Előadó: Raconteurs, The
Kiadó: XL Recordings
Megjelenés: 2008
Játékidő: 55.30
Értékelés: 3.5/5
A The Raconteurs a mai rockhangzás amerikai nagykövetei, akik meglepően éles érzékkel nyúlnak a hagyományokhoz. A legtöbbeknek valószínűleg ismeretlen név már az első hallgatáskor a The White Stripes duóját idézi majd, amelynek egykori motorja, Jack White 2005-ben a „csíkos egyenruhát” egy kompaktabb zenei formára, vagyis a The Raconteurs mezére cserélte! A srácok második albumukkal, a Consolers of the Lonely-val bekötött szemmel állnak meg egy izgalmas műfaji kereszteződésben, amelyet aligha lehetne egyszerűen alternatív rockként jellemezni. A játékos és érzelmileg teljesen kiforrott kvartett kaotikus válogatással lep meg a hatások széles palettájából: a nehéz rocktól és időnként a bluesig, a kísérletező fordulatokon át – amelyekről olykor úgy tűnik, se füle, se farka –, egészen a könnyed, szinte popos-rockos hajlamokig. Mivel pedig a srácok a country zene fővárosából jönnek – otthonuk ugyanis Nashville, Tennessee, a fontosságukat tovább csökkenti a vidéki country-aromák rejtélye, amelyek ritka szünetekkel az album végighallgatása közben is kitartóan a fülünkben maradnak.
Az album produkciója tökéletes, tízesre kerekített munka. Minden apróság hallható, ami „első hallásra” még oly könnyen elmehetne a fülünk mellett, ám ismételt hallgatásra egyre biztosabban értékesebbé válik. A The Raconteurs igazi mesterei a mókás zenei-lírai kompozíciók nyelvesen csavaros felépítésének, amelyek mindig kívül maradnak a legalapvetőbb közös nevező, vagyis az átlagos hallgató száraz ízlésének hatókörén. Minden merész ismeretlenbe lépés ellenére a zenekar adóssága az idősebb zenei példaképek felé felmérhetetlen, gyakran úgy tűnik, hogy a srácok gátlástalanul kölcsönöznek a múlt zenei kincstárából. A Salute Your Solution riffelése például sokat köszönhet a legendás brit rendbontók, a The Who hangzásának, a számot körülvevő eszeveszett zajban tombolva pedig egyre gyakrabban a The White Stripes jól ismert fogásaira is ráismerünk. A The Raconsteurs ezután durván szabott harci öltözetét egy szemvillanás alatt cseréli le a selymes cuccok első pillantásra kopott lágyságára, amely szokatlan, kissé absztrakt hangulati sokszínűséggel nemesíti az album hangzásvilágát. A tempó- és temperamentumváltás hatása itt félelmetes. A You Don’t Understand Me fertőző dallamossága, amelyet a zongora melankolikus hangja ágyaz meg, egy jól álcázott lelki napló eposzaként hat, amely bátran kiállja az album többi részének faragatlan becsmérlését.
A The Switch and the Spur új fejezetet nyit előttünk, kifejezetten az összetettebb kompozíciók kedvelőinek szabva. A radikális kanyarokhoz nem szokott fül itt a rosszmájú utalások hadának van kitéve, amelyek nélkül a srácok egyszerűen nem lennének önmaguk. Mintha a bácsik még nem laktak volna jól a kifejezés szabadságának gyümölcseivel, a Top Yourself című számmal egy kemény slide-szerzeményt is az arcunkba vágnak, amelyet egy kis szarkazmussal a blues amatőr kipróbálásaként is felfoghatunk. A mulatságnak pedig még közel sincs vége! A Many Shades of Black durván kiemelt fúvósaranzsmanokkal vét, amelyek a direkt megélezett gitárral együtt szinte rendkívüli állapotot teremtenek. Az elődje példáját engedelmesen követi a Five To One, csak éppen az „egészséges tüdő vidám barátainak egyesülete” fensőbbséges szerepét ezúttal Jack White III Őfelsége hisztérikus éneke váltja fel. A fiatalúr egyszerű, szinte fiús ének-előadása mintha csak a műfaji cirkuszhoz lenne szabva, amely kemény kézzel, kíméletlenül uralkodik az albumon, bár az igényesebb fül a Pull This Blanket Off-on vagy még inkább a félakusztikus fantáziában, a These Stones Will Shoutban bizonyára nem utasítaná vissza az erőteljesebb megközelítést.
A The Raconteurs nem a szakma kijelölt, klasszikus ösvényén jár, hanem szabadjára engedi a fantáziát. A merészséggel és a giccses tartalmi összevisszasággal, amelyet a Consolers of the Lonely magával hoz, a négyes kimeríthetetlen ihlete nélkülözhetetlen elemmé, olyan eszközzé válik, amely nélkül egyszerűen nem megy. Ezt az ihletet a The Raconteurs józan mértékkel és egészséges ízléssel mutatja meg, ahogy az a zenekar izgalmas zenei kifejezésmódjának ingatag természetéhez illik.
Felállás
Brendan Benson: ének, gitár, billentyűk
Jack White III: ének, billentyűk
Jack L.J. Lawrence: basszusgitár, vokál
Patrick Keller: dob
Produkció
Jack White III Brendan Benson
Számlista
1. Consoler of the Lonely
2. Salute Your Solution
3. You Don’t Understand Me
4. Old Enough
5. The Switch and the Spur
6. Hold Up
7. Top Yourself
8. Many Shades of Black
9. Five on the Five
10. Attention
11. Pull This Blanket Off
12. Rich Kid Blues
13. These stones Will Shout
14. Carolina Drama
