Előadó: Mrtvi kanal
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2008
Hossz: 39:59
Pontszám: 5/5
A Mrtvi kanal név nemcsak Rijeka egy kis szegletét jelenti, hanem egy zenekart is, amely a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján bukkant fel az első hullám (Termiti, Parafi) nyomában, annak a zenei mozgalomnak a részeként, amelyet a legtöbben (legalábbis remélem) Riječki novi val néven ismernek. Miért említjük őket?
Ismét csak meg kell hajtanom a fejem a Dallas Records elvtársainak nagylelkűsége előtt, akik újabb remek húzással segítették a Riječki novi val nevű mozgalom örökségének megőrzését. Így a Termiti, a Fit, a Grč és az Ogledala CD-kiadásai mellett végre a Mrtvi kanal teljes életműve is megjelent először lemezen.
Hadd említsem meg, hogy a Mrtvi kanal 1985-ben a Grč zenekarral közösen a Škuc kiadónál csak egy kazettát adott ki „Grč/Mrtvi kanal” címmel, amely ma nagy ritkaság, más hivatalos kiadásról pedig később sem volt se híre, se hamva. A kazetta mind a hét dala szerepel az új „Prošlost i budučnost” válogatáson, csak a Ludnica címét változtatták U ludnicura, és kissé átrendezték a CD első hét dalának sorrendjét. Tehát afféle gondosan szépített újrakiadásról van szó, amit az is bizonyít, hogy a CD-tok hátoldalán a megmaradt anyag mellett kis betűkkel ott áll a „bonus” előtag. Ezek a bónuszdalok még a „Grč/Mrtvi kanal” kazetta anyagánál is régebbiek. A „Prošlost i budučnost” tehát egyfajta antológiája a Mrtvi kanalnak, és egyben (ah, már ismétlem magam) hálaadás a zenekarnak a zenei művészetéért.
Az első hullámos punk örökségét a Mrtvi kanal a zsenialitásával emelte magasabb szintre, és a saját, jól felismerhető hangjával új értékekkel gazdagította. A zenekar legfőbb ismertetőjegye, amely megkülönböztette az első hullám eredeti nekilendülésétől, a dalok jóval nagyobb kiérleltsége volt, ami abból fakadt, hogy a Mrtvi kanal tagjai egyénileg is sokkal jobb zenészek voltak, és a közös lélegzetvételnek köszönhetően egységként is. A dalok kidolgozottabb hangzására ráadásul egyre jobban hatott a „new wave” irányzat is, amely egyre gyakrabban töltötte meg a külföldi (világ)slágerlistákat, a szintetizátorok primitív egyszólamú futamainak védjegyével.
A Mrtvi kanal újabb karizmatikus, jól felismerhető zenekar, amely büszkélkedhetett a karizmájával, a saját víziójával a választott zenei irányról, és persze a működése meggyőző erejével. Már az Oglasi című dal, amely mindenízében keményen punkosan támad, ennek a primitív szintetizátorhangnak az egyszerű trükkjével mesterien egészül ki a készülő „new wave sinth pop” korszak divatos kicsiségével, a zenekar különlegessége pedig az elektromos harmonika használata volt, a Riječki novi val mozgalom egyetlen ismert hosszú hajú punkja, Srečko Gačeša rendezésében, ami teljesen egyedi pecsétet nyomott a zenekar zenei arculatára. Ugyanennek a Srečkónak a hozzájárulása bizonyítja, hogy a hosszú haj teljesen indokolt relikvia volt, a srác valószínű szerelmének és vonzalmának jele a hetvenes évek rockzenekarainak széles skálája iránt, amelyeket egy tetszőlegesen elképzelt intervallumba sorolhatunk, mondjuk a Procol Harum és az Uriah Heep közé.
A szövegek egyszerűek, közvetlenek, élesek, társadalmilag elkötelezettek, az uralkodó rendszert pedig egyenes balhoroggal támadják. Az előadásuk annyira hiteles, hogy az érzelmek könnyedén életre kelnek bennük! A skandálásuk a visszhanghatás révén azt az összbenyomást kelti, mintha a dalokban egy egész banda kiabálna, és az üzenet így még nagyobb erővel vág bele a hallgató tudatába. A riffek hiteles energiája és a megzabolázatlan punkrobbanékonyság remegése sem marad el, a szilárd ritmusalap pedig az az alap, amelyre rákapcsolódik az énekek, a riffelés és a billentyűk/harmonika dinamikus párbeszéde.
A csapat minden tagjának kiváló együttműködése mindenképp a zenekar tagjai közös lélegzetvételének tükörképe volt a közös cél érdekében, ebben pedig természetesen kitűnt Diego Kernel énekes és Goran Vrkić gitáros egyedülálló karizmatikus párosa. Provokatívnak lenni, bátorságot venni az intelligens provokációhoz, amely néha teljesen ártatlanul bújik meg a finom üzenetekben. A levegőben állandóan ott érezni a végső tragédia, az akkori rendszerben élő társadalom általános sorvadásának érzetét, olyan állapotét, amelyet a Mrtvi kanal ügyesen, folyamatosan a maga javára fordít azzal, hogy általános riadót fúj! Vagyis minden igazságtalanság elítélése, amelyet a kisember válla kénytelen elviselni.
A Mrtvi kanal életműve egy újabb megragadott pillanat az emberi társadalom tükréből, amelyet a dalok keletkezésének idején a Kvarner-öbölben élés (gyertyagyújtásra kényszerítő áramkorlátozások, banán- és igazi csokoládéhiány, benzinjegyek utáni hajsza) egyedülálló fénye vetett vissza, ezért szikrázik rendkívül egyedien. Az alternatív zene bája épp ebben rejlik. Abban, hogy a hatalom elleni lázadás eszközeként használják, számtalan, előre megjósolhatatlan alakban. Az energiát spontán módon kell kiengedni, az emberi logika számítgatása nélkül, függetlenül attól, milyen rendszerben született. Az üzenete természetes: „Razbij podrejanje klišeju”!
Felállás
Diego Kernel – ének
Goran Vrkić – gitár
Srečko Gaćeša – harmonika, billentyűk
Lari Njegovan – basszusgitár
Igor Modrić – basszusgitár
Željko Rebić – basszusgitár
Odisej Pauković – basszusgitár
Voljen Zubčić – dob
Aldo Trešnjić – dob
Aco Savić – dob
Davor Horvat – dob
Produkció
Davor Tolja & Miodrag Đuza Stoiljković
Számlista
01. Oglasi
02. Menza
03. Slika na mramoru
04. Dijagnoza
05. U ludnicu
06. Smiješna djeca
07. Samo tijelo
08. Čovjek stroj
09. Crna kronika
10. Protekcije
11. Ljetovanje u Poljskoj
12. U korak
13. Poslednji valcer
