Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: Repertoire Records
Megjelenés: 1971
Játékidő: 46:13
Értékelés: 4.5/5
A „Released” a kultikus brit progresszív zenekar, a Jade Warrior második albuma. A csapat karrierje nagy részében a világzene és az ambient lelkes művelőjeként kapta a legtöbb figyelmet a zenei ínyencektől. Sokszínű etno ritmusokkal és éteri hangkulisszákkal gondolatban egzotikus tájakra repítették a hallgatókat, leggyakrabban a Távol-Keletre, ahonnan a nevük is ered: ez nagyjából annyit tesz, hogy írásba foglalt szamuráj-művészet. Közben gyakran megfeledkeznek a kezdeteikről, amikor még inkább a prog rock keményebb válfajaihoz álltak közel, nem pedig a kiterjedt ambient instrumentálisok finom lelkű építőinek számítottak.
A „Released” kiváló példája korai időszakuknak, amikor még nem szégyellték, hogy időnként keményen odapörköljenek néhány markáns riffel Duhig elektromos gitárjából. Az albumot akár a stíluskontrasztok valóságos tanulmányának is lehetne nevezni, hiszen mindenféle szerzői szerkezetből akad rajta egy válogatás: ütős hard rock szerzemények, éteri balladák és jazz rock fúziós instrumentálisok különféle etno motívumokkal. Az utóbbiakért – mint mindig – a fuvolás és ütőhangszeres Jon Field felelt leginkább, aki később átvette a zenekar stílusirányának irányítását. Az album a legtöbb lemezükhöz képest hangsúlyozottan keményebb hangzásához nagyban hozzájárult, hogy megérkezett egy igazi dobos, Allan Price, hiszen az azonos című bemutatkozón egyáltalán nem szerepelt klasszikus dobfelszerelés, csak különféle ütőhangszerek.
A nyitó hard rock szám, a „Three Horned Dragon King” ütős riffjeivel, dallamos szólóival és temperamentumos latin ritmusaival félreérthetetlenül a korai Santanát idézi, bár a játékos szaxofonos fúvósaranzsmánoknak köszönhetően a ritmikai variációk bonyolultabbak, mint az említett zenekarnál megszokott. Az „Eyes on You” folk rockosan megfűszerezett darab, olyasmi, amit annak idején akár a Jethro Tull is kitalálhatott volna: izzó riff, szellemes fuvolaaranzsmánok és ugrándozó ritmus jellemzi. Még Glyn Havard basszusgitáros hangja is kissé Ian Andersonra hajaz, ami inkább véletlen, mint megszokás. A gyengéd pásztori balladák építésében is bizonyítanak a romantikus „Bride of Summer” című számmal, amelyben gyönyörű dallam szól Field fuvoláján, Havard pedig érzékeny énekteljesítményt nyújt. Érdekes, hogy a Jade Warrior eredeti hangzásvilágában soha nem használt billentyűs hangszereket. A szimfonikus hangszerelést általában fuvolával és különféle gitáros eszközökkel szőtték.
A „Water Curtain Cave” kiváló jazz rock fúziós instrumentális, a különleges vendég, Dave Conners képzett szaxofonszólójával. Itt először egy rövidebb ambient csendes szakasz is megjelenik éteri fuvoladallammal és a különféle ütőhangszerek hangulatos használatával. A „Minnamoto’s Dream” a hard rock és némi etno zene érdekes keveréke. Az előtérben a nyerítő basszusvonalak és a hosszú gitárszóló áll, a keleties ízről pedig az időnként felcsendülő kongák gondoskodnak. Érdekességként megjegyzem, hogy Minamoto a korai japán történelemben tiszteletbeli cím volt a császári család mindazon leszármazottainak, akik nem voltak esélyesek a trónra.
A „(We Have) Reason To Believe” a nyers hard rock energia újabb példája, a szaxofon és a gitár összefonódásából született érdekes központi motívummal. A vokális harmóniák itt proto-punkosan szólnak, és engem személy szerint nagyon emlékeztetnek azokra, amiket általában a Hawkwindhoz hasonló zenekarok használtak. Egy csipetnyi jazzes báj pedig a kiváló szaxofonszólónak köszönhető. A közel 15 perces jazz rock fúziós jam, a „Barazinbar” kétségkívül az album központi műve, és remek alkalom arra, hogy ünnepeljük e kiváló zenészek technikai tudását. Ez a nagyszerű instrumentális kivételesen gördülékenyen halad át az egyes motívumok között, miközben végig megtartja a központi dallamot, így a hallgatónak egy pillanatra sem lehet unalmas. Számos afrikai ritmust gazdagítanak hatalmas szaxofonpasszázsok, a folytatásban pedig a kihívó gitárbetétekből sincs hiány. A szám címe bizonyítja, hogy a Jade Warrior tagjai is lelkes Gyűrűk Ura-olvasók voltak: a törpék által adott nevet viseli a kegyetlen Caradhras hegye, amely hólavinájával majdnem eltemette az úgynevezett Gyűrű-szövetséget. Az album a nosztalgikus, pásztori hangulatú „Yellow Eyes” balladával zárul, amely olyan, mint egy esti sirató a nyár végén. Havard sosem tartozott az énekesek élvonalába, mégis a törékeny fuvola- és akusztikusgitár-dallamok kíséretében előadott éneke érzelmileg több mint meggyőző, romantikus lezárása ennek a kiváló albumnak.
A Jade Warrior a „Released” albummal jelentős előrelépést tett az azonos című bemutatkozóhoz képest, és megalkotta egyik legjobb lemezét, amely a mai napig lenyűgöz stílusbeli sokszínűségével, valamint a hagyományos rockelemek és a világzenei újítások összhangjával. A temperamentumos hard rockos kitörések mennyisége alapján akár a legkeményebb lemezüknek is lehetne nevezni, ami éles ellentétben áll a későbbi ambient hullámzásaikkal, amelyek kizárólag instrumentálisak voltak, és már semmi közük nem volt a klasszikus rockhoz. Emellett még mindig akad rajta bőven nyugodt, meditatív pillanat és szellemes jazz fúziós kitérő, így ez a stílusbeli kiegyensúlyozottság a minőségi progresszív rock rajongóinak lehető legszélesebb körében kellene hogy tetsszen.
Felállás
Jon Field – fuvola, ütőhangszerek, kongák
Tony Duhig – gitár
Glyn Havard – basszusgitár, ének
Allan Price – dobok
VENDÉGZENÉSZ:
David Conners – tenor- és altszaxofon
Produkció
Jade Warrior
Számlista
1. Three-Horned Dragon King
2. Eyes On You
3. Bride Of Summer
4. Water Curtain Cave
5. Minnamoto’s Dream
6. We Have Reason To Believe
7. Barazinbar
8. Yellow Eyes
