Two for the Show

0 14

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Kansas
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1978
Játékidő: 73:17
Értékelés: 5/5

A „Two for the Show” az amerikai progresszív rock legenda, a Kansas első koncertalbuma volt. Az egyes felvételek abról a turnéról származnak, amely a művészileg és kereskedelmileg egyaránt kiemelkedően sikeres „Point of Know Return” (1977) megjelenését követte, és amellyel feltornászták magukat az úgynevezett arénarock trónjára. A topekai virtuóz társaság ekkorra óriási utat tett meg azokhoz az időkhöz képest, amikor lepusztult cowboybárokban léptek fel, és nap mint nap a túlélésért küzdöttek. Hirtelen hatalmas stadionokban és koncertarénákban találták magukat, ahol a világ minden tájáról érkező, fanatikus rajongók ezrei előtt játszottak. Valóra váltak az álmaik, ők mégis megőrizték közmondásos szerénységüket és páratlan zeneszeretetüket. Az első koncertalbum kiadásához nem választhattak volna alkalmasabb pillanatot, hiszen épp alkotóerejük csúcsán voltak. A slágereik – élen a „Carry On Wayward Son”-nal, a „Point of Know Return”-nel és a „Dust in the Wind”-del – az összes klasszikus rockrádióban pörögtek.

A „Two for the Show” fenomenális keresztmetszet az addigi életművükből, hiszen az egyes lemezek legjobb pillanatait gyűjti egybe, az azonos című debütalbumtól a „Point of Know Return”-ig. Emellett elképesztő módon megragadja egyedi koncertvarázsukat is. A hallgatónak így nem nehéz elképzelnie, milyenek lehettek azok az emlékezetes fellépések a sok ezres tömeg előtt. Nagy hangsúlyt kapnak a „Leftoverture” (1976) és a „Point of Know Return” (1977) dalai, ami logikus, hiszen ez a két központi remekművük, és ezek hozták meg számukra a világhírt. Több dal koncertváltozata még a stúdióverziónál is jobb, ami nem meglepő, hiszen a Kansas élőben általában még a stúdiónál is erősebben szólt. A zenekar és a közönség közötti pozitív hangulat és élénk energia tökéletes összhangban van a Kansas-kedvencek remek előadásával. Lenyűgöző a kiváló produkció is, amelyben nyoma sincs stúdióbeli utólagos csiszolgatásnak – ez éles ellentétben áll a korabeli zenekarok többségének gyakorlatával.

Az igazi Kansas-rajongó természetesen beszerzi a nemrég megjelent dupla kiadást, amely több mint felülmúlta az elavult, egylemezes CD-változatot. Ez egy extra lemezt is tartalmaz, rajta kilenc korábban soha nem hallott, kiadatlan koncertcsemegével. Találunk benne további információkat az albumról és egy színes koncertfotó-galériát is. Érdemes megemlíteni, hogy a számlistán ezúttal ott van a „Closet Chronicles” is, amelyet a régi rajongók évek óta hiányoltak az album CD-változatáról. Az eredeti dupla LP-n még rajta volt, az első, egylemezes CD-kiadásról azonban helyhiány miatt kihagyták. Ennek az ügyetlen húzásnak most vége, és a hallgató élvezheti a teljes koncertélményt, amely hűen megragadja akkori fellépéseik szellemét. Már az is elég, ha az ember átfutja a két lemez számlistáját, és minden rajongónak felcsillan a szeme, és összefut a nyál a szájában.

