Szerző: Rok Klemše
Előadó: Mordenom
Megjelenés: 2009
Játékidő: 55:50
Értékelés: 5/5
A szlovén metalszínt a kezdetektől fogva az fogta vissza, hogy alig jelentek meg kézzelfogható hanghordozón kiadványok. A zenekarok túlnyomó többsége megrekedt a demófelvételeknél, kevesen jutottak el az EP-kig, és még kevesebben mutatták be zenei víziójukat egy igazi stúdióalbumon. Az utóbbi időben azonban ez is változik, és gyakorlatilag minden hazai nehézzenekar célja, hogy stúdiólemezt adjon ki. Végre azt mondhatjuk, hogy a hazai színtér a kiadványok mennyiségében felzárkózik a külföldi piacokhoz, minőségben pedig könnyedén utoléri, sőt le is körözi számos nagyobb metalpiac termését. Ha korábban még az volt a jellemző, hogy nálunk főleg black és thrash metal zenekarokból van túlkínálat, ma már a műfaji sokszínűségre is jobb idők járnak, és ezt igazolja az egyik legfrissebb név, a Bela krajina-i technikás death/black metal csapat, a Mordenom. A srácok az album megjelenése előtt egy maréknyi koncertet nyomtak le, amelyek az ott lévők beszámolói szerint több mint kiválóak voltak, és a MySpace-oldalukon hallható felvételek is sokat ígértek… Aztán derült égből villámcsapásként megjelent a bemutatkozó lemez, az Agnvs Dei… és kifújja az agyát annak, aki ezt a kritikát írja.
A közel egy órás, fantasztikus black/death metal orgiába egy rövid nyitó instrumentális szám, a Synopsis taszít bele minket, amely azonnal megteremti az Agnvs Dei-t átható összetéveszthetetlen hangulatot. Fenséges, pompázatos, misztikus, epikus – ezek azok a jelzők, amelyeket gond nélkül ráaggathatunk a Mordenomra. Az Earthly Vanity and Divine Salvation pedig máris megmutatja az album teljes sokszínűségét: Jernej Bricelj kezéből és lábából romboló blast beat-zuhatag, Dušan Vukčevič dinamikus basszusjátéka, Rok Stopar és Marjan Krajačič változatos, mozgalmas riffelése, végül pedig Deni Petraš remek, nyers growlja. Mindezzel azonban csak a felszínt súrolhatjuk annak, amit a Bela krajina-iak debütje nyújt. Szerkezetileg és hangszerelésileg minden egyes szám egy kicsiben megalkotott mestermű, az energia és a zenekar kompromisszumot nem ismerő hozzáállása az anyaghoz pedig zseniális. A dalok olyanok, mint a természet könyörtelen kegyetlensége: egyfelől orkánszerű, „blackened” riffek és istenkáromló tremolópengetés, amelyet változatos dobolás egészít ki – ez főként a káromló blast beatekre épül, de bőven kínál színes, átgondolt átvezetéseket is –, plusz dinamikus basszusvonalak tépik szét mindenfelé, mint a kíméletlen szél, aztán beszippant minket a hurrikán szeme Krajačič mesteri, földöntúli, szinte éteri szólóival. Az időnként feltűnő harmonikus és dallamos betétek csak még jobban építik az album hihetetlenül dinamikus arculatát, a gitárvonalak és a ritmusszekció pedig az ének mellett egyetlen egységként működnek. Ahogy a hangszeres oldal a fenomenális instrumentális játékban éri el csúcspontját, úgy Deni Petraš magabiztos growlja – amely agresszív és brutális, mégis érthető és tiszta – az emlékezetes, epikus refrénekben csúcsosodik ki, amelyek egy pillanat alatt beleégnek az emlékezetbe. Remekül működnek az egyes frázisok is, amelyek talán önmagukban közhelyesnek hatnának, de a zseniális, az élet értelmét, az emberi lét kérdéseit és a vallás (ne)értelmét feszegető szövegek kontextusában fenségesen és tévedhetetlenül csattannak – hidd el, az olyan sorokat, mint a „crossing the Rubicon” vagy az „I’m walking through the valley of the shadow of death”, nem fogod egyhamar elfelejteni. Az Agnvs Dei-ben van még valami: a dalok istentelenül színesek, tele tempó- és ritmusváltásokkal, a bonyolult szólók és riffek összefonódása felejthetetlen, a szerkezet pedig az egyes számokon belül és az egész albumon is hihetetlenül mozgalmas és dinamikus. Bár ebből a szempontból az Agnvs Dei-t technikás metalnak is nevezhetnénk, a közel egy órás játékidő ellenére egyetlen percre sem lassít a pokoli tempón. Nem is beszélve a lélegzetelállító, szőrtépő részekről, mint amilyen a tiszta ének és a growlos lezárás közötti átmenet a Towards the Iron Gates of Aeon című 11 perces mesterműben – ezt egyszerűen hallani és átélni kell. Ha pedig ehhez hozzáveszed a rendkívül jó billentyűs- és „sample”-alapot, amely szimfonikus filmzeneként szól, és simán beférne bármelyik epikus háborús filmbe, egyértelmű, hogy az Agnvs Dei remekmű.
A profi zenei hozzáálláshoz szép kivitelű füzet is dukál, és ebben is dicsekedhet a Mordenom: nálunk az egyik legszebben megtervezett booklet az övék, amely a kiváló Žiga Krofličot dicséri.
Bár a Mordenom körül az elején hatalmas „hype” keletkezett, amelynek a hitetlen szlovének persze nem hittek (én sem), a srácoknak az Agnvs Dei-vel olyasmi sikerült, ami nálunk valószínűleg még senkinek. Az album kiváló mestermű, amelyet nehéz lesz túlszárnyalni, de szerencsére a hazai metalszínten van egészséges verseny, és remélem, sok zenekar fog próbálkozni a Mordenom debütjének kiválóságát elérni… maguk a srácok is, én pedig már türelmetlenül várom a folytatást! „Si di volunt, si dis placet”… az istenek Isten bárányát akarták…
Felállás
Jernej Bricelj – dob
Marjan Krajačič – gitár
Dušan Vukčevič – basszusgitár
Rok Stopar – gitár
Deni Petraš – ének
Produkció
Mordenom
Számlista
1. Synopsis
2. Earthly Vanity and Divine Salvation
3. Purification of the Earth’s Peccadillo
4. Guardian of the Unfathomable Abyss
5. Above the Mysterious Worlds
6. Mediums
7. Conjecture About Reality
8. Blessing or the Curse
9. The Final Judgement
10. Towards the Iron Gates of Aeon
11. Requiem
