Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Iwrestledabearonce
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 42.33
Értékelés: 3.5/5
Az Iwrestledabearonce fiatal csapat, akiknek már a neve is elárulja, hogy nem a megszokott társaságból valók. Eljött az idő, amikor igazán nem nehéz észrevenni, hogy körülvesz minket a perspektívátlan zenekarok tengere, amelyek szerzői meglátás nélkül, ráadásul bőven csak újrahasznosított rockot árulnak. Némelyikük egyenesen felbosszant, mert alaposan beletemetkeztek az MTV-s kommersz zenei színtérbe, és inkább a pénzt zsebelik be tömegével, az idejük viszont szigorúan korlátozott: általában csak az első album sikeréig tart. Csakhogy ezek a bandák „mesterségesen” bukkannak fel a színtéren, mint eső után a gomba. Szerzői kifejezőerő tekintetében sokszor gyengék, vagy egyszerűen meg nem érdemelten kerülnek az élre.
Az Iwrestledabearonce teljesen logikus rövidítést választott, hogy megszerezze azt a különlegességet, amely megkülönbözteti őket a többiektől. Úgy döntöttek, hogy egyfajta adventív keveréket hoznak létre számos olyan műfajból, amelyek első hallásra tulajdonképpen összeegyeztethetetlenek. Az alap persze a grindcore. Halló? Igen. Alapvetően azt mondhatjuk rá: „Igen!” Minden műfaji keveredés mellett a fülben leginkább a grind marad meg! Szóval az Iwrestledabearonce lehet progresszív core, de akár art (metal elektro) core is. B? Hagyjuk inkább ezt a bontogatást jobb időkre! És van még valami sokkoló: az albumon hallható összes vokál egy nő, Krysta Cameron torkából jön. Hogy mennyi stúdióbeli hangeffekt segíti az extrém éneklésben, az persze egy másik történet.
És végül: milyen utat választottak a fenébe is? Tulajdonképpen folyamatosan darabkáról darabkára ragasztgatják egymáshoz a különböző műfajokat. A már említett grindcore elem mellett, amely az albumon valóban dominál, progresszív, sőt groove rock elemeket is bevetnek, amelyeket Krysta Cameron tiszta, dallamos éneke irányít (Cat’s Pijamas). Ezeken a dallamos, tiszta részeken a megközelítése a mi Mojcánkra emlékeztet a szlovén Obductionből. Éppen a Cat’s Pijamas, és utána a Pazuzu For The Win hozza az albumra a legkevésbé töredezett, vagyis a látszólag összeegyeztethetetlen legnagyobb adag összeegyeztethetőségét, ezért következésképp a lemez legjobban hallgatható részét is jelentik. Ez viszont az Iwrestledabearonce esetében nagyon szubjektív. A már említett sokrétűség miatt.
A progresszív metal elemek összefonódnak a grinddal, a zenekar pedig (a kiváló produkció nagy segítségével) rendkívül dinamikus áramlásról is gondoskodik, a ritmusszekció egy percig sem tud nyugton maradni, annyi alapritmus- és tempótörést sorakoztat fel. Az album hallgatása közben nem fog meglepni, ha a váratlanság eleme elvezet egészen a country-s brácsázásig, a bendzsóig és a lónyihogásig. Az Iwrestledabearonce messze nem kelti az erőltetett játék és az izomfeszítés érzetét. Ezt bizonyítja egyebek mellett a lemez kiváló elektronikus, atmoszférikus fordulata a Black-Eyed Bush („feketeszemű vendég”) című dalban, amely az album legsötétebb és legtitokzatosabb pillanatának hat. Elektronikus hangminták építik, mozgalmas ritmikai alapokkal. A további mozgékonyságról és a hangulat emeléséről a női vokálok gondoskodnak, de csak alkalmi fűszerként, a háttérkulissza megteremtésében. Az album nyitánya (You Ain’t No Family) és zárása (See You Shell) viszont az extrém metal szabályai szerint épült fel, és a brutális elemek (extrém vokállal) túlsúlyban vannak a dallamosakkal (dallamos, tiszta énekkel) szemben. Azt is meg kell említenem, hogy a zenekar az egész albumot átfűszerezi a heavy metal különféle ágai közti lebegéssel is. A hagyományos indíttatásoktól egészen azokig, amelyek akár death, a következő pillanatban pedig black metalban is megállnák a helyüket.
Ez az album először negatív érzelmeket vált ki, mert úgy tűnhet: „Aha, megint egy banda, amelyik nem tudja, mit akar, ezért mindent játszik, és a legolcsóbb módon próbál felismerhetőséget szerezni!” De ha átadod magad a lemeznek, rájössz, hogy zenei pillanatok birodalmát kínálja, amelyek folyamatosan meglepnek és lenyűgöznek. Hangulati szempontból nagyon erősek, ráadásul a zene egyébként töredezett szerkezetében mély összhang és világos irány rejlik, ami bizonyítja, hogy az Iwrestledabearonce nem csupán újabb idő- és térrabló a rock végtelenjének „tisztességes” világában.
Úgyhogy mindazoknak, akik persze kisebbségben vagytok, és jól ismeritek a kísérleti rock olyan neveit, mint a Mr. Bungle, a Sleepytime Gorilla Museum, de hadd tegyem hozzá a rijekai Hesus Attort is, stb., és egyáltalán mindenkinek, aki szívesen hallgatsz „kicsavart metalt” a Napalm Deathtől a Mastodonig, és mindenkinek, akinek „éppen” a CD-tokjában forog a hetvenes évek elektromos korszakának Miles Davise vagy a nyolcvanas évek Pet Shop Boysa és New Orderje, és ezek között a műfaji szakadékok között rengeteg jó zenét találtok, amely kitölt benneteket (vagyis végtelenül megértő zenei gourmandok vagytok), próbáljátok ki ezt az új, fiatal, végtelenül kattant, de bátor zenekart is! Könnyen megeshet, hogy nem fogjátok megbánni. Érdekes lesz a jövőben követni az Iwrestledabearonce fejlődését. Az „It’s All Happening” ugyanis kiváló platformot ad nekik a zenei kifejezésmód érlelődéséhez és a saját művészi arculatuk jövőbeli felépítéséhez!
Felállás
Krysta Cameron – ének
Steven Bradley – gitár, programozás
John Ganey – gitár, programozás
Dave Branch – basszusgitár
Mike Montgomery – dob
Produkció
Ryan Boesch
Számlista
1. You Ain’t No Family (3:46)
2. White Water In The Morning (3:51)
3. Danger In The Manger (2:19)
4. I’m Cold and There Are Wolves After Me(2:59)
5. Tastes Like Kevin Bacon (3:19)
6. The Cat’s Pajamas (3:22)
7. Pazuzu For the Win (4:00)
8. Black-Eyed Bush (2:28)
9. Eli Cash Vs. The Godless Savages(3:55)
10. See You In Shell (3:22)
11. White Water In The Morning – remix*
12. Pazuzu For the Win – remix*
*…bónuszdalok
