenei tehetségüket!
A Lene kosti hasonló showt hozott, mint amilyet 2010. december 3-án Ljubljanában kaptunk! „Dr. Evil” úgy szabta át a három szereplős vicces színjátékát, hogy a zenekar a koncertet ezúttal is az Uninvited Guesttel kezdte, majd az I Got The…-n át jutott el a Nightmare-ig. Ebben a sorrendben „Dr. Evil” is új és új bőrbe bújt a színpadon. Előbb kaszával ijesztgetett, aztán őrült sebész lett, a végén pedig vérszomjas hentes. A Lene kosti előtt már jóval nagyobb számú kíváncsi zenerajongó gyűlt össze, bár általában még nagyobb látogatottságra lehetett számítani. Kétlem, hogy ezen az estén a postojnai sátorban mindent összevéve meglett volna a 400 fő, inkább egy kicsit kevesebb. Dr. Evil ismét bizonyította kivételes énekhangi formáját. A karizmatikus énekes, aki a mágnesességével ezúttal is könnyedén elvarázsolta a közönséget, és hipnotikusan vezette végig a performansz minden mozdulatán, a nehéz Warriorral igazolta vissza a remek hangulatát, amit a koncert záró szakaszára tartogatott. A megterhelő dalt, amely általában a legtöbb énekhangi erőt viszi el, „Dr. Evil” fenomenálisan énekelte el, a zenekar pedig sikeresen koronázott meg egy újabb kiváló színpadi show-t az elvárásoknak megfelelően (Do Or Die). Természetesen nem hiányzott a Stones Of Death, a (mindig kiváló) Sunrise, a Play With Fire, a Time For Love, a gyilkos Iron Dragon és a „kötelező” Russian Girl sem. A Lene kosti nagyon elégedett lehet az elmúlt évvel. A fiúk kiadták a jelenleg legjobb klasszikus felfogású heavy metal albumot Szlovéniában, és általában az egyik legjobbat, amit Szlovénia és az elhunyt Jugoszlávia valaha látott, ezzel rengeteget tettek azért, hogy otthon és külföldön is megszilárdítsák a nevüket. Az új évbe vehemensen és nagy tervekkel lépnek be, hogy a „Do Or Die” sikerét a stúdióbeli utódjával is megerősítsék!
A Requiem is a visszatérők közé tartozik. Ez az este az övék volt. Ők voltak a főszereplők, másfél órájuk volt. Megújultan, a Miha Nedoh–Matjaž Marin páros friss vérével megerősödve új tavaszt élnek. Náluk nehéz bármit elrontani. Az első énekes, Jon Bon Jovi távoli szlovén megfelelője, Primož Romšak, „Mr. Mindenhol és mindenes” Sergej škofljanec, és persze a zenekar halhatatlan feje, aki minden gyeplőt a kezében tart, Marko Slokar. A Lene kosti remekül felmelegítette a közönséget, a Requiem előtt viszont az első sorok teljesen megteltek, és a hangulat valóban pokolivá vált. Főleg az első 50 percben, amikor a színpad előtt a jócskán alkoholtól felhevült fejek még bírták erővel. Később ez az együttműködés egy kicsit alábbhagyott, de a vége felé és a ráadásban visszatért a kezdeti szintre. A Requiem többek között a klasszikusokat sorakoztatta fel: Pokopališče, 12. Let, Amsterdam, All Night Long, Zvezdno nebo, Heroji, Kaja, Čarovnice, Križarji, Ti in jaz, TV, és a végén, ahogy várható volt, a Stare Device című dallal fűszerezték a fellépést. Romšak és Škofljanec váltották egymást az éneken. Érdekes megfigyelés, hogy amikor „Sergio” vette át az éneket, a Requiem „akaratlanul” is „metalosabban” szólt, míg Romšak (az alap gitárfrázisok mellett természetesen) a fellépésével mindenben a klasszikus, dallamos hard rock banda hírnevét adja nekik. De egy csipetnyi sötét felhanggal, ami a heavy metal szerelmeseit is a zenekarhoz vonzza. És ez jó! A Requiem az újabb remek műsor zárásaként néhány előkelő ajándékot osztott szét a leghűségesebb rajongói között, a közönség közé szórt egy köteg régi kazettát, egy rakás cukorkát és újévi díszt. Vita nélkül: tökéletes buli, tökéletes napon, nagyon is megfelelő órában. Hamarosan pedig megjelenik a zenekar új stúdióalbuma is, és akkor…
És hogy a bűnös postojnai sátorban véletlenül se álljon le az alkoholos kotyvalékok árusítása ezen az estén, a színpadot egy kis éjszakai krónika megírása végett a végén még az alkoholtól illatozó vagányok, a The Drinkers foglalták el. A motivációjuk? Mint minden igazi zenekaré. Csak más megközelítéssel. Tökéletes bulit csinálni! Úgy, hogy közben csúfot űzöl magadból. Először magadból, aztán másokból. Ez a The Drinkers hozzáállása. Maki már a legelején megállapította, hogy a Mikulás melegnek tűnik, és hasonló, végletesen gúnyos megállapításból még jó néhány elhangzott a The Drinkersszel töltött este során. Koza már az elején új szerepet kapott a Tine Rine alatt, amiért biztosan extra gázsit kap, valahányszor Maki kéjesen a nyakába lihegni kezd. Aztán I Love Alkohol, Deset mejhnih jagrov, Pijemo ga radi, Ko to tamo peva…. Hiába csüngtek odakint jégcsapok a nulla fok alatti hidegben, a The Drinkersszel a forrongásnak és tombolásnak nem látszott a vége. A The Drinkers hangpróba nélkül ugrott fel a színpadra. Valaki a közönségből megjegyezte, hogy a The Drinkersnek úgysem kell, különben túl tökéletesen szólnának. Hogy a fiatal generáció egyik legjobb szlovéniai dobosa, Klemen Markelj van a zenekarban, már önmagában arra utal, hogy a The Drinkers nagyon komolyan veszi a dolgát, és hogy a bohóckodás homlokzata mögött egy nagy zenekar rejtőzik. Hiába nem szűkölködik Maki karizmában frontemberként, ezúttal különösen a The Drinkers doyenje, Miro Mutvar („tiszta hazai gyapjúból (értsd: bégoški gyapjúból) kötött”) Jaegermeisster-sapkája keltette fel a figyelmet.
Ennyi volt. Sikeresen lezárult a kis fesztivál, amely búcsúztatta a régi évet, és előrevetítette a forró koncertekkel teli 2011-et! A rockervárosban, Postojnában! Ahogy illik. Remek energia, remek hangulat, szuper sárárak és persze ami a fő: szuper zenekarválogatás. Mindezek mellett az ember azért még úgy 100-150 fővel többet várt volna a sátorba, de végül is. Hamarosan jön a pótvizsga, a postojnai bulit viszont mindenki, aki kihagyta, ezúttal joggal sajnálhatja. Sokkal több értelmes és logikus párhuzamot mutatott ugyanis a „rock” szóval, mint az öt nappal korábbi, a „rock” névre keresztelt karácsonyi rockkoncert a szomszédos középiskolai központ sportcsarnokában.
fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
