Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Saga
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2006
Pontszám: 5/5
(a 2. recenzió szerzője: Peter Podbrežnik)
A kanadai art rock óriás Saga azon legendás zenekarok szűk táborába tartozik, amelyek legnagyobb kereskedelmi sikereiket már a 80-as évek elején elérték, de az új évszázadban is mintha mi sem volna természetesebb, úgy adják ki egymás után a kiváló albumokat (és ez a sorozat szerencsére a „Full Circle” (1999) óta nem szakadt meg). Legutóbbi lemezeik annyira jók, hogy már nem lehet biztosan állítani, hogy a kereskedelmi mellett a művészi csúcspontjukat is több mint két évtizeddel ezelőtt érték el. A „Trust”-tal a Saga látszólag könnyedén, a kisujjából rázott ki egy újabb lenyűgöző remekművet, és több mint sikeresen túlszárnyalta elődjét, a „Network”-öt (2004).
A Saga mindig is olyan társaság volt, amely hihetetlen munkabeli és alkotói harmóniájáról híres a tagok között. A elpusztíthatatlan négyes, amelyet már régóta a Jim (basszusgitár) és Ian Crichton (gitár) testvérpár, a mindig fenomenális énekes, Michael Sadler, valamint a lelkében örök prog rockerként élő billentyűs, Jim Gilmour alkot, ezúttal is megalkotta a diszkográfiájuk egy újabb nehézsúlyúját, amely szégyenkezés nélkül odaállhat az olyan ereklyék mellé, mint a „Silent Knight” (1980), a „Worlds Apart” (1981) és a „House Of Cards” (2001). Egy kisebb, de fontos változás a felállásban, amely az album egész hangzására hatott: az új dobos, Brian Doerner (ex-Helix) érkezett a hirtelen megbetegedett Christian Simpson helyére. Ütősebb elődjével ellentétben Doernerön érezni, hogy a régi, dallamos rockiskola dobosa, aki a finom érzéket és a dinamikát többre tartja a nyers erőnél.
Persze a Saga a „Trust”-tal korántsem találja fel a spanyolviaszt. Akik véletlenül valamiféle nagyobb prog rock kísérletezésre számítanak, azok (ismét) járhatnak úgy, hogy üres kézzel maradnak. A frissesség, a dinamika, a minőség és az egyes szerzemények sokszínűsége tekintetében viszont ezúttal szinte a művészi képességeik csúcsára jutottak. Ahogy egy Sagához illik, már a nyitó, rendkívül zamatos és szuperszonikusan felpörgetett „That’s As Far As I’ll Go” gondoskodik róla, hogy az album az első másodperctől a robbanásszerű forráspont közelébe kerüljön, és hiperintenzív atmoszférájával magához ölelje a hallgatót. A magas fokú dallamosság, amely Ian kifent riffelése, valamint a Gilmour szintetizátorain felcsendülő pajkos futamok és különleges effektek kiváló kölcsönhatásán alapul, Sadler hatalmas énekteljesítményére támaszkodik.
A Saga-iskola első osztályú art rockja a „Back To The Shadows”-ban is folytatódik, amely könnyedén ott lehetne bármelyik klasszikus albumukon. A dinamikusan hullámzó billentyűs futamok mesteri módon rakódnak Ian jellegzetesen élesített riffjeire. Sadler a kísérővokálokkal karöltve közben végig megőriz egy kis rejtélyességet és drámaiságot, a hangulatok pedig folyton váltakoznak. A kitár- és billentyűszólók kiválóak, és tovább erősítik a dal státuszát a zenekar elmúlt évek egyik legambiciózusabb alkotásaként. A dallamos rockos csemege, az „I’m Ok” a tiszta tízest érdemli a kivételes refrénért, amitől tényleg végigfut a hideg a hátadon. A szimfonikus hangszerelések a központi riffel együtt, közvetlenül a himnikus refrén előtt és alatt, igazi balzsamot jelentenek a fülnek, miközben Michael éneke olyan szívet árul el, amilyet a modern rockénekeseknél általában nagyítóval kell keresni.