A Kansas a számok kiválasztásakor remekül váltogat a fenséges és összetett szimfonikus progrock eposzok, a rövidebb art és hard rock himnuszok, valamint a hangszeres pillanatok között, és elég helyet találnak a fő hangszeresek szólóira is. A izgalmas koncertkaland a hazafias eposz, a „Song For America” első taktusaitól a záró blues/hard rock mulatságig, a „Bringing It Back”-ig tart. Az első lemezen olyan gyöngyszemek kapnak helyet, mint az arénarock-himnusz „Point of Know Return” remek változata, a méltatlanul figyelmen kívül hagyott „Masque” (1975) albumról származó drámai eposz, az „Icarus-Borne On Wings Of Steel”, a névadó debütalbumukról ismert kultikus epikus saga, a „Journey From Mariabronn”, a „Lamplight Symphony” szimfonikus meséjéből vett részlet, valamint az orgazmikus „Magnum Opus”, amelyet a rajongók többsége a zenekar történetének legjobb alkotásának tart. Utóbbi a kiváló összhangjuknak köszönhetően még a stúdióverziót is felülmúlja, ami néha szinte hihetetlen.

A második lemez tele van csemegékkel, például a gyönyörű indián himnusszal, a „Cheyenne Anthem”-mel, az örökké ütős „Miracles Out Of Nowhere”-rel, a monumentális (és régóta hiányolt) prog-pop klasszikussal, a „Closet Chronicles”-szel, valamint a proto prog metal-funk rock ékszerrel, a „Sparks Of The Tempest”-tel. Természetesen a „Carry On Wayward Son” és a „Dust in the Wind” sem hiányozhat, a zenekar két legnagyobb slágere és legismertebb dala.

Közéjük számos rövidebb, kompaktabb szerzemény ékelődik, például a „Lonely Street”, a „Down The Road” és a záró „Bringing It Back”, amely eredetileg a legendás blueszenész, JJ Cale műve. Ezeken megmutatják, hogy mindig jóval többek voltak puszta szimfonikus progrockbandánál: sosem szégyellték az alkalmi hard rock és blues pillanatokat, később pedig egészen különleges viszonyt alakítottak ki a dallamos rockkal és a pop rockkal is.

Híres hangszeres tudásuk a dalokba szőtt egyéni szólókban is hangsúlyosan megmutatkozik. Livgren például a „Dust in the Wind” közben remek akusztikusgitár-szólót játszik. A „Lonely Wind” alatt Walsh a szívszorító éneke mellett zongoraszólóval is eljátszadozik, Phil Ehart dobos pedig „The Spider” kezdete előtt kapja meg a maga győzelmi pillanatát.

A „Two for the Show” kiváló, teljesen hiteles koncertalbum, amely megpecsételte az arénarock diadalmenetét és az akkori időszak irányzatvezető zenekarának státuszát. Hangulatában, előadásában és hangzásminőségében is simán a 70-es évek legjobb koncertfelvételei közé tartozik. Túlzás nélkül felér a náluk jóval népszerűbb koncertklasszikusokkal, például a „Bursting Out”-tal (Jethro Tull) és a „Made in Japan”-nel (Deep Purple). A legjobb számaikat egybegyűjtő válogatásként pedig kiváló választás mindazoknak, akik eddig még nem ismerkedtek meg az életművükkel. A „Two for the Show” egy legendás zenekar csúcsra érkezésének tanúbizonysága. Megjelenésekor tovább erősítette az épp csak megszerzett státuszukat a progresszív és klasszikus rock óriásai között.

Felállás

Steve Walsh – ének, billentyűs hangszerek
Kerry Livgren – gitár, billentyűs hangszerek
Robby Steinhardt – hegedű, ének
Rich Williams – gitár
Dave Hope – basszusgitár
Phil Ehart – dob, ütőhangszerek

Produkció

Kansas

Számlista

CD1:

1. Song for America
2. Point of Know Return
3. Paradox
4. Icarus — Borne on the Wings of Steel
5. Portrait (He Knew)
6. Carry on Wayward Son
7. Journey from Mariabronn
8. Dust in the Wind [Acoustic Guitar Solo]
9. Lonely Wind
10. Mysteries and Mayhem
11. Excerpt from Lamplight Symphony
12. Wall
13. Magnum Opus

CD2:

1. Hopelessly Human
2. Child Of Innocence
3. Belexes
4. Cheyenne Anthem
5. Lonely Street
6. Miracles Out Of Nowhere
7. The Spider
8. Closet Chronicles
9. Down The Road
10. Sparks Of The Tempest
11. Bringing It Back

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik