Előadó: Bad Company
Kiadó: Swan Song
Megjelenés: 1975
Játékidő: 38.46
Értékelés: 4.5/5
A Straight Shooter a blues rock titánjainak, a Bad Companynak a második albuma, amellyel Rodgers és társai a remekül fogadott debüt után meglepő módon visszafogják a lovakat. A Straight Shooter ugyanis nem hordozza elődje sötét töltetét, amely az erkölcsileg többnyire kifogásolható blues rock óriási morajlásáról híres. Négy gyakorlott zenész eszmeiségében, főként tematikájában hasonlóan felépített projektje – amelynek fő kifejezőeszközei továbbra is a blues és a soul elemeire épülnek, egyszerű, közvetlenül tálalt zenei szerkezetekbe szőve – most először nyújtja ki a csápjait nyíltabban az Atlanti-óceánon túli zenei piacok felé. A könnyedebb fogások javára történt metamorfózist manapság könnyen összetéveszthetnénk az együttes evolúciós érésének és a szigorúan diktált manőverezésnek kaotikus keverékével, ami túl gyakran csak a kiadók túlzott kereskedelmi elvárásainak következményeként jelenik meg. A Bad Company felmérhetetlen tehetségtőkéje igazi alapanyag lett volna egy ilyen forgatókönyvhöz, de Paul Rodgers zseniális elméje szerencsére hallani sem akart róla.
Az album központi alakja, szerzőként és előadóként egyaránt, természetesen Paul Rodgers. A csávó a Straight Shooterrel peckesen halad a művészi érettség felé. A gondtalan Free-napok leckéi itt bátran pompázatos, gránitból épített motívumokká kovácsolódnak , amelyek művészi értékben és kifejezőerőben messze felülmúlják a blues-sztenderdek naiv lejátszásának berregését. De semmi pánik. Paul Rodgers karizmája és tekintélye mint mindig, most is bőven kínál érzelmi felbolydulást, és persze szándékosan olyan hangulatot teremt, amelyben az ősi ösztönök elit kommandója villámgyorsan beszökik a buksidba. Paul a Straight Shooterrel eltolja a brit eredetű vokális blues, vagy ha úgy tetszik, a blues rock egészének határkövét (Coverdale minden évekkel később bemutatott manővere – minden tiszteletem Davidé – gyakran csupán másolata a nagy mester ragyogó örökségének). Bár nehéz azt állítani, hogy Rodgers mohón vadászna az újfajta kifejezési árnyalatokra, a konkrétabban beemelt dallamokkal, ráadásul egyre fegyelmezettebb szerzeményszerkezetekbe ágyazva, a Straight Shooterrel szemünk előtt lassan új fejezet nyílik a legendás énekes történetében, aki kifejezésmódjában egyre inkább tartalmilag egységes, kerek művekre támaszkodik, ezekkel viszont tiszteletteljesen őrzi az ösztönösen eleven, mindenekelőtt őszinte megnyilatkozás hagyományát. A gondtalanság és a meglehetősen romlott könnyed életvitel együtt vezet végig bennünket a nyitó Good Lovin’ Gone Bad-en, amely tulajdonképpen klasszikus Bad Company-darab, tele hormonalapú, sokszínű akrobatikával. Hasonló „bajokat” féltékenyen ápol a karakterében teljesen más Feel Like Makin’ Love, amely az album egyik ritka dinamikai ugrását kínálja. A dal a tökéletesen kiegyensúlyozott blues rockos sláger prototípusa, amely a közelgő párzási szezon beharangozására szolgáló kötelező utalások mellett fülbemászó, dallamos szakaszokat hordoz. Igazi csalétek az egyszerű emberek ízlésének, a blues gyökereinek megtagadása nélkül.
A Straight Shooter ezután könnyed sétával folytatódik a Weep No More-on át, amely – akárcsak az Anna, bizonyos mértékig pedig a Call On Me is – kitűnően hajózik a soul vizein, amelyeket a korai Free-napokban gyakran hallhattunk. Rodgers legnagyobb adui viszont ezúttal nem a zenei múlt varázsának felfedezésében rejlenek, hanem kitartóan bővülő kifejezési skálájának kiaknázásában. Ez utóbbi dicshimnusza a remek Shooting Star, egy sötét, szinte már ijesztő lírai üzenetű dal. A rocksztár felemelkedéséről és (túl) korai bukásáról szóló megindító történet, amellyel Paul Rodgers addig érintetlen költői mélységekbe merészkedik, a Bad Company egyik legjobb alkotása. Innentől kezdve a szenvedélyek kiszámíthatatlanul lángolnak fel, mintha futószalagról jönnének. A Deal With The Preacher teljes gőzzel pörgeti a Bad Company fogaskerekeit, a Wild Fire Woman mellett pedig a Shooting Star félelmetes gondolatai már csak halvány emlékeknek tűnnek, eltemetve a monstrum tesztoszterongépezet organikus rángatózásának vastag rétege alatt.
A Straight Shooterrel a Bad Company színei élénkebbek, mint valaha. Az album végig vitalitást sugároz, amely ebben a korai fejlődési szakaszban kétségkívül elengedhetetlen volt az együttes életenergiájának és alkotói lendületének megőrzéséhez. Ezekben a regenerációs folyamatokban kulcsszerepet nyilvánvalóan Paul Rodgers játszott, akinek világos fejlődési víziója megszüntetett minden esélyt a karakterbeli szikrázásra, és iskolásan összezárta a Bad Company kollektíváját. Az eredmény is ennek megfelelő! A Straight Shooter sejtetlen horizontokat tár fel, egyúttal előkészíti a terepet az együttes jövőbeli diadalaihoz.
Felállás
Paul Rodgers: ének, billentyűk
Mick Ralphs: gitár
Boz Burell: basszusgitár
Simon Kirke: dobok
Produkció
Bad Company
Számok listája
1. Good Lovin’ Gone Bad
2. Feel Like Makin’ Love
3. Weep No More
4. Shooting Star
5. Deal With The Preacher
6. Wild Fire Woman
7. Anna
8. Call On Me