A „Time To Play” központi funkys riffjével kissé gézengúz, némileg pajkosabb kísérlet, olyan, amilyenről a Saga soha nem mondott le. Itt is találunk egy rendkívül ragadós, bizsergető refrént, amely remekül működik együtt a billentyűk szimfonikus hangszerelésével és az ötletes riffekkel. Az érzelmes, akusztikus hangzású balladában, a „My Friend”-ben Gilmour is megkapja a lehetőséget, hogy főénekesként ragyogjon. Ahogy már annyiszor bebizonyította, Jim most is egyedi, angyali hangjával gondoskodik egy rövid pihenőről a feszültséggel teli rombolók után, és rendkívül romantikus hangulatot teremt. Ezt követi a címadó bomba, a leplezetlenül nosztalgikus „Trust”, kétségkívül egy újabb Saga-klasszikus, amelyben hangsúlyosan előtűnnek szimfonikus, progresszív rockos elemeik, és természetesen egy hatalmas refrén sem hiányzik, amely sokáig megragad a hallgató fejében. A kiváló dalok sorát az „It’s Your Life” folytatja, egy újabb kivételes alkotás, amely megalkuvást nem ismerő refrénjével, űrbeli billentyűs textúráival és harapós riffelésével ismét igazolja, hogy a zenekar a progresszív rock, az AOR és a hard rock legjobb elemeinek összeházasításában a maga nemében bajnok.
A „Footsteps In The Hall” is érdekes art rockos előétel, rengeteg ravasz billentyűs futammal és más, messziről felismerhető hangszeres fűszerrel. Az „Ice In The Rain” ultradallamos, ragadós refrénjével és a háttérben finoman áthullámzó szintetizátor-textúráival első osztályú desszert mindazoknak, akik a zenéjükben leginkább az AOR-elemeket csodálják. A kiváló „You Were Right” a Saga-féle art rock tökéletesség egy újabb példája: az egyes hangszerelések összetettsége és a hirtelen hangszeres átmenetek ellenére végig megőrzi a magas fokú dallamosságot és a ragadós refrént. A záró, kissé transzcendens hangulatú „On The Other Side” pedig a prog rockos szimfonikus finomságok, az ambient és a hard rockos elemek újabb szerencsés összeolvasztása, amely egyúttal bizonyítja, hogy korántsem veszítették el kivételes érzéküket a tréfás hangszerelések iránt. Ez elsősorban Gilmour pajkos billentyűs cikornyáira igaz, amelyek ihletüket a kelta zene világából merítik.
Aki régóta követi ezt a csodálatos zenekart, amely az album megjelenésekor közeledett fennállásának 30. évfordulójához, valójában már nem lepődhet meg azon, hogy a „Trust” egy újabb kiemelkedő teljesítmény, amely teljesen elbűvöli az art rock minden igazi rajongóját, de a igényesebb dallamos rock-hívőket is. A „Trust” véglegesen elismertette ezt a vidám kanadai társaságot a legkonzisztensebb legendás art rock zenekarok egyikeként, ami a 90-es évekbeli életművükről korántsem volna elmondható. Talán lesz, aki szemükre veti, hogy kissé túlságosan ragaszkodnak a bevált art rockos receptjükhöz, és túl keveset kockáztatnak bonyolultabb kísérletekkel, de amíg ez ilyen jó eredményeket hoz, teljesen értelmetlen volna, ha hirtelen radikális kísérletezésbe kezdenének, főleg a múltbeli rossz tapasztalatok után. Rajongóik tehát továbbra is teljesen megbízhatnak bennük, hogy a kiváló lemezek sora, a köztük felbukkanó, a „Trust”-hoz hasonló remekművekkel együtt, még nagyon sokáig folytatódik.
=================================================================
(az 1. recenzió szerzője: Aleš Podbrežnik)
Már majdnem 30 év telt el az azonos című debütálásuk óta. Most újra itt vannak, immár a sorban 17. stúdióalbumukkal. Kanadában vették fel, és az első, amely az Inside Out Records kiadónál jelent meg. A különleges, limitált kiadás egy bónusz DVD-t is tartalmaz az album születésének dokumentációjával. Azoknak, akik még nem jöttek rá: az art rock egyik legkiválóbb zenekaráról van szó. Ők a kanadai Saga, az új albumuk pedig a „Trust”. Hihetetlenül fülbemászó, és hihetetlen, mennyivel kevésbé ismert a Saga, mint mondjuk a Rush (szintén kanadaiak), amely zeneileg sokkal keményebb falat minden egyes ember agyának.
