Hymn Of The Seventh Galaxy
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Return To Forever
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 1973
Értékelés: 5/5
A „Hymn Of The Seventh Galaxy” megjelenése előtt a billentyűs nagymester, Chick Corea úgy döntött, hogy eljött az ideje a komoly stílusváltásnak: az addigi (többnyire könnyedebb) latin jazz fusiontől az energikus, gyakran „szuperszonikusan” felizzított jazz rock fusion felé fordult. Ez a lépés több mint helyesnek bizonyult, és a Return To Forevert egy csapásra felzárkóztatta a Mahavishnu Orchestra mellé, amely addig a jazz-„rockerek” adrenalinos kísérletezésének központi alakja volt. Chick ennek érdekében felhagyott az első két albumra jellemző énekes irányvonallal, és teljesen instrumentális megközelítés mellett döntött. Eltűntek a fúvósok és a latin ütőhangszerek is. Helyettük Chick elektromos és akusztikus gitárt vezetett be a zenekar új hangzásába, és ezzel teljesen új dimenziókat nyitott meg a csapat számára.
Az addigi közreműködőknek, Flora Purimnak, Joe Farrellnek és Airto Moreirának távozniuk kellett. A helyükre két olyan zenész érkezett, akik megfeleltek Chick elképzelésének az energikus jazz rock fusionről, mindenféle kereskedelmi kompromisszum nélkül: a fiatal, tehetséges gitáros, Bill Connors és a dobos mester, Lenny White, egy újabb legendás név. Míg Connors az érkezésekor még viszonylag ismeretlen gitáros volt, White már akkor is az egyik legjobb jazz fusion dobosként tisztelték. Ráadásul régi ismerőse volt Chicknek, hiszen már együtt játszottak a legendás Miles Davis kultikus „Bitches Brew” felállásában. Eredetileg Steve Gadd, egy másik nagyra becsült dobosnév ült volna a dobok mögött, de végül másképp alakult. Az album már fel is készült Gadd dobjátékával, ám miután Gadd nem akart élőben fellépni a meghirdetett turnén, helyettest kellett találni, és az egészet újra fel kellett venni (immár Whitetal a dobok mögött). A Gaddel rögzített változatok sosem jelentek meg, és úgy tudni, örökre elvesztek.
Az új RTF-irányvonal, amelyet éppen a „Hymn Of The Seventh Galaxy” jelölt ki, a pszichedelikus rocktól (bizonyos esetekben mondhatni a progresszív rocktól is) az avantgárd jazzen és a latin jazzen át a funkig terjedő zenei elemekből táplálkozott. A zenekar hangzása összességében sokkal gazdagabb, összetettebb és energikusabb lett, gyorsabb ritmusokkal, szellemesebb improvizációkkal és hosszabb szólókkal. Chick erre az albumra tovább bővítette billentyűs arzenálját a hagyományos elektromos zongoráról orgonával, akusztikus zongorával és csembalóval, miközben szétválaszthatatlan bajtársa, Stanley Clarke itt alakította ki a basszusgitár-használatra jellemző egyéni hangzását. White elképesztő ritmikai bravúrjaival fontos szerzeménynek bizonyult, és hosszú időre a zenekar tagja maradt. Connors, akinek a zenekarban töltött ideje rövid volt, technikai tudásban, sebességben és virtuozitásban ugyan nem mérhető az utódjához, a legendás gitárvarázslóhoz, Al Di Meolához, mégis jól helytállt számos energikus megoldással, színes szólókkal és torzított gitáros megközelítéssel. Játékstílusában ugyanakkor érezhetők voltak nyilvánvaló blueselemek is, hiszen mielőtt felfedezte a jazz iránti szerelmét, eredetileg bluesgitáros volt.
A „Hymn Of The Seventh Galaxy”-t a kritikusok és a zenekar rajongóinak többsége nem sokkal a megjelenése után a 70-es évek jazz rock fusionjének mesterművévé kiáltotta ki, néhányak szerint pedig ez a legjobb albumuk, amin egyáltalán nem is csodálkozhatunk, hiszen a jazz fusionben sem sok hasonló lemez akad, amely ilyen jól testesítené meg a zeneszerzői tökélyre törekvést a legkülönfélébb zenei elemek beemelésével, amelyek túllépnek a jazz fusion megszokott határain, az egyes darabok technikai kidolgozottságát, a szerteágazó és szellemes improvizációkat, valamint a zenészek virtuozitását. A zenekar ugyanakkor az album teljes hossza alatt megőrzi a dallamosság és az egyes motívumok játékosságának finom érzékét. Az album minden szerzeménye megérdemli a maximális tízest, ezért nehéz volna arról beszélni, melyek a legjobbak rajta.
