Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Strawbs
Kiadó: A&M Records / Interscope
Megjelenés: 1972
Játékidő: 36:31
Értékelés: 4.5/5
A legendás angol progresszív folk rockerek, a Strawbs a „Grave New World”-del érték el pályafutásuk legjobb pillanatát, pedig a felvételek előtt még úgy tűnt, meg vannak számlálva a napjaik. Gitárosuk, énekesük, szövegírójuk és zeneszerzői vezetőjük, Dave Cousins ugyanis rendkívül lehangolt volt a billentyűs varázsló, Rick Wakeman távozása után. Vele együtt lépték meg az előző albumukon, a „From The Witchwood”-on (1971) a nagy előrelépést a viszonylag félszeg, akusztikus folkos kezdetektől az érezhetően összetettebb szférák felé, a szimfonikus és elektromos rockos elemek finom beépítésével. Miután Wakeman a progresszív rock titánjaihoz, a Yeshez igazolt, sokan gyors hanyatlást jósoltak nekik, a középszerűség tengerébe fulladást, ha nem egyenesen feloszlást.
Cousins és ambiciózus zenésztársai mégis túlélték a nagy veszteséget, és még erősebben kerültek ki belőle egy olyan albummal, amelyet a Strawbs-rajongók többsége joggal tart a pályafutásuk csúcsának. A fordulat akkor kezdődött, amikor Cousins az I Ching című klasszikus kínai szöveget olvasgatta (az ókori kozmológia és filozófia rendszere, amely kulcsfontosságú volt az ókori Kína kultúrájában), és megkérdezte a könyvet, mit tegyen. A válasz bekerült a nyitó klasszikus, a „Benedictus” szövegébe: „Humble must he constant be, where the paths of wisdom lead, distant is the shadow of the setting sun”.
Wakemant a billentyűk mögött sikeresen váltotta Derek John „Blue” Weaver (ex-Amen Corner, Fair Weather), bár az együttesben csak rövid ideig maradt. Weaver persze nem mérhető egy Wakeman-formátumú billentyűs csodatevőhöz, de így is igazolta a belé vetett bizalmat, és az albumon rengeteg rendkívül szaftos szimfonikus hangszerelést tett hozzá orgonán, melotronon, harmóniumon és zongorán, amelyekkel teljes vitorlával hajóztak ki a progresszív rock tágas világába.
A „Grave New World” koncepcióalbum, vagyis a dalok többségét egy ember története fűzi össze, aki magában felfedezi a belső ébredést és az igazi küldetését a világban. Az egyes számok az együttes fejlődését tükrözik, és előrelépést jelentenek az akusztikus folkgyökerekhez képest, a szimfonikus és elektromos rockos elemek beépítésével. Az alapító tagnak, az akusztikus gitáros és énekes Tony Hoopernek nem tetszett ez az irány, ezért még az album megjelenése előtt kilépett a zenekarból. A minőségi brit folk rock legjobb hagyományai szerint a „Grave New World” kompozícióit a pásztori és a szakrális hangulat kitűnő keveréke jellemzi, az egyes dalokba beépített epikus szimfonikus hangszerelések pedig szinte ünnepélyes légkört teremtenek. Nem hiányoznak a Cousins és Hooper rövidebb akusztikusgitár-közjátékai sem, amelyekkel az együttes akusztikus gyökereire emlékeztetnek.
Az újonnan szerzett tűz és a zenekar feltámadása a drámai Wakeman-távozás után már a nyitó eposzban, a „Benedictus”-ban is remekül megmutatkozik: fenséges szimfonikus melotronos és orgonás hangszerelések és felvilágosult szöveg jellemzi. A szimfonikus nagyszerűséget kellemes pásztori akusztikusgitár-dallam fűzi össze hatalmas többszólamú vokálokkal, ami kivételes, szinte szakrális hangulatot teremt. Az újító kedvet a zongora elegáns díszítései és a dulcimeren játszott szaftos futamok tükrözik (sokakat megtéveszt majd az első hallgatásnál, és elektromos gitárnak fogják hinni). Ez a fenséges eposz továbbra is nagyon erős jelölt a zenekar történetének legjobb alkotására.
A bonyolultabb alkotások és az alapvetőbb folkos pillanatok közötti hatékony átvezetésről a rövid, zavartalan akusztikusgitár-betétek gondoskodnak, mint például az egymással összefüggő „Hey, Little Man…Thursday’s Child” és „Hey, Little Man..Wednesday Child”, amelyek apa és fia párbeszédéről mesélnek. A pszichedelikus színezetű „Queen Of Dreams” a prog rockos kísérletezés iránti lelkesedést tükrözi, hiszen az ő viszonyaikhoz képest szokatlan kísérletet tartalmaz: az akusztikus gitár egyes akkordjait fordított sorrendben vették fel, a dulcimeren játszott szellemes szóló pedig szintén nem utolsó. E pszichedelikus szeszélyek ellenére jut idejük arra is, hogy akusztikus gitárral és orgonával egy lovagias dallamot alkossanak, amely egy pillanat alatt elbűvöl minden romantikus folk rock rajongót.
