Előadó: Oldfield, Mike
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1983
Értékelés: 4.5/5
Mike Oldfield már nem tudom, hányszor elvarázsolt minket a kiváló kompozícióival, amelyekben mindenki talál valamit magának. Engem személy szerint mindig az érzelmes darabjaival nynyert meg magának, mint az Ommadawn, az Incantations vagy a Celt, ahol a kiváló játéktechnika a gyönyörű hangulatok és dallamok megteremtését szolgálja. Oldfield manapság valószínűleg még mindig a Tubular Bells miatt a legismertebb, de az áttörést hozó első album után még egy csomó fontos lemezt kiadott, és ezek közé biztosan odatartozik a Crises is.
Ezen az albumon, ahogy néhány korábbi munkáján is, megmutatkozik Oldfield jellegzetes húzása: a lemezre felrak egy hosszú művet és néhány rövidebb, kereskedelmibb dalt, amelyek nagyobb ismertséget és erősebb kiadói támogatást garantálnak neki. Ráadásul a Crises-en egy csomó nagy muzsikus is feltűnik, akik biztosan hozzájárultak a lemez nagyobb sikeréhez.
A címadó szerzemény tipikus Oldfield-munka, gyönyörű dallamok tömkelegével, amelyek a legkülönfélébb műfajokból érkeznek: szimfonikus rock, pop, tiszta rock, folk és még számos más. A kompozíció szerkezete az utolsó pillanatokban válik világossá, amikor visszatér a nyitótéma, és bezárul a kör. Ez a körkörös szerkezet sok hosszabb művére jellemző. Ez az a vonás, amely elválasztja a többiektől, és amiért ilyen kiváló zeneszerző. A rendkívül igényesen felépített, egy pillanatra sem unalmas szerzemény másik jellegzetessége, hogy az első percekben a háttérben a Tubular Bells témáját halljuk, vagyis legismertebb művéét. A Crises varázslatos bevezetés az albumhoz, és egyúttal Oldfield egyik legjobb kompozíciója.
A Moonlight Shadow szép popdal, hagyományosabb szerkezettel (legalábbis a Crises-hez képest), és Maggie Reilly mennyei vokáljával. A hangja itt hihetetlenül ragyog, és a hideg futkos a hátamon, valahányszor hallom ezt az előadást, ami annyira nem is meglepő, hiszen a kedvenc énekesnőmről van szó.
Az In High Places egy újabb egyszerűbb dal, amelyben Jon Anderson énekel. Anderson ismét remek, mint mindig. A dal először nem győzött meg, de idővel megkedveltem a kissé szokatlan dallamot, és mára kifejezetten szívmelengetőnek találom.
A Foreign Affair újabb pillanat, amikor Maggie Reilly kivirul, és sokat segít a dalon. A szám kicsit túl ismétlődő (még popnak is), és Maggie is csak nehezen tudja magasabb szintre emelni.
A Taurus 3 nagyon jó instrumentális darab. Erőteljes és dinamikus, és azt merném állítani, hogy a Crises és a Moonlight Shadow mellett ez a lemez legjobb száma. Elsősorban Oldfield kiváló akusztikusgitár-játéka emelkedik ki.
A Shadow on the Wall újabb nagy siker volt Oldfieldnek: minden médiában játszották, még évekkel a megjelenés után is. Keményrockosabb dal, ami Oldfieldtől nem megszokott, de egyúttal a lemez egyik leggyengébb darabja is, mert én személy szerint nem hallok benne igazán minőségi hard rockot, bár el kell ismerni, hogy Roger Chapman remek munkát végez.
Ezen az albumon a csodálatos multiinstrumentalistához remek zenészek sora csatlakozik, például Jon Anderson (Yes), Anthony Glynne (ex Asia), Maggie Reilly, Pierre Moerlen (Gong), Roger Chapman (Family), Phil Spalding (GTR) és Simon Phillips (egyebek mellett Toto). Ez még nagyobb presztízst adott a lemeznek, és Oldfield így ismét nagy sikert aratott, amiben különösen a Moonlight Shadow és a Shadow on the Wall slágerek játszottak szerepet. Az album egy ilyen felállással természetesen remekül szól, a produkció pedig a korához képest fenomenális. Oldfieldnek így újra sikerült a csodálatos kombináció: egy kivételes, epikus szerzemény, amilyenre csak ő képes, és néhány rövidebb dal. Progresszív rock és pop keveréke tehát, mindkettőben pedig Oldfield általában kiváló volt.
Végül is el kell mondani, hogy ez egy gyönyörű progresszív album a rockzene egyik legjobb zeneszerzőjétől. Sok műfaj rejtőzik benne, és ettől lesz sokszínű és érdekes. Gyakorlatilag az összes rövid dal remek, a hosszú mű pedig az egyik legjobbja. Talán ez az utolsó nagy lemeze. Nem tudom, lehet, hogy a jövőben még meglep minket.
Felállás
Mike Oldfield – gitárok, basszusgitárok, dob, ütőhangszerek, hárfa, csengettyűk, billentyűs hangszerek, mandolin, bendzsó, tamburin, ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Jon Anderson – ének (3)
Roger Chapman – ének (6)
Rick Fenn – gitár (1)
Pierre Moerlen – vibrafon (3)
Anthony Phillips – gitár (1, 6)
Simon Phillips – dob, ütőhangszerek
Maggie Reilly – ének (2, 4)
Phil Spalding – basszusgitár (1, 2)
Producerek
Mike Oldfield, Simon Phillips
Dallista
1. Crises 20:37
2. Moonlight Shadow 3:37
3. In High Places 3:34
4. Foreign Affair 3:52
5. Taurus 3 2:25
6. Shadow on The Wall 3:10