Az album nyitódarabja a címadó mestermű, a „Hymn Of The Seventh Galaxy”. Bizonyos értelemben ez testesíti meg az egész lemez jellegét. Az egyes hangszeresek elkápráztató technikai tudást és virtuozitást mutatnak, amely ettől az albumtól kezdve az RTF mércéjévé válik a zenekar minden tagja számára, miközben nem feledkeznek meg a szinte space rockos hangulat megteremtéséről sem. Az előtérben energikus tempó áll vastag elektromos basszusvonallal, számos dobátvezetéssel, felvillanyozott és „fénysebességű” gitárfutamokkal. Az egészet Chick billentyűs mesterművei vezénylik. Ezt követi az „After The Cosmic Rain”, az album egyetlen Clarke-szerzeménye. Itt különösen a kiváló gitárfutamokat, a rövidebb improvizációkat, valamint az elektromos zongorán és a basszusgitáron játszott záró szólókat érdemes csodálni. Utóbbit Clarke egy különleges effektpedálon keresztül szólaltatja meg, ami kissé homályos hangulatot teremt. Ezt Chick elektromos zongoraszólója követi, amely e kiváló szerzemény felizzított tempójának enyhe misztikus, de latinos beütést is ad.
A remek „Captain Señor Mouse” egyebek mellett Chick humorérzékét is tükrözi, hiszen állítólag azután született, hogy Chick egy egeret pillantott meg a házban. Ez számos, változó motívumból és rengeteg improvizációból álló szám. A könnyed bevezető hangulat után határozott, szinte táncos latin motívummá alakul át, felhevült ritmikai átvezetésekkel az ütőhangszereken, a dobokon és a basszuson, tüzes gitárfutamokkal és billentyűs műalkotásokkal. A motívumok között hosszú és kicsattanóan játékos szólókban váltja egymást Corea és Connors. Ezt a kiváló szerzeményt Al Di Meola később a saját módján dolgozta át önálló albumára, a „Casino”-ra (1978). Az igen összetett „Theme To The Mothership” egy újabb alkotás, amelyben a space rockos hangulat dominál, számos váratlan átmenettel és motívumváltással. A dallamos nyitótéma után Connors fenomenális gitárszólója érkezik egy ismétlődő riffen keresztül. Igazi mennyei manna a záró billentyűs szóló is Chicktől.
A „Space Circus, Pts. 1 & 2” bevezetőjében a „Children’s Song” egy új, kissé titokzatosabb változata hallható, majd az elektromos zongora hangjain át szerteágazó szakaszba csap át, amelyben a funk ritmusok és a hatalmas gitárriffek uralkodnak, tüzes szólókból pedig nincs hiány. Néhány ritmusimprovizáció időnként még a legendás proggrock-nagyágyúk, a Gentle Giant egyik-másik alkotását is felidézi. White emellett szép adag fenomenális dobátvezetést mutat be. A záró „The Game Maker” lassú, nyugodt bevezetőt tartalmaz, majd jóval avantgárdabb, folyton változó motívumokba megy át, számos improvizációval Corea és Connors között. Ezeket gyakran „fénysebességgel” játsszák, miközben megőrzik e kiváló szerzemény domináns dallamos jellegét, amely a lehető legszebb módon zárja le ezt az megismételhetetlen albumot.
A „Hymn Of The Seventh Galaxy” időtlen mestermű, amelynek ott a helye minden rendes lemezgyűjteményben, hiszen a 70-es évek legjobb jazz rock fusion alkotásainak elitjébe tartozik. A Return To Forever az addigi hangzásirány hirtelen megváltoztatásával valóban felülmúlta önmagát, és ezzel az albummal joggal vált minden idők három, ma is legtöbbre tartott jazz fusion zenekarának egyikévé (a Weather Report és a Mahavishnu Orchestra mellett). A „Hymn Of The Seventh Galaxy” egészen az elképesztő „Romantic Warrior” (1976) megjelenéséig teljesen megérdemelten tartotta az RTF legjobb albuma címet. A turné végén Connors úgy döntött, otthagyja a zenekart, hogy önálló pályájának és akusztikus irányú zenének szentelhesse magát. Chick helyette új gitárost keresett – fiatalabbat, gyorsabbat és ügyesebbet: Al Di Meolát, akivel főnyereményt húzott a lottón, és vele a felállásban a klasszikus RTF mozaikjának utolsó darabja is a helyére került. Ez a csapat három olyan albumot alkotott, amelyek a legjobb munkáik közé tartoznak, és sikeresen viszik tovább a „Hymn Of The Seventh Galaxy” által kijelölt irányt.
Felállás
Chick Corea – elektromos zongora, orgona, akusztikus zongora, csembaló, gongok
Bill Connors – elektromos gitár, akusztikus gitár
Stanley Clarke – basszusgitár
Lenny White – dobok, ütőhangszerek
Produkció
Chick Corea
Számlista
1. Hymn of the Seventh Galaxy (3:31)
2. After the Cosmic Rain (8:25)
3. Captain Señor Mouse (9:01)
4. Theme to the Mothership (8:49)
5. Space Circus, Pt. 1 & Pt. 2 (5:42)
6. Game Maker (6:46)
Az album hossza: 42:14