A „Trust” két nyilvánvaló újdonsággal szembesít az elődhöz, a „Network”-höz (2004) képest. Az első, hogy a megbetegedett Christian Simpsont Brian Doerner váltotta a dobok mögött, és az újjáalakult ritmusszekció felismerhetően üdítő hangzást hoz az új albumra. A többi változás stilisztikai jellegű, ami még izgalmasabb.
Semmi gond. Egy tipikus Saga-album áll előttünk, amit a rajongók teljesen így akartak és vártak. A zenekar felismerhető, egyedi védjegyei mind itt vannak. A stílusában különc Jim Crichton gitárhangjától Mike Sadler finom érzékiséggel és melankóliával átitatott, eredeti énekén át Jim Gilmour örök zsenialitású billentyűiig. A „Trust” az „Network”-höz képest hangzásában és stílusában visszaviszi a zenekart a nyolcvanas évekbe. A billentyűk hangsúlyosabbak a zenekar új arculatában, és ismét több a szólórészük. Ennek ellenére az új trend a kompozíciók, illetve a komponálás enyhe egyszerűsödése felé mutat. Az AOR-irányokkal való kacérkodás megint több, ezért nem fog meglepni a refrének nagyobb himnikussága és az, hogy gyakrabban kerülnek be a „back” vokálvonalak Mike Sadler alapvokálja mellé.
A „Trust” kiváló album. Vele a Saga elkapta azt, amit nagyon nehéz elkapni. Ez minden rocklemez áhított erénye, amit úgy hívunk: a minden dolog ideális egyensúlya. Egy Sagához hasonló zenekarnál ez nyilván már egyáltalán nem különlegesség. A rutinos vén rókák egyszerűen tudják. A nyitó gázfröccs után remekül lehűtik a játékot a közepes tempójú, magas atmoszférájú „I’m OK”-kel. Gilmour képszerűen átszőtte az albumot „csilingelés”, „csörömpölés” és más különleges hangkalandok „sample”-jeivel, és finoman beleépítette őket a dalok alapjába. Ez az egyik apró kavics abban a mozaikban, amely hozzájárult ahhoz, hogy a Saga színes, a végsőkig kitöltött hangzást építsen fel, a zenekar albumait egyébként is díszítő, filigrán pontosságú produkcióval. Az album kiszámíthatatlansága és egyben rendkívüli hallgathatósága ezúttal is ideális párosítás. Éppen ez az album legvonzóbb vonása a felfedezéshez, hiszen egy fedél alá hozza a zenei gurmanokat és a rádióhullámok szigorú rajongóit is. Például a „My Friend” még egyszer megerősíti a zenekar velük született tehetségét a mélyen érzéki balladák írásához. A „Trust” rendkívül dinamikus, változatos dalokat tartalmazó album, és hihetetlen, honnan merítenek a zenekar tagjai ennyi év működés után energiaforrást mindahhoz a kreativitáshoz és frissességhez, amelyet az új album a zenei perfekcionizmus ilyen kifogástalan módján hoz. A Saga tehát folytatódik.
Felállás
Michael Sadler – ének
Ian Crichton – gitár
Jim Gilmour – billentyűs hangszerek, kísérővokál
Jim Crichton – basszusgitár
Brian Doerner – dob
Produkció
Jim Critchon
Számlista
1. That’s As Far As I’ll Go 4:36
2. Back To The Shadows 5:16
3. I’m OK 5:36
4. Time To Play 3:31
5. My Friend 3:19
6. Trust 5:44
7. It’s Your Life 4:10
8. Footsteps In The Hall 3:25
9. Ice In The Rain 5:01
10. You Were Right 4:05
11. On The Other Side 4:56
Az album hossza: 48:19