A „Heavy Disguise” remek pásztori dal John Ford basszusgitáros vezényletével, aki itt egymaga szállította az éneket és az akusztikusgitár-dallamot. A temperamentumos akusztikus akkordok mellett lenyűgöznek a vendégként közreműködő fúvósszekció fenséges zenekari hangszerelései. A dal ritmusát a Jethro Tull-klasszikus, a „Thick As A Brick” ihlette, amit Ford is elismert, állítólag a rádióban hallotta a Tull-nótát. Ezt bizonyítja a szövegben fellelhető politikai humor is. A drámai „New World” eposzban először mutatják be teljes erővel szimfonikus prog rockos erényeiket, pompás, melotronos zenekari hangszerelések sorával. Cousins szövegét az észak-írországi tragikus események ihlették, politikailag megosztott családokról és konfliktusokról szól. Ez a kiváló kompozíció hangulatában, mondanivalójában és felépítésében sok tekintetben az előző album „The Hangman And The Papist” című számának folytatása.
A „The Flower And The Young Man” újabb Strawbs-klasszikus erős akusztikus dallammal és izgalmas szimfonikus billentyűs hangszerelésekkel, főként melotronnal. A kórusszerű többszólamúság fenséges szakrális hangulatot teremt, ami remekül illik a megszakadt szerelemről szóló romantikus szöveghez. A drámai „Tomorrow” Cousins kitűnő tisztelgése Wakeman előtt, akivel a távozása után is nagy barátok maradtak, és sok évvel később közösen vették fel a „Hummingbird” (2002) albumot. Dave dühös éneklési módja és panaszos szövege azokat az érzéseket tükrözi, amelyek Rick idő előtti, búcsúszavak nélküli távozásakor eltöltötték. A kompozíciót az elektromos gitár és az orgona temperamentumos használata uralja, kedélyes futamokkal és szólókkal, miközben a háttérben a megnyugtató akusztikusgitár-dallam gondoskodik az atmoszférikus egyensúlyról. Cousins egyszer azt nyilatkozta, hogy ez a szám az a pillanat, amikor először volt elégedett az elektromosgitár-játékával.
A következő kompozíció, az „On Growing Older” álmodozó ének mellett Cousins akusztikus gitárjának kellemes akkordjaira épül, és mint ilyen, klasszikusabb folkos vizeken mozog, az „Ah Me, Ah My” viszont tökéletes kabaréburleszk tréfás dallammal, huncut xilofonnal és kórusvokálokkal. Az „Is It Today, Lord?” című számban, ahol szakrális többszólamúság uralkodik, Richard Hudson dobos a hagyományos indiai hangszeren, a szitáron nyújtott remek játékával tűnik ki, amelyet a Beatles egyébként már a hatvanas évek második felében népszerűsített. A záró „The Journey’s End” elegáns zongorafutamokkal és kellemes énekdallammal méltó befejezése ennek a kitűnő albumnak.
A „Grave New World” a prog folk rock legendák történetének legkiemelkedőbb teljesítménye, és egyúttal minden idők egyik legjobb folk rock albuma. A Strawbs a Wakeman távozása jelentette nehéz próba után még erősebben került ki a helyzetből, és ezzel a klasszikussal lépett be legtermékenyebb alkotói korszakába. Az alkotói diadalnak ezeket az idejeit Hooper távozása és a rocker Dave Lambert érkezése jelezte előre, akinek segítségével a zenei kifejezésmódjukba már kemény rockos elemeket is beleszőttek, és még néhány kiváló albumot vettek fel, amelyek ma is ott vannak minden zenei gourmand gyűjteményében.
Felállás
Dave Cousins – ének, kísérőének, akusztikus gitár, elektromos gitár, dulcimer, blokkfurulya
Tony Hooper – ének, kísérőének, akusztikus gitár, autoharp, tamburin
Blue Weaver – orgona, zongora, harmónium, melotron, klaviolin
John Ford – ének, kísérőének, basszusgitár, akusztikus gitár
Richard Hudson – kísérőének, dob, szitár, tabla
VENDÉGZENÉSZEK:
Trevor Lucas – kísérőének a „Benedictus”-on
Anne Collins – kísérőének a „Benedictus”-on
Robert Kirby – hangszerelő a „Heavy Disguise”-on
Tony Visconti – hangszerelő az „Ah Me, Ah My”-on
Produkció
Strawbs
Számlista
1. Benedictus (4:24)
2. Hey Little Man … Thursday’s Child (1:05)
3. Queen Of Dreams (5:28)
4. Heavy Disguise (2:50)
5. New World (4:08)
6. Hey Little Man … Wednesday’s Child (1:05)
7. The Flower And The Young Man (4:17)
8. Tomorrow (4:44)
9. On Growing Older (1:54)
10. Ah Me, Ah My (1:21)
11. Is It Today Lord (3:04)
12. The Journey’s End (1:35)
Bónuszdalok (csak az A&M újrakiadáson)
13. Here It Comes (Strawbs kislemez A-oldala, a GNW után)
14. I’m Going Home (Dave Cousins szólókislemezének A-oldala, megtalálható a Two Weeks Last Summer című szólóalbumán is)